1979. október 11. Tatabánya, Erdész u. 22. III. e. 1. sz. Valaki fölhívja a figyelmemet arra, hogy a Valóságban megjelent egy V. L.-tanulmány a "vidéki" folyóiratokról. Elolvasom a testes, adatgazdag írást. Az Új Forrásról a következőket találom. 
    "Ámde elfogadható saját arcot - s igazán korszerű más nem lehet - kialakítani irodalmi s kulturális munkában rendkívül nehéz, s egy-egy ilyenre vállalkozó igényes folyóirat - mint az Életünk s főként az Új Forrás - könnyen a nagy budapesti irodalmi lapokhoz - Új Íráshoz, ÉS-hez, Mozgó Világhoz - hasonulhat, valamiféle vidékre helyezett üzemegységükként, majdnem kizárólagosan ugyanazon budapesti szerzőkkel operálva, akik többnyire ugyanazt írják, mint Pesten, legföljebb »avantgarde« változatban, s hozzájuk alkalmazkodnak aztán a helyiek is." 
    Szó, ami szó, furcsa egy elismerés (vagy inkább bírálat?) ez; V. L. nem nagyon szeretheti ezt a tatabányai antológiát. S mivelhogy már egy-két éve én is szerzője vagyok a lapnak, egy kicsit úgy érzem magam, mint aki rossz társaságba keveredett. 

1980. január 18. Budapest, Kossuth Klub. Az egy éve már hatszor megjelenő, folyóirattá vált Új Forrás bemutatkozó estje a Magyar Rádió mikrofonjai előtt. Interjú a főszerkesztővel (Payer Istvánnal), irodalmi műsor (neves színészek közreműködésével) és előadás a lap eddigi történetéről. Sovány, hangosan beszélő és erősen gesztikuláló, érdekes ember az előadó. Ugyanaz, aki az ominózus Valóság- beli jellemzést írta.  És ráadásul szokatlan dolgokat mond bele a mikrofonba. Olyan renitensféle alak. Ez biztos. Különösen az alábbiakat tartom merésznek: Az Új Forrás 1979-ben "nyerte meg első és elveszített sajtópörét; hisz Nemere István kitűnő riportját aligha érhette volna nagyobb megtiszteltetés annál, mint hogy egy hatalmas országos szervet ilyen brutális támadásra - tehát a leírtak szó szerinti beismerésére - kényszerített." 
    Nagy hatással van rám Vekerdi László. Lelkesedésemben vállal meglököm - hogy ő is hallotta-e? - a jobbról mellettem ülő Ravasz Évát, a megyei tanács elnökhelyettesét. Úgy látom, ő nem annyira lelkes. V. L.-t a bankett forgatagában is keresem a szememmel, de nem találom. 

1985. január 16. Tatabánya, Új Forrás szerkesztősége. Cs. Varga István javaslatára - aki személyesen ismeri V. L.-t - levelet írok neki, amelyben arra kérem, hogy szerezzen nekünk még meg nem jelent Fülep Lajos-kéziratot Tímár Árpádtól, a hagyaték gondozójától. A válasz napokon belül megérkezik. Tele segítő szándékkal. Ez az első levelem tőle. Örülök neki. Ez a szigorú, kritikus, hangosan és hatásosan előadó tudós ember milyen kedves, milyen segítőkész tud lenni. 

1985. március 14. Fonyód, Karikás Frigyes Gimnázium kollégiuma . A "vidéki" irodalmi folyóiratok főszerkesztői tanácskoznak - minisztériumi és MSZMP KB segédlettel - a "vidéki Magyarország" szellemi életéről. V. L. tartja a bevezető referátumot. Jó érzés hallgatni őt. Már öt hónapja tart a múlt év őszén az Új Forrás ban közölt Nagy Gáspár-vers (Öröknyár; elmúltam 9 éves ) miatt keletkezett politikai botrány és állambiztonsági nyomozás. Rossz idegállapotban vagyok még mindig. Szeretettel, szinte gyöngédséggel vesznek körül a kollégák, mintha súlyos (de azért föltehetőleg meggyógyuló) beteg lennék. Majd a fonyódi kisgalériában - Würtz Ádám kiállításának nézegetése közben - veszem a bátorságot, és odasomfordálok ehhez a nagyon tisztelt emberhez, Vekerdi Lászlóhoz. Bemutatkozom. Szeretettel rázogatja a kezemet, de a tömegben nemigen tudunk beszélgetni. Sebaj, a fő az, hogy megismerkedtünk. 

1985. december 16. Székesfehérvár, Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár. Németh László-emlékülés. Sok ember kíváncsi a szereplőkre.  Vekerdi László előadásának címe:  A " Debreceni Kátétól a Ha most lennék fiatalig". Megint elbámulok: sehol egy séma, sehol egy ismert patent, minden, az egész eredeti, új, friss. És bírálni merészeli a nagy tekintélyű eszmetörténészt, Lackó Miklóst. Eléggé zavarba ejt. Előadásommal nem vallok szégyent. (Mindent beleadtam a fölkészülés során.) V. L. jelzi, hogy tetszett neki, amit mondtam. 

1986. május 30. Tatabánya, Népház. Az ünnepi könyvhét megyei megnyitójaként bemutatjuk a szerkesztésemben megjelent Németh László-válogatást, a Művelődéspolitikai írások at. Vekerdi L. a főreferens. Itt van Németh Ella néni is. V. L. most is leköti a hallgatóság figyelmét, és most is utal egyet nem értésére Lackó Miklóssal. Van itt tehát valami, aminek utána kell néznem. Annyi persze világos, hogy két teljesen különböző gyökérzetű szellemi világképről van szó. De melyik közelít jobban a tényszerűen valóságos Németh-felfogáshoz? 

1987. január 30. Tatabánya, Népház. Fodor András óriáskönyveinek, az Ezer este Fülep Lajossal című naplónak a bemutatója. Ki más mutathatná be, mint V. L. A fölkészülés alapossága, a dolgok, a feladat halálosan komolyan vétele ezúttal is lefegyverez. Példa a magamfajta íróféle számára. Példa és mérce. 

1987. június 3. Esztergom, Babits Mihály Városi Könyvtár. A kultúra ökológiája című Új Forrás-könyv itteni bemutatója. Hárman szorongunk az előadói kisasztalnál: V. L., Cs Varga Pista és jómagam. Vekerdi sziporkázóan és megsemmisítően szellemes. Szidja a politikusokat. Lakatos Ernőt például csak mint "ondolált hajú vaddisznó"-t emlegeti. Valahogy érezni már ennek a rendszernek a végzetes megroppanását. Nem bírom magamat türtőztetni: úgy érzem, szétrobbant a nevetés, ha nem engedem szabadjára. Így hát végigpuffogom-horkantom-nyerítem a könyvbemutatót. Ilyesmi még nem fordult elő velem. 

1987. május 7. Balatonvilágos, a Komárom Megyei Tanács üdülője. Megyei "művész-író" találkozó. A hagyományos, szokásos "együtt-tartás". Két főreferátum hangzik el. Széchenyi Ágnes (az MSZMP KB munkatársa) időszerű "kulturpolitikai" kérdésekről beszél. Vekerdi László valahogy kedvetlen. Úgy tűnik, nem érzi igazán a "közeget". Nem csoda persze, hiszen fölöttébb vegyes összetételű társaság vagyunk. 

1987. november 25. Budapest, ELTE BTK. Király István tanszékvezető professzor szobájában zajlik a kandidátusi értekezésem házi vitája, amelyen részt vesz V. L. is. Erősen dicséri a kéziratot (nem kis büszkeségemre), Király alig győzi "helyrebillenteni" az egyensúlyt. Vekerdi - már az utcán - vállamat ütögetve bíztat: "Ne félj, úgy megkandidálunk, hogy abban nem lesz hiba." (A jegyzőkönyv szerint "hivatalosan" Király is teljes tekintélyével áll ki mellettem, illetve a disszertáció mellett.) 

1988. április 8. Hódmezővásárhely, Városháza. Németh László-konferencia. Rangos előadók. Köztünk van Ella néni is. V. L. témája: "A Négy könyv terve." Mintaszerű szakmai szereplés. Még Czine Mihály heves vitatkozása sem hozza ki a sodrából. (Én a N. L. Magda lányához, Kanadába írt levelekről beszélek. V. L. szeretettel gratulál.) 

1989. április 8. Tatabánya, A Közművelődés Háza. Húszéves az Új Forrás . A Magyar Rádió irodalmi műsort rendez, vendégünk Vekerdi László is. Értékelése most is a lényeget érinti. 
    "Amikor a hetvenes években megpróbáltam áttekinteni a honi folyóiratoknak a széles mezőnyét, akkor az lelkesített, hogy míg Pestből egyre inkább egy nagy, eleven, kitűnő világvárosi színvonalú tartományi székhely vált, addig vidéken a magyar szellem itt is, ott is a maga olyan amilyen fejét elődugdosta, és próbált a saját hangján beszélni. Az volt a lelkesítő, ahogy Debrecenben, Békéscsabán, Szegeden az Alföld az Új Auróra , a Tiszatáj , aztán a Forrás , a Jelenkor , az Életünk , a győri Műhely , és az Új Forrás is Tatabányán megjelent. A szellemi elevenségnek olyan intenzív sugárzása volt ez, hogy nem is tudták az ottaniak, akik csinálták, csak csinálták. Ebben az Új Forrásnak saját színe, saját arca alakult ki, ami nagy dolog olyan óriások mellett, mint az Ilia Mihály szerkesztette Tiszatáj a hetvenes években. Az Új Forrás e mellett is  tudott új arcot mutatni, itt gyűltek össze - emlékszem például a hetvenes években nagyon izgalmasan - fiatal kritikusok. Akik ma országos, sőt világnagyságok, mint például a Buharin-szakértő, Szilágyi Ákos, ő is itt nőtt fel. Említettük Payer Istvánt, Ravasz Éva és Monostori Imre is, volt még egy kitűnő szerkesztő: a Sárándi József. Nem kevés érdemmel, nem mindig tapintatosan, de hát nem mindig a tapintat a szerkesztők legkiválóbb tulajdonsága. Egy másik példát is említenék. Ahogyan az Új Forrás átvette a Németh László-i szellemi hagyatéknak a gondozását. Mintaszerű. Amíg könyvkiadók belebuknak abba, hogy kiadjanak egy valamennyire olvasható kötetet, addig az Új Forrás megjelentette, és talán nem is ráfizetésesen Németh László Magda lányához írt leveleit. Vagy egy másik kezdeményezés, amelyik szintén mintaszerű: az »Új Forrás Füzetek«. Megjelent az első füzetben egy csomó itteni, itthoni költő. Kötet nélkül volt a címe. Jöttek sorban: Faludi Ádám, Holló András, Flórián Mária aztán Kakuk Tamás, Rigó József pompás versekkel, aztán újra a Holló András, akinek egy remek kis novellagyűjteménye is megjelent itt, Iszapfalvi legendák címmel. 
    Még az is érdeme az Új Forrásnak, hogy amíg a magyar folyóirat-paletta arra törekedett, hogy aki még véletlenül jóban is lenne, valahogy már azt is veszejtsük össze, ebben a veszekedős hangulatban ez az Új Forrás valami megegyezéses szellemet képviselt, a nem gyűlölködés szellemét. Ez a Holló Andrásról jutott eszembe, az egyik legendájáról az Iszapfalvi legendákból. Valami Paszulyné odamegy a plébánoshoz - ez a Paszulyné mindig verekedett a férjével, és nem bírta tovább: - én már megölöm azt az embert - mondta. Azt válaszolja neki a plébános: - Ne tedd, ne tedd leányom, szeretetre intelek. Miért kell a szeretet? Nem azért, hogy olyan nagyon jók legyünk a szeretettől, de a szeretet az egyetlen, ami meg tud minket védeni attól, hogy gyűlöljük azokat, akik tényleg gyűlölni valók. Mert a gyűlölet nekünk árt. - És valami ilyesmit mutatott az Új Forrás is, hogy bírjuk ki már egymást - írja Holló András valahol - arra a kicsi időre, amíg élünk." 

1989. június 6. Budapest, Markó utca. Az ELTE Főiskolai Kara díszterme. Itt zajlik kandidátusi értekezésem védése. Rettenetes feszültség van bennem. Németh László lányai - mind a négyen - fekete gyászban. Meghalt Ella néni. A védési procedúra rendben lezajlott. Utána bankett -, sok jó ember gyűlt ma  itt össze. Vekerdi Laci derűs és fürge. Örül a sikeremnek. 

1990. február 5. Hódmezővásárhely, Németh László Városi Könyvtár. Kettős könyvbemutató. Németh Magda: Levelek apámnak és Lakatos István: Németh László betegsége és halála című könyveit V. L.-val együtt mutatjuk be. Próbálom önmagamat hozni, adni. Lacival úgysem vetekedhet senki mint szereplő, mint előadó. 

1990. április 28. Hódmezővásárhely. Városháza díszterme. A gondolkodó Németh László címmel konferencia. A három éve alakult Németh László Társaság új elnöke - Király István halálát követően - Grezsa Ferenc. Vekerdi szereti őt és nagyra is tartja. V. L. előadása: A Magyarság és Európa - ma . Igen kemény. Tiszta, világos helyzetértékelés. 

1990. május 28. Tatabánya, József Attila Megyei Könyvtár. Rádiós felvétel Németh László levelezéséről. Vekerdi Laci is köztünk. Utána jó nagy beszélgetés a pár hónapja "elfoglalt" igazgatói irodámban. 

1991. április 18. Budapest, Kossuth Klub. Németh László születésének 90. évfordulóján műsoros est, előadások. A nagybeteg Grezsa Feri helyett én vezetem a műsort. Azt hiszem, hogy Németh László mellett a legtöbbet Grezsa jár az eszünkben. V. L. Borbándi Gyula után lép a színpadra. "A San Remo-i pillanat"-ról beszél, gyönyörű párhuzamokkal a mai magyar világgal. 

1991. május 3. Székesfehérvár. Városháza díszterme. Újabb Németh László-konferencia. Fodor András, Kocsis Rózsa, Olasz Sanyi, Füzi Laci és Bakonyi Pista, a fő szervező, rendező. Megpróbálok én is egy kicsit "merész" lenni: a Németh László körüli szellemi hamisítókról és ferdítő rágalmazásokról beszélek. Vekerdi Laci előadása megrendít. Többek között a magyarországi új-restaurációról beszél, amelynek szellemiségétől idegen mindenféle reformszellem. A Németh Lászlóé is. Magamban vitatkozni próbálok vele, de hamar föladom. 

1991. június 18. Hódmezővásárhely, katolikus temető. Grezsa Ferencet temetjük. Hőség, rengeteg ember. A Németh László Társaság nevében Vekerdi László búcsúztatja. Nem tudom kommentálni. 

1992. március 9. Budapest, ELTE BTK. Olasz Sanyi kandidátusi védése. A bizottság titkáraként igyekszem segíteni. Fölösleges, mert Sanyi nagy fölénnyel fut be. Eszembe jut Vekerdi Laci mondása, hát igen: Olasz Sándort is jól "megkandidáltuk". A banketten közös örvendezés. 

1992. április 11. Budapest, Írószövetség. Itt emlékezünk - szép szombat délelőtt van - a Tanu megjelenésének (majd csak szeptemberi) 60. évfordulójára. Izgulok persze mint előadó; Vekerdivel egy műsorban, ugyanabban a műfajban föllépni nem éppen hálás szerep. Mint  szakmai rang, annál fontosabb. Németh László Ady-élményéről adok elő; V. L. az új Tanu ; a Kisebbségben utáni korszakról beszél. Egy ponton vitázik is velem. Ennek örülök, mert úgy látom, komolyan vesz. 

1992. április 24. Kecskemét, Erdei Ferenc Művelődési Központ. Konferencia  A szellem lehetőségei a 20. század végén címmel. Most csak közönség vagyok, így aztán Vekerdit hallgatnom dupla élvezet. Azzal kezdi, hogy fogalma sincs róla, nem is érti, miről beszélt előtte a neves irodalomtörténész, esszéíró. Remek pillanat, de teljesen szokatlan. Csak Vekerdi Lacitól tűrnek el efféle igazmondást a baráti rendezők, szervezők. Szó, ami szó [...] előadása tényleg "lila" volt ezúttal is. Lehetséges, hogy mégsem annyira zseniális filozófus? Vekerdi megint a fején találta a szöget. 

1992. június 9. Székesfehérvár, Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár. Az író rejtettebb birtokán című, a 90. születésnap alkalmából íródott tanulmányokat tartalmazó kötet bemutatója. Vendégek, szereplők: Németh Magda, Vekerdi László, Bakonyi István és én. 

1994. március 4. Budapest, Zuglói Művelődési Ház. A századvég szellemi körképe címmel két napos konferencia kezdődik. Csak közönség vagyok, szerencsére. Nagy a tömeg, nagy a fölhajtás. (A köztársasági elnök is mint előadó szerepel.) Vekerdi Laci kivonja magát a forgatagból. Félrevonul egy oldalsó szobába. Maga elé néz, nem beszél. Mellé lopakodom. Talán nem érzi jól magát? Leülök. Nem küld el. Így azután együtt hallgatjuk az előadásokat, oly módon, hogy nem látjuk az előadókat. Csak baj ne legyen V. L. előadása közben. De nincs. Épp egyik kedvenc, nagy témáját a wallersteini "centrum és periféria", illetőleg a Szűcs Jenő-féle "Európa három régiója"-teóriát fejtegeti-elemzi; csodás intellektuális ügyességgel, hajlékonysággal. 

1995. február 27. Tatabánya, József Attila Megyei Könyvtár. A Tudás és tudomány című Vekerdi-kötet bemutatója. Próbálok valami beszélgetésfélét rögtönözni, megy is egy kis ideig, de aztán Laci függetlenedik mindenféle szokvány-forgatókönyvtől, hatalmas monológgal rukkol elő. Sok mindenről beszél - főleg a politikáról -, de a könyvéről alig. 

1995. március 8. Budapest, Püski Könyvesbolt. Itt mutatja be Vekerdi Laci a Sándor bácsinál megjelent Minőség, magyarság, értelmiség című Németh Lászlóról szóló tanulmánykötetemet. Mindkét helyiség zsúfolásig telt, Laci nem is tudja hirtelen, hogy melyik szobában beszéljen. Aztán megtalálja a megoldást: rááll a küszöbre, és jó hangosan belevág előadásába. Máris megnyerte a hallgatóság rokonszenvét. 

1995. május 29. Hódmezővásárhely, Németh László Városi Könyvtár. Hármas könyvbemutató. Vekerdi László: Tudás és tudomány ; Olasz Sándor: Az író öntőformái és Monostori Imre: Minőség, magyarság, értelmiség. Egy kicsit sokan vagyunk a bemutató barátainkkal együtt: Vekerdiből kevés jut. Mi többiek elvesszük tőle az időt. 

1995. október 19. Szeged, Városháza díszterme. Németh László-konferencia. Délelőtt négy, délután úgyszintén négy előadás. Közben pazar ebéd, a polgármester adja. Pohárköszöntők. Vekerdi Laci méltatlankodik: minek ekkora pazarlás! 
    Mint mindig, most is remek a társaság. Komoly a színvonal is. Vekerdi Laci az utolsó szereplő. Odakint már erősen sötétedik. Elhagyja az előadói pulpitust, és a hallgatóság sorai előtt kezd lassú sétát. Élete egyik legnagyobb témájáról a Galilei-ügyről beszél. Mindenki ámulattal hallgatja. 

1995. december 11. Tatabánya, József Attila Megyei Könyvtár. Nagy sereglet a Fodor András-könyv (A hetvenes évek. I. ) bemutatóján. Itt van Domokos Mátyás, Lator László és Hernádi Gyula is. A bemutató után - már szűkebb körben - Hernádi elmeséli Vekerdi László nemzetközi tudományos karrierjének a kezdetét és egyben végét, mely két pont időben egybeesett. Egy rangos külhoni matematikai kongresszuson valamely nagyképű professzor téves levezetést demonstrált. Mire Vekerdi odarohant és bemutatta a helyes változatot. Nemzetközi botrány. Vekerdit soha többé nem hívták külföldi kongresszusra. Míg Hernádi mesél, V. L. a két ökle közé szorítja lehajtott fejét. De nem cáfolja Hernádit. 

1996. október 25. Budapest, Németh László Gimnázium . Szakmai konferencia: Ifjúság, iskola, nevelés Németh László életművében . V. L. a vásárhelyi korszak történelemszemléletéről ad elő -, a nagy táblánál krétafeliratokkal is operál. Feszeng az előadói idő rövidsége miatt (én elnökölök, jól érzékelem). 
  
1996. november 20. Budapest, Magyar Írószövetség. Fodor András - nemrég operálták a szívét - A hetvenes évek című naplója újabb kötetének a bemutatója. Ennyi embert még nem láttam ebben a teremben. F. A. ragaszkodik ahhoz, hogy én üljek balról mellette, s mondjam el benyomásaimat a kötetről. Így is történik. A bemutató végeztével leülünk egy kis asztalhoz Vekerdi Lacival. Magammal hoztam a szerződést az "Új Forrás Könyvek" sorozatban kiadandó Németh László-tanulmánykötetéhez. Nagy hümmögés után - sokallja a mégoly szerény honoráriumot is - aláírja. (Pár nap múlva visszavonja, és hogy nyugodt legyen a lelkiismerete, csak a felkínált pénz felét hajlandó elfogadni. Ilyen jelenséggel húsz éves szerkesztői pályafutásom során még  nem találkoztam. Majdnem biztos vagyok benne, hogy nem is fogok.) 

1997. március 7. Szeged, Megyeháza. Az ötvenéves Tiszatáj vendégei vagyunk. Egész napos program. Vekerdi, Németh Ágnes, Lakatos István, Domokos Matyi társaságában ülök (Lakatos István a "jobbaknak" kioszt egy-egy dedikált példányt a Németh László életrajzi kronológia első, frissen megjelent köteteiből). Fogadás, séta, kiállítás, koraeste pedig Gyuris György remek Tiszatáj -történetét mutathatom be a Somogyi Könyvtárban. Szép nap volt, és éjfélkor már itthon is vagyok. 

1997. május 23. Hódmezővásárhely. Városháza díszterme. Tíz éves a Németh László Társaság. Mint újonnan választott elnök, már én szervezem az előadásokat. Vekerdi Lacit arra kértem, hogy próbálja megfejteni a Király Istvánt és Németh Lászlót összefűző kölcsönösen bonyolult szellemi kapcsolatot. V. L. - szokása szerint - úgy elmélyedt a témában, hogy most, szóban csak a "lábjegyzeteket" tudja elősorolni. Lukács György szerepét is taglalja. Döbbent csend a hallgatóság köreiben. 
    Délután egy kisteremben gyűlünk össze. A fő téma Vekerdi Laci új Németh László-tanulmánykötete. Két példányt sikerült elhoznom. Beszél, mesél, mi meg többiek hallgatjuk. Sokszor emlegeti Sántha Kálmánt is, élete alighanem másik nagy szellemi és erkölcsi példaképét. 

1997. június 5. Tatabánya, József Attila Megyei Könyvtár. Az "Új Forrás Könyvek" idei két kötetének bemutatója. Holló András posztumusz válogatott verseskötetéé és Vekerdi Laci Németh László-tanulmánykötetéé. Nem merem fölkérni dedikációra, mert úgy hírlik, hogy mostanában nem dedikál senkinek. Talán majd később. 

1997. június 6. Mezőszilas, Németh László Könyvtár. Ugyancsak könyvbemutató. Itt már mindketten fölszabadultabbak vagyunk. Mezőszilason szinte tapintható a "hely szelleme". És hát Varga István igazgató úrból is csak egy van. Szerencsére. Jóízűen falatozunk a terített asztalok körül csoszogva. 

1997. július 9. Budapest, Farkasréti temető. Fodor Andrást temetjük. Vekerdi László a sír behantolása után csöndben megszólal: "Nagy baj ez, nagyon nagy baj." Mindnyájan érezzük, hogy nemcsak e kivételes ember halálának döbbenetes ténye miatt kesereg. Hanem Fodor András szellemiségének ez utáni örökös hiányára gondolva is. Ballagunk lefelé, a főbejárat irányába. Vekerdi Laci egyszercsak megindul balra: "Itt van a Laci bácsi sírja, menjünk, nézzük meg." Németh László síremlékénél idézünk pár percet. Vekerdi visszanéz Fodor András frissen hantolt sírhalma felé: "Egészen közel vannak egymáshoz" - mondja. Erősen tűz a nap. Délután 5 óra. 

1997. november 11. Kecskemét, Forrás Szerkesztősége, Katona József Könyvtár. A Németh László Társaság őszi rendezvénye, Füzi Laci házigazdáskodása mellett. Szép, verőfényes, őszi nap. Egésznapos program; sétákkal, város-ismerkedéssel. Délután a könyvtárban igazi szellemi csemege vár ránk. Németh Ágnes szép munkáját hallgatjuk meg a Németh László - Fodor András levelezésről, majd Vekerdi Laci következik. Készülő Galilei-könyvéről beszél, azaz nem is egészen arról, inkább a Galilei-problémáról; arról, hogy mi izgatja őt - és a világ számos tudósát, történészét - ebben a 17. századi hatalmas történetben. V. L. a szokásosnál is jobban fölajzott, csak nehogy rosszul legyen... De nem, szépen megnyugszik. Így köszönök el tőle. 

1998. február 17. Budapest, ELTE TFK a Kazinczy utcában. Fodor András-emlékülés a főiskolás hallgatóság előtt. Lator, Csűrös, Cs. Varga, Sallai Éva, jómagam. És persze Vekerdi. őt várom a legnagyobb érdeklődéssel. Fodor Andrásról úgy beszél, mintha még mindig élne. Teljesen meggyőző, amit mond. 

1998. március 20. Fonyód, Mátyás Király (azelőtt Karikás Frigyes) Gimnázium. A derék Simon Ottó szervezésében folytatjuk a Fodor András-emlékezést. Én az Új Forrás februári számát mutatom be: Andrásról szól jó pár írás. Vekerdi Laci F. A. szülőföld- és nagyvilág-élményéről olvas föl remek esszét. 

1999. január 29. Hódmezővásárhely, Németh László Városi Könyvtár. Kettős könyvbemutató. Grezsa Ferenc posztumusz tanulmánykötetét Vekerdi László méltatja. Fölkészültsége, gondossága, pontossága, szabatossága megint - újra és újra - elismerésre (és szakmai önvizsgálatra) késztet. Hiába, az utóbbi tízegynéhány évben alighanem tőle lestem el a legtöbbet. Lakatos István könyvéről (Németh László életrajzi kronológiája, II. kötet) én beszélek, majd ő maga. A Grezsa-család megköszöni a figyelmet, gondoskodást. (Mindez persze elsősorban Olasz Sanyi érdeme, ő jelentette meg Grezsa Feri könyvét.) 
    Vacsorára hívnak egy szép kis étterembe. Késő van már, mindenki éhes. Rendelünk mindenfélét. Elvégre vendégek vagyunk. Jó nagy adagokat hoznak. Vekerdi Laci egy - százhúsz forint az ára - húslevest kér, cérnametélttel. Semmi mást. 
    A város határában egy méntelep kis kastélyában szállásolnak el bennünket. Reggeli után hazafelé indulunk. Én vezetek, Laci mellettem, feleségem hátul. Hamarosan kiderül: Laci megsejtette, hogy 75. születésnapja alkalmából köszönteni fogja az Új Forrás . Kérlel, hogy tegyek le a tervről. Az a - rókaféle - válaszom, hogy ha egy pár ember, aki őt szereti, becsüli, megkér mint szerkesztőt, hogy írni szeretne róla, nem csaphatom be előttük a szerkesztőség ajtaját. 
    Budapest közeledvén V. L. elcsöndesedik. Úgy látom, föladta a kérlelést, a tiltást. A városszéli házak között meg kell állnunk, mert eldugultak az ablaktörlő spriccelői. Laci is kiszáll. Tűt kér Esztertől, és - az olvadó hóban tocsogva - ügyes kapirgálással kitisztogatja a csövecskét. A jól végzett és hasznos munka örömével folytatjuk utunkat. A Kosztolányi Dezső téren perdül ki a kocsiból. 

1999. április 24. Budapest, BM Duna Palota. A Németh László Társaság Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyének díjkiosztó ünnepsége, majd Galilei -előadás. A kapuban összefutok Vekerdi Lacival. Felesége már jobban van, de még mindig sok a baj. Röptében szót váltunk, újabb, majd nálunk megjelenő kötetének tervéről. 

1999. május 3. Leadtam a nyomdának a júniusi - Vekerdi - számunkat. Ilyen se fordult elő még soha: valamennyi fölkért szerző megírta és elküldte dolgozatát. Ebből következően jó vaskos lesz a 6. szám. Szép és okos írások gyűltek össze. 
    Sándor Iváné így kezdődik: "Viseld el ezt a Naplót, Laci!"