Az előrehaladás szakaszokban 
megsűrűsödik, másutt ritka lesz, 
s a meggyötört, kit magához ereszt 
a zóna, egyszer csak úgy érzi, ott van, 

ahol az anyag kifordul s ahonnan 
menekülne. Az abszolút üres 
tér tudatában rángatózni kezd, 
hogy végül fulladozva, félig holtan 

gyér örvényű peremvidékhez érjen. 
Innen valódi csak a küzdelem, 
hogy új maghoz vigye a veritékben 

úszó mozdulatsor, melyet felőröl 
a szemcsés közeg - és minden elölről 
kezdődik, de... nem az élet ilyen.