Egy Búgó-Janinak

a vége mindig ugyanaz: várom 
hogy befejezze. 
de egyszer mégis az arcába kéne 
lökni a lármáját, ezt a hang- 
kazettával elkövetett bűnt 
hogy mint a polipkar, az egyforma 
dübögés szívóka-sorával körbe- 
csavarja nyakát s fojtsa is meg 
amitől agyagfeje ráng kopaszon 
s ő maga fullad sikertelenül. 
magnójával gyilkol a balga. 
más-keltette zenébe bugyolálja 
unalmát s boxer-hajlamait. 

zenefélével veri szét a Zenét. 

butasága betrappol minden kertbe. 
valamit mindig elbont s figyeli 
szólnak-e rá. nem. akkor gyerünk. 
s már dönti, darabokra szedi 
ami egymáshoz csillapodott. 
állítsátok meg végre 
ezt a vadembert, ki tompa agyának 
zörgésében nem tűr szünetet. 
késztessétek erővel: 
tornyozza magasra s lassan 
pontosan, éleivel, kockánként 
illessze össze a hegyet, mit 
szelleme, ez a zúzógép letarolt.