Egy menekülés képei. Így is összefoglalhatnám. De nem kívánok én összefoglaló lenni. Ugyan minek? S egyáltalán mit összefoglalni? Miért lépnék fel ilyen határozott, nagyszabású igénnyel a világgal szemben? Méghogy akarni - urambocsá: kikényszeríteni - valamit? Beszámolok csak, rajzolgatok szelíden. Más állatokról, tárgyakról, törvényszerűségekről készítek jegyzeteket.
     A legtöbb élőlény átmenetien viselkedik ebben a mostani furcsa, félig téli - félig antarktiszi időszakban. Elbizonytalanodtak, zavar lett úrrá rajtuk, s ez a zavar még egyre tart. Varjaink a fák magasabb ágain pihennek, mint a különösen zimankós napokon, ám felborzolják tollukat, ahogyan azt, rendesen, a normál fagyban teszik. Sast is látni manapság, néhány lépés közelségből, szerencse kell hozzá csupán - ilyen se volt régebben. Gondolom is ám: elzüllik, elpusztul a világ, minthogy Varászit elhagyva az árokparton várakozik egy nagytestű példány, persze, mire megállok, mégiscsak félrerebben. Daranydózsánál a szántásba vezető kővé fagyott úton kocsik dekkolnak; a közeli zsombékos területből kiugró erdőfoltokból motoros fűrészek hangja hallatszik. A fakitermelők a vasárnapra nem ügyelve serénykednek. A Barátság Mg. Tsz. adta el a tagoknak a terület tüzelő-áruját. Mindenkinek kicövekeztek egy szeletet, a nádastól a dombig tizenöt, húsz fa, köbméterben se semmi, jó pénz az. Huzswáth Béla komám is kijött segíteni az apósának, otthonra lesz, tűzifa ágazatban hasznosítva; nyírek, nyárak, szurkos kőris. Szombaton nem lehetett csinálni, a szél megcsavarta a súlyos törzseket, veszélyes lett volna. Huzswáth haverom kezében a fűrész, egyik oldalon éket vág, arra dől majd a fa, aztán ellenkező irányból kezdi. Harminc csikorgó évig nőtt a kőris, harminc tavaszt és telet ért meg, most harminc másodperc, és recsegve érkezik az avarra. Óh: időrelativitás hangzenéje.
     Holnap vízkereszt, kezdődik a farsang, a báli idény, elszabadulhatnak a duhajkodások. Idehaza, Ómocsolád-Becsepusztán nyilván az idén is felelevenítik, tovább ápolják az évszázados népszokásokat. Ősi, vidám hagyomány, hogy ha a vígsági időszakban nincs házasulás, akkor rönkhúzást rendeznek, mókalakodalmat, álesküvőt tartanak. Az is meglehet, hogy rozmaringolást bonyolítanak. Disznóölések sora, csutakolás, pelyvázás, "lesés" lesz, mint hallom. A legények nevében remélem: ha már, akkor: lesés a lukon; miközben tudom: a disznóölős házakhoz lopakodnak oda a fiatalok, nagy szalmacsutakot dobnak be az udvarra, szórnak szét az előszobában. A háziasszony ilyenkor titokban őrjöng, a gazda javaslatára mégis behívja, megvendégeli a látogatókat.
     Hétfőn délután eltűnt a kenyér az ómocsoládi boltokból (mind a kettőből, ami, úgy, van), a péksüteményről nem is beszélve. Annál szadibb helyzet ez, mivel hétfőnként eleve többet rendelnek, mint más hétköznapokon, meg aztán tovább is tartanak nyitva, így: ha mi most hiányzott, az sok volt, nagyon sok, több a szokásosnál... De: nem érkezhetett a friss mindennapi betevő, hiszen a szállítójárművek meg sem tudták közelíteni a falut. Hogyhogy nem? S: mi a franc mondható az ilyen ügyetlen szállítóknak?
     Szenvedélyes autós vagyok, láttam és át is éltem ezt-azt, mégsem szívesen adnék tanácsot szájbarágósan senkinek. Hiszen már eleve mindenki közlekedik valahogy, és ha valakinek, nekem aztán igazán mindegy, hogyan. Különösen ilyenkor télen nő meg az egyéni kreativitás szerepe, szerintem, amikor lényegesen megnehezednek az utazási körülmények. A téli mintázatú abroncsokkal mindenesetre célszerű még az összmeghajtású járműnek is minden kerekét felszerelni. Mármost én lehetőleg diagonál szerkezetű téli gumikat teszek az összes tengely végére, vagy pedig egységesen radiál típusúakat tennék, ha úgy hozná a választásom egyszer. A vegyes szerelés nagyon pocsék állapotokat teremt, senkinek nem ajánlom! Szöges országúti mintázatú abroncsokkal (ha ráhúzzuk őket a másik fölé, mint én tettem [ez elvileg tilos és életveszélyes]) 80, illetve 100 km/h sebességgel sehol sem szabadna hajtani (csak a néptelen országutakon, meg a mezőkön), de ez engem nem tud meghatni. Hólánccal (ami odajön a kettős abroncs fölé) a maximális sebesség elvileg 60 km/h, de hát az én módszeremmel, a gőzturbós rásegítéssel akár 160-ról is szó lehet. Száguldás, ugratás, repülés: élvezet!
     Aztán - ha már így benne vagyok - elmondom még: a gumiabroncs levegőnyomását a szabályok szerint mindig "hideg" állapotban kell a gyárilag megadott értékre beállítani. A felmelegedett abroncsból pedig a levegőt nem szabad leengedni. Nos, ezt az elvet én lesajnálom. A nyomás ellenőrzését is ajánlatos állítólag kéthetenként elvégezni. "Értékét - szól a fáma - hosszabb pályaút, teljes terhelés és téli mintázatú abroncsok esetén 1,2 barral nagyobbra kell állítani." De: mit érdekel ez a rizsa engem? Hát az, hogy túl alacsony légnyomásnál jobban kopik a gumi, de ami ennél veszélyesebb jelenség, hogy erőteljesen romlanak a jármű menettulajdonságai? Kacc-kacc! Néha behavazott autóval közlekedem, mivelhogy lusta vagyok letakarítani a szélvédőt, ilyenkor önmagamon kívül a többi közlekedőt is veszélyeztetni tetszem. "A menetszél által lehordott hó például mások kilátását hirtelen elronthatja. [Ná-ná: mígszólunk-azidő-hirtelenel-repül...] Az összes ablak, a fényszórók, illetve a többi világítótest, valamint a teljes karosszéria megtisztítására azért van ilyenkor nagyobb szükség, hogy a közlekedési feltételek általános romlását némiképp ellensúlyozza." Tegyetek egy szívességet, fiúkák.
     Csak egy valamit látok át az intelmekből, ráadásul magamtól. Azt, hogy a kijelölt gyalogos átkelőhelyet jelző tábla a téli vezetés során felértékelődik. Az utat hó fedi, s akkó’ jóhogy ez az egyetlen információ, amely gyalogosok átkelésére mutat. Más körülmények is utalnak rá persze, hogy ilyen populáció (mondjuk: tanyasiak) éldegélnek az úttest egyik oldalán, akiknek a műúthoz érkezésére fokozottan számítani kell. Sőt, mi több, elvi elsőbbségüket is erőteljesen el lehet ismerni, de ám már az én emberi jogomat is illetik tiszteletben tartani, ha rányomok egy idegesebbet a gázpedálra. Kedvenc helyeim, ilyesmire: főútvonalak kereszteződései, tömegközlekedési járművek megállóhelyei, a széles járdák meghosszabbított vonala. Sátöby.
     Tapasztalom, sajna, hogy télen a gépjárműből való kilátás egyik legnagyobb ellensége az üvegek bepárásodása. Ez akkor következik be, amikor az utastér levegőjében megnő a vízgőz mennyisége (vagyis beleheljük), s a víztartalmú lég lecsapódik, elsősorban a hideg ablaküveg-felületeken. A belső párásodáson a fűtőventillátor bekapcsolása, a meleglevegő-fúvókáknak a szélvédőre irányítása jelent megoldást. Megelőző ténykedés az ablakfelületek páramentesítő vegyszerrel történő bedörzsölése vagy befújása lehet; többféle változat kapható. Ez a kezelés persze nem mindig akadályozhatja meg a kialakuló vékony vízfilmréteg ráfagyását az üvegre. Magunk vagy utasainkat megkérve, valaki más, egy száraz ronggyal segíthet(ünk) a gondon. Egyéni használati utasítás a játszmához: ha - száguldás közben - a Zsuzsi, a Gizi vagy a Manci nem hajlandó kézbevenni a törlőrongyot és azt energikusan üzemeltetni, akkor addig kell fokozni a gépjármű sebességét, amíg a nő a kért dolgot félelemből meg nem teszi.
     Szél, szél, szél, száguldás, szél, szél. Kocsiszekrénybe besuhanó tapasztalatok a népgazdaságból. A Barátság nagyüzemben új módszerekkel igyekeznek csökkenteni az energiafelhasználást. Az egyik lehetőség a szélmotor, illetve a szélkerék alkalmazása. Mindenekelőtt a pusztai juhászatokban kerül szóba az energianyerésnek ez a fajtája. Kétféle szélmotort fejlesztettek ki Ómocsolád-Kákafőn: az egyik 0,5, a másik 3 kilowatt teljesítményű. A tapasztalatok általában kedvezőek, bár tényleg teljesen tisztában kell lenni a helyi szélsebességgel és szélirányokkal. Kizárólag az általános meteorológiai adatok alapján nem lehet kielégítő optimalitással tervezni, ezért a téesz által felkért kutatók az általuk megalkotott különleges szerkezetekkel 11-30 méteres magasságban több hónapon keresztül mérték a széljárás jellemzőit, és ezek alapján tettek javaslatot a berendezés végleges kialakítására. Ugyanilyen újító szépségűen terjed a másik machinátum, a szélkerék használata is. Ezt szintén a levegő áramlása hajtja meg, ám nem áramot fejlesztenek benne villamos generátoron, hanem mechanikai erejét viszik át valamilyen munkagépre. Mondjuk egy autóra, vagy egyenesen egy dózerra is? - Szerelési ajánlásaik alapján fogom mindezt a tudást és technológiát beépíteni a Szeleverdába, ahogyan öszvér szerkesztményemet, eljövendő pneumatikus turbóalvázasítása után, nevezni fogom. Száguldás: villamos dóznival a műholdakig...
     Vagy: kár álmodozni a világ aktuális állapotjában?, mert most aztán igazán ránk köszöntött a tél. A felelősség több ágazatban óriási. Naponta harminc teher- és hatvanöt személyvonat (több, mint ezer kocsi) indulása, érkezése - venni, csak hirtelen, ezt -: ennyi a MÁV [...] városi állomásának forgalma így az év elején. Négyszázan dolgoznak a szállítás zavartalanságáért, helytállnak a hirtelen csikorgó-keményre fordult télben is. Emberpróbáló ilyenkor a szabad ég alatt dolgozni vagy egyáltalán tartózkodni (valamitől?: az mindig az). A körzeti üzemfőnökségen természetesen most is a szokásos ritmusú a forgalom, legfeljebb annyi a változás, hogy több fogy a védőitalból, a rumozott huncutteából és sűrűbben kell emelgetni a fagymentesítő glykolos kannákat. Száznál több a váltó az állomás területén: egy sem fagyhat be közülük. Újdonságok is vannak, például a V 46 jelű, modern villamos tolatómozdonyok, amelyek hatékonyan segítik a teherforgalmat. Mozdonyrádióval szerelték fel őket, ami megkönnyíti, biztonságosabbá teszi a szerelvények rendezését. Szükség is van erre, az idén tovább nő a forgalom az új nemzetközi járatok beindulásával. Négyszáz emberen múlik, hogy minden vonat zavartalan rendben induljon célmegállója felé. A kirendeltség dolgozóinak egy része a legkeményebb télben is a szabad ég alatt végzi munkáját. Ezek a körülmények a szokásosnál is szigorúbban igénybe veszik az erőt, a figyelmet. Dehát (ilyesféle csendéleteket festek, agyamban): "A vonatoknak penig menniük kell..." "Mélázás a műszerpult előtt..." "Indulás előtti végső karbantartás az új mozdonyon..."
     Amennyiben magánszépségű az is, hogy haladni kell, itt volnának (figyelemre érdemesen) a turista jelzések. Erdőkben, rengetegbeli állomások környékén várható felbukkanásuk. Fehér alapon különböző színű jelekről beszélek most, amelyeket fák törzsére vagy valamilyen tereptárgyra festettek. Minden egyes turistaút olyan szignum-sorral van ellátva, hogy azon térkép és iránytű használata nélkül is bárki biztonságosan elérje úti célját. Rendszerint indóházaktól, buszbódéktól indulnak el és valamely továbbutazási lehetőség helyszínén végződnek, érdekesebb erdőrészekhez, illetve turistaházhoz visznek. Minden úthálózaton belül négyféle szín - kék, piros, sárga, zöld - fordulhat elő. Alak szerint három alapvető csoportba tagozódik a kilenc mutató ábra. A fő alakok: vízszintes sáv (csík), álló kereszt és háromszög. Leágazást fémjelző figurák: kör, négyzet, az omega és a nagy L betű. Egyebek: irányított kör és törlő kereszt.
      Nos, apukám: találjatok meg.
      Utam vezet: fontos kiindulópontoktól, úgymint tömegközlekedési járművek megállóhelyei, turistaházak, természetbarát központok, csalitosok, erdők, vízmosások, patakmedrek, saját benzindepók között, egészen a többi hasonló helyemig, és vissza, és megint oda, és megint vissza. Közben más dombokon és tájegységeken keresztülvezető útvonalakat is keresztezek, de csak keresztezek, elárulom: nem hajtok rájuk (mert nem vagyok hajlandó elhagyni szülőföldemet senki kedvéért sem). Mellesleg, ezek képi ekvivalensét festik fehér csíkkal. A színeket, ábrákat máskülönben, még, általánosságban, így alkalmazzák (amely tudás nem az én üldözésemhez és elfogásomhoz kell, hanem "önértékkel" rendelkezik): a kék és piros sáv az egy vagy több hegységen, dombságon, tájegységen keresztülvivő utakra vonatkozik, míg a sárga és a zöld sáv az egy hegységen, dombságon, tájegységen belüli ösvényre utal. Az álló kereszt jelet általában átkötő, összekötő, rövidítő vagy fő jelzésekből kiágazó és valamilyen fontosabb helyhez futó szakasznál használják, de ha túlságosan közel merészkedsz hozzám, megtanítalak egy ennél sokkal szimplább jelentésére is. A háromszöggel hegy- s dombtetőkre, kilátókra és csúcsokra felkanyargó utakat szignálnak meg. Javaslom, hogy ilyen helyekre ne kövess semmiképp, legyél bár akármilyen elszánt. Érdekesek továbbá a leágazást mutató rajzolatok is, ezeket követve a természetbarát mozgalom szempontjából fontos célpontokhoz, terep-objektumokhoz lehet eljutni, illetve a fő vonulási területektől elvezető rövid célutakat szegélyező fák kérgére vésik őket, ez utóbbi "taposatok" hossza nem haladja meg a két kilométert. A leágazó út-vésetek színei - remélhetőleg ezt te sem véted el - célszerű módon megegyeznek a kiindulásul szolgáló fő jelzések színeivel. Körrel a forrásokhoz, kutakhoz induló rövid odavezetéseket látják el. A négyzet a turistaházak, kulcsosházak összefüggésében bukkan fel, míg az omega a barlangok felé irányuló rövid leágazások betűje. Végül az L alakú felfestés mentén romokhoz, műemlékekhez, ásatásokhoz érhet az ember.
     A turistatérképeken az ismert és hivatalosan elfogadott turistautakat piros színű vonalak mutatják. Mennél jobban feltártak egy tájegységet, mennél több jelzett gyalogtúra-útvonal létezik rajta, annál több kacskaringós csíkozat hálózza be térképünket. Ez nyilvánvalóan rettentő bonyolult rendszerként képződik meg lelki szemeink előtt, s még akár halálfélelmet, általános életszorongást is okozhat. Az útvonaljelzések azonban valójában könnyen azonosíthatók: minden egyes piros csíkkal megidézett turistaút vonala mellett ott találhatók a színek kezdőbetűi - a K, a P, az S vagy a Z - és a bevett ábrák.
     No de elég az általános kalauzolásból, visszatérnék magamhoz. Tulajdonképpen tarka, dalról, táncról szóló körutat tehettem volna ezen a hétvégén. Lévén farsang, méghozzá eleje a vigasságoknak. De még csak fánkillat sem terjengett a napokban, annál inkább gyönyörködtetett az igazi tél. Úgyis elfelejtettem már, milyen az ilyen, nos, vasárnapra virradóra aztán volt részem a látványban. A kocsitető meg az üvegek megtisztogatásával kezdem volt a napot, a [...]-i csárdával szemben parkolok. Egész éjjel esett a hó, harsogja az Útinform jelentése, a legnagyobb mennyiség [...] környékén, [...]-ban úgy tíz centivel kevesebb, vagyis csak húsz-huszonöt centi. Gond, hogy hajnalban felerősödött a szél és az alsóbbrendű utakon megkezdte a torlaszépítést. Juhhé!!
     Reggel harminc hótolót indítottak a térségben, nálunk a tanács a Volántól bérelt négyet és a Barátság téesz is felajánlotta segítségét a bekötőutak megtisztításához. A kérés az, általánosságban, a lakossághoz, hogy ne induljon el személygépkocsival, ha csak nem feltétlenül szükséges. A mentőkkel, állítólag, tartatik a kapcsolat, bár eddig balesetről nem érkezett jelentés.
     Amint lehet, a Szeleverda kormánykereke mögé ülök, megkezdem végtelenített körutamat. Állati gyors vagyok, még [...]-ra is behussanok negyed óra alatt, s hamarosan találkozom a Városgazdálkodás egyik kis hóekéjével, a Dodzsemmel. Ahogy elnézem az eget, nem áll el egyhamar a hóesés. A házak előtt megjelennek a hólapátolók, egy-két piskóta személykocsi is elindul, láthatóan nincs veszélyérzet a vezetőkben. A gyalogosok nem számolnak azzal, hogy a fékező autó balesetet okozhat, hogy ilyenkor megnő a fékút, és lám: néhány idióta egyáltalán nem bánik óvatosan a gázpedállal, tán akad, aki éppen a fék helyett nyomja...? A szokásosnál nem nagyobb a forgalom, mindössze az teszi durvává a helyzetet, hogy egyszerűen egyre jobban kiterjeszkedik az ítéletidő, a legtöbben csak igen nehezen tudnak közlekedni. A bekötőutak szinte járhatatlanok, de a városi pályaszakaszokat sem tudom dicsérni: baromian síkosak, a hólapátok néhol a kocsiútra túrták a nagy mennyiségű havat, gátolva ezzel a haladást, a kanyarodást, a fordulást. És nemcsak a gépi lapátok hányták össze-vissza a havat, hanem a házak előtt kötelességtudatból vagy önhatalmú túlbuzgóként lapátolók is a már egyszer megtisztított kocsiútra szórják ki a fehér áldást. Nem éppen elmés megoldás, állapítom meg. Remélem, mégis, az okosak, az óvatosak maradnak többségben.
     A vasárnap reggeltől egyre rohamosabban romló időjárás miatt kritikus helyzet alakult ki az utakon. Szülő nőhöz igyekvő mentőnek küldtek lánctalpast, kenyér- és tejszállítás segítésére adtak javaslatot, vagy éppen egy autóbusznyi, országúton rekedt diák sorsát igazították el. Válságtelefonok nyomán hatalmas katonai járművek indultak a szélrózsa minden irányába. A műszerfalamba épített számítógépes menetlevélbe is újabb és újabb bejegyzések kerültek. Az első hivatalos jelentésekből rádiótelefon-radarom segítségével megdöbbentő adatot hallgattam ki: a megyei nyolcvannyolc hóeltakarító járműtechnikai eszközből hétfőn reggel csak tizenhárom volt bevethető műszaki állapotban... Az alapélelmiszerek bolti célbajuttatása mellett a legfőbb gondot a bajba került emberek megsegítésére fordították. Vasárnap este és éjszaka Sokorókercmeg, [...] és [...] térségében mintegy 250 embert mentettek ki a hó fogságából. A természettel való küzdelemnek embereket összefogó ereje volt. Két férfi vasárnap délután négytől hétfő hajnali ötig kintrekedt az országúton. Kéz- és lábfagyással szállították őket kórházba. Jómagam a helyszínen tájékozódtam a helyzetről.
     Bizony, jó néhány "merész" (?: hülye) sofőrrel találkoztam, akiket nem riasztott el az út szélén, az árokban veszteglő személy- és teherkocsik, sőt a mozdulatlan kamionok látványa sem. Azt mindenesetre néma kacc-kaccal figyeltem, ahogyan [...] utcáin friss kenyérveknikkel a hónuk alatt igyekeztek hazafelé a lakosok. [...] a rendkívüli helyzet hű képét mutatta, a furgonok húszasával vesztegeltek az út mentén vagy bent a telepükön. A Lenin úton végig nyugat felé tartó személykocsik várakoztak, a zsaruság ugyanis lezárta a városból kivezető utat. Ennek meg is volt az oka: másfél-kétméteres hótorlaszok és a bennük ragadt autóbuszok, furgonok állták el a továbbhaladás útját. S a hatalmas hódugó éppen a Közúti Igazgatóság Üzemmérnöksége előtt alakult ki.
     Az orosz meg a magyar katonai járművek próbálták elvontatni a bennakadtakat, alig tudtam továbbhaladni, furcsa járgányommal még majdnem igazoltattak is. Jöttek a lánctalpasok, zsinórban, hát elkedvetlenedtem, és hazahúztam a falumba.
     Gyerekek (kisebbfajta előadást rögtönöztem vezetés közben; a visszapillantó tükörben szoktam gyönyörködni magamban, [kell ez, minthogy láthatólag több szinten pusztíttatunk]): a fagyás minden télen áldozatokat követel. A kis számú, de makacsul visszatérő zima-események oka többnyire az alkohol. Fagypont alatti hőmérsékleten néhány óra elegendő ahhoz, hogy kihűljön a beatomozódott, mozdulatlanul földön fekvő emberi test. Gyakoribb eset, hogy a megszokott munkavégzés, hólapátolás, bicózás közben nem veszünk tudomást a hidegről, de aki olyan veszettül dolgozik vagy sportol, hogy közben se lát, se hall, az a marha megérdemli. Ha a fagyás nem túl súlyos, akkor a megpirosodott, meglilult bőrrészt testhőmérsékletű vízzel otthon is kezelni lehet, sebesedés esetén ellenben nem árt azonnal orvoshoz fordulni. Ha azonban mindaz, amit elmondtam nem felesleges, azaz: nem véd meg benneteket, kedves gyerekek, a természetes paraszti bölcsesség, abban az esetben úgyis menthetetlenül lököttek, cukorbetegek vagy keringési zavarosak vagytok.
     Színezem már csak, mint az események szenvtelen térképezetjét. - A hóeltakarító gépek a tervszerű munkát feladva immáron a létfontosságú feladatok ellátására vállalkozhatnak csupán. A hóekéket teljesen lekötik a bevetések, valamint a mentők, a tűzoltók, a tej- és kenyérszállítók járműveinek támogatása. A hótolókat mindig a legkritikusabb események helyszíneire irányítják, míg a négy dodzsem a gyalogjárók használhatóságát próbálja biztosítani. Szinte kilátástalan, folytonosan megújuló küzdelem ez, és nincs túl nagy látszatja a kézi hómunkának sem. Naponta néhány tucatnyian vállalkoznak bagóért a hó és a viharos erejű szél elleni küzdelemre, de jobbára a kocsmából nézegetek csak ki az ítéletidőbe. A sózás szünetel, a szemételhordással nem is kísérletezik a kommunális maszek. Az elakadt járművek máris korlátozzák a még közlekedni tudók - például az én haladás-lehetőségemet. Hihetőleg itt a vég, de legalábbis a befejezés. Farkas kullog az erdőn, sűrű havat fúj a hideg szél.