Képeslap helyett Zs-nek

Barokk-sárga őszben, barokk-sárga falak közt,
mint kiürített piros postaláda, kong a szivem.
Üres most itt az ég is. Csak egy fényes galambraj
villog és köröz az Eged-hegy kék melltartója körül...
akár sóvárgó férfitekintet. Játszani ilyenkor,
Halottak Napja táján, már csak a mennyei mer: angyalok
fehér labdáiként nagyszirmú, dús krizantémok pattognak
márvány oltárok tetejére, míg túl az ablakokon
szelíd villámok cikáznak - hull a levél.
Sárga cikk-cakkjuk majd mozdulatlanná dermed,
mint a szentképek aranykerete. S mint a szerelmünk,
mely bennünk még úgy visszhangzik sokáig,
mintha egy búcsúlevél végére
déli harangszó tenné a pontot.