Az a műanyag vekker, ami 
Prágában volt velem, és amit 
következő tavasszal másfél 
éves fiam végleg elrontott, 

újabban megint az éjjeliszekrényen 
áll. És egyszer-egyszer jó 
szolgálatot is tesz. A maga 
módján mutatja az időt. 

Mindig 4 óra 20-at, de most 
is elég volt ránéznem, hogy 
tudjam, 20 perce elmúlt éjfél, 
aludni kéne, mert irányítója, a fiam 

6 óra múlva már ébred, akkor 
föl kell gördülnie a rolónak, 
indulnia a napnak. A rá- 
diót ő akarja bekapcsolni. 

Bilit helyez a szoba közepére. 
Még egy kicsit visszadőlök 
az ágyba, az álló órára nézek 
és tudni fogom: 6 óra 20.