Szirtek között  
üresen kanyargó meder  
fövenyén a csönd  
csillámai,  
                 pávakék  
láva üvegére kövült  
szivárvány,  
                     a Nap  
sziklává higgadt  
kérge most fagyos,  
salakos lapály,  

se Hold,  
se Föld,  

köröskörül  
fekete égbolt,  
gyémánt némaság.  

*  

Ha volna hang,  
volna itt beszéd,  
azt mondaná a kő:  
minden él,  
a semmi is világ.