Nagy, zene
 

A nagy zenehegy aljában állsz
néha az omladékból
rádobsz egy szívlapátnyit
rögtön pereg is le
mintha esővizet
hajigálnál vissza az égbe
olykor a nyélre támaszkodol
szálkát húzol ki bőröd alól
kipukkantasz egy vízhólyagot
elnézel ahová senki sem
térdeden szétteregeted
fogyatkozó uzsonnád
mindig szól valami zene
pedig nincs bőgős akinek
mindig útjában volna hangszere
átnyúlkálna rajta vagy fuvolás
ezüstbot-mozgatta marionett
se zongorista hogy szétterítse
vagy összetornyozza a
halomnyi törött porceláncserepet
nincs más a hangfalak
finom szitáinak szivárgása csak
 
 

Kossuth Lajos Püspökladányban
 

Kossuth éppen ott ül Püspökladányban
három példányban kettő archivált
egy a kocsmában egy a városházán
a harmadik a cukrászda előtt
hódít hazánknak habos csúcsokat
és minden nádasból Petőfi lép ki
minden belvíz-tengerben ő tocsog
művészi gonddal álszakállt növeszt
fején ökörnyál árva lány haja
mente helyett talárt vagy reverendát
mészfoltos pallérgöncöket huzand
a muszka fut a helyzet változatlan
Lajos lefűzve Sándor fénymásolatban