- Jónapot, Kovács néni.
     - Jónapot, angyalkám.
     - Hogy tetszik lenni ma reggel?
     - Hát reggel kicsit jobb, mint este. Akkor be szokott dagadni.
     - Tetszik borogatni?
     - Perszehogy. A Pistike priznicel. De nem ér az most semmit.
     - A rossz időjárás, ugye?
     - A rosseb egye meg.
     - Nekem se jó a melegfront.
     - Te még fiatal vagy. Mit tudod te,mi a rossz, mi a jó.
     - Ne tessék már ilyet állítani. Az én koromban Kovács néninek is jó volt Kovács bácsival.
     - Azt meg te honnan tudod? Neked is volt már jó vele?
     - Jaj, ne tessék viccelni. Engem a Kovács bácsi sose.
     - Most már akkor soha többé.
     - Csak Kovács nénivel fog ezután?
     - Velem sem ezekután.
     - Mi után?
     - Kivitték a hidegfrontra.
     - Ki vitte ki?
     - A hullaszállítók.
     - Jesszusom, az hogy lehet?
     - Az úgy lehet, aranyoskám, hogy a Pistike őt kicsinálta.
     - Mikor?
     - Tegnap este.
     - Egy ilyen jó kisfiú?
     - Épp azért, mert ilyen jó kisfiú.
     - A virágokat is szereti.
     - Bizony érzékeny a malasztra is. Templomban egzaltálkodik. Ezért tette.
     - Ne tessék már szentséget törni.
     - Nincs nekem már régóta mit törni, drágácskám. A Pistikének van. Ő a Macát szentnek tartja. Glóriával a copfja körül. Kis szárnyas oltárba rakta a fényképét és minden este imádkozik hozzá.
     - Mi köze ennek a Kovács bácsi kicsinálásához?
     - Az osztályban egy ivarérett fiú a Maca cicijét tréfára fogta, a Pistike meg az osztálytárs ivarját fogta komolyra. Az oltárra rakta ezt a letépett ivart is.
     - Ki se nézném a Pistikéből, hogy ilyen rabiátus.
     - A Kovács bácsi se nézte ki, amikor Macához ért. Azt mondogatta, csak lazamacázni szeretne egy kicsit. Ezt mondta a vén kujon nekem is, amikor annyi idős voltam, mint a Maca. Aztán rögtön felcsinált. Felcsinált ő minden nőt, akihez sötét szobában hozzáfért. Ezért nem tudja senki igazán, hogyan csinálta. Még az érdekeltek sem. Egyszer csak bennvolt, ennél többre én sem emlékszem, világos nappal sosem furakodott. Nem is nagyon tudott volna. A nők visítottak vagy elájultak, ha a leprás fertőzését a képükbe tolta. Én még láttam őt nyalkán, makulátlanul. Aztán a sötétben elkapta az én leprámat. Azóta csak lopva nőzhetett.
     - De mért volt Maca sötét szobában?
     - Eloltottam a villanyt, harangvirágom.
     - Spórolni tetszett?
     - Videózni akartunk. Pistike szerzett egy Tarzánfilmet, a megboldogult férjem kezelte a készüléket. Látod, milyen kevés a hely itt. Össze voltunk mind szorulva a pamlagon. Egyik végén a Maca, másik végén én. Maca mellett Pistike. Őközte meg én köztem a férjem. A leprás, reumás Kovács bácsi. Jobbkezével a távirányítót tartotta, balkeze fel volt kötve az ina miatt. Az gyulladt volt. Szóval ez a beékelt roncs semmiféle gyanút nem ébresztett. Felhördült a Metro Goldwyn Mayer hímoroszlánja. A kopasz Kovács bácsi visszahördült a sörényes fenevadra. Azt hittem, jól fogunk szórakozni, mint az állatkertben. Úgy is kezdődött. Hasonlított a díszlet a Paradicsoméhoz. Háttérben majomsivalkodás, madárkárpálás. Ágak közé épült rőzsekunyhóból kilép a Tarzán leopárd ágyékkendőben, aztán a Jane kétrészes, antilop fürdőruhában. Vízbeugranak, és a Tarzán termékenyítően fröcsköli a Jane-t, ahogy Húsvét hétfőn szokás. A csinos vadasszony jólfejlett tojással ajándékozza meg a majomembert, aki ebből bereggelizik és elhúz vadászni. Eddig a Csita örvendezve sertepertélt a parton. Most hirtelen szorongva nyifog és több méter magasakat ugrik. A Jane rögtön tudja, hogy baj van. A veszélyt az a krokodil testesíti meg, amelyiknek a tojását megették. A vadnő hanyatt-homlok kralozik, a krokodil torpedóként közelít. Már csak három méter, már csak kettő. A Jane a Tarzán nevét sikoltja. A krokodil a lapos pofáját tátja. Lehet-e, hogy a Jane-nek le kell mondani formás féllábáról? Lehet-e, hogy mind a kettőről? Lehet-e, hogy a Tarzán lián-hordágyon fogja onszolni fakoronáról fakoronára? Nem, nem lehet. Hallatszik már a sűrűből a győzhetetlen majomember rikoltása, egész közelből pedig a Pistike vérszomjas bőgése. Ágnyesésre és bőrnyúzásra alkalmatos tőrét lengetve ráveti magát a nála sokkal nagyobb és erősebb, de mohósága miatt teljesen elvakult ellenfélre. Odébblöki a már-már megragadott női lábat, és az alattomos dúvadat pikkelyes hátára fordítva lágy részein döfködi és szabdalja. Olyan hirtelen történt minden, hogy a férjemet még én is gonosz krokodilnak láttam, pedig tudtam róla jól, hogy csak buja kujon. Ráismerni később sem tudtam, mert Pistike előbb őrjöngve, majd higgadva vagdalt húst csinált belőle. Krokodilirtásként kezdődött, kujonmészárlásként végződött. Maca a vérfürdő peremén tördelte a kezét.
     - És a Kovács bácsi csak úgy hagyta, hogy kicsinálják?
     - Amikor látta, hogy nem babra megy a játék, egy nagyobb darabot kiharapott a Pistikéből. Rúgta is teljes erejéből. Meg a nikotinos körmével hasogatta bőrét. És meg is akarta fojtani. Szörnyű volt, ahogy morgott és egy másik darabot is ki akart harapni a Pistikéből, pedig az elsőt még le se nyelte. De akkor már késő volt. Az a nagy falat csak lógott ki a szájából, ahogy elvérzett. Tudod, kisvirágom, a szívesek sebesülése veszélyesebb, mert aszpirinnal oldják a vérüket.
     - És a Pistike komolyan gondolta?
     - Azt biztos gondolta, hogy oka van rá.
     - De hát őt a Kovács bácsi nem bántotta. Őt a Kovács bácsi szerette. Neki a Kovács bácsi mindig adott rágógumira.
     - Csak sima krolofilosra. Buborékosra nem. A Maca meg kapott tőle buborékosra.
     - Biztos ígért valamit a Maca cserébe.
     - Igaz, ami igaz.
     - El tudom képzelni, hogy a Maca mégis védekezett.
     - Védekezett bizony, a kis ártatlanom.
     - Hogy tetszik ezt érteni?
     - Hát rángatta le a szoknyáját, amit a férjem felgyűrt neki egész a derekáig. Nem is tudom, hogy csinálta. Bokáig érő, szűk, bőrszoknya volt rajta. Nem gombos, hanem cipzáras hátul, és a Maca ezen a cipzáron ült. Alá kellett valahogy tegye a kezét. És amíg a Maca kígyózott vissza a szoknyájába, lejött a bugyija. Azt a film gyér világánál is jól lehetett látni. A Maca erre levette vastagtalpú, toronysarkú csizmáját és azzal csapdosott a Kovács bácsi felé.
     - Legalább eltalálta?
     - Úgy izgett-mozgott az a kujon, mint egy ravasz légy.
     - A Macán kívül, vagy a Macán belül?
     - Először kívül, aztán belül. Az átváltozásról ne kérdezz. Az a Kovács bácsi technikai titka.
     - Nem kellett oda nagy technika.
     - Miért becsülöd le a férjemet?
     - Nem becsülöm én le, csak tudom, hogy a Maca szemétkedett.
     - De gyöngyöm, a Kovács bácsi őt komolyan felcsinálta.
     - Ez az éppen, hogy nem a Kovács bácsi.
     - A Maca akkor már fel volt csinálva? És ki csinálta fel, kankalinom, nem mondanád meg?
     - Mondanám, ha tudnám. A hugicám huszonnyolc pasassal feküdt le az utóbbi hónapban. Tudja, Kovács néni, egy szobában lakunk - olyankor engem kizárt.
     - Szegény árvácskám. Még a szentestén is?
     - Bizony. Az utcán karácsonyoztam. Lehet, hogy akkor fogant meg a kisded. Persze a Maca huszonnyolc tartásdíjat követel.
     - Akkor a Kovács bácsitól is követelt volna. Jó sok pénzt takarított meg nekem a Pistike. Miért nem szóltál neki erről?
     - Mondtam neki, nagyon szeretem a Tarzánfilmeket. Nem hívott meg.
     - Egyszerűbb lett volna, ha lefested neki a Macát akkora kurvának, amilyennek te ismered.
     - Miért lett volna jó nekem, ha a Pistike szemében a Maca többé nem szent?
     - Az a Kovács bácsinak lett volna jó. A Pistike nem tarzánkodja el neki a maradék életét, ha a Maca mindenkié.
     - Igen, de ha a Maca mindenkié, akkor a Pistike is be akart volna állni a sorba.
     - Igaz, ami igaz, a Maca jobb nő, mint te vagy. Rajta az szexepil, ami rajtad hurka.
     - Azért akarnék videózni a Pistikével. Sötétben minden hurka szexepil.
     - Nem fogsz te már videózni a Pistikével.
     - Jaj, ne tessék ilyet mondani. Be fogják őt csukni? De ugye lesznek enyhítő körülmények.
     - Az én szememben nincs neki enyhítő körülménye. Megölte az egyetlen férfit, akinek kötelessége volt engem dugni. Mert akinek nem muszáj, az engem bizony nem dug. Arcleprám van, barikám és bedagad a lábam a melegfronttól.
     - Fel tetszik jelenteni a Pistikét?
     - Nem érek én arra rá, tátikám. Kicsinálom most rögtön.
     - Most rögtön?!Jó Isten, mi lesz velem?
     - Az a te dolgod. Én meg teszem az enyémet.
     - És hogyan tetszik kicsinálni?
     - Leült nézni a Tarzánfilmet. Onnan, ahol abbamaradt, amikor a krokodil kipurcant. Lesz nagyjából tíz perc múlva egy újabb nagy tusa. Tarzán egyszerre küzd két oroszlánnal egy egy csörgőkígyóval. Sziklát meg rönköt vág hozzájuk. Nem tud másra figyelni, mert az élete forog kockán. Ezt a pillanatot használja ki a lapulevelek mögé bújó pigmeusnép, hogy az éppen diadalmaskodó majomembert elgáncsolja és gúzsbakösse. Én a pigmeusnéppel egyidőben bújok elő a konyhából és a Pistikét arzénes kakaóval kínálom. Teszek mellé egy kis linzert is. Ez az én kisunokám kedvenc reggelije. Arról nem is szólva, hogy a Kovács bácsi kicsinálása óta nem evett egy falatot sem. Kopog neki a szeme. Nem fog ő ott szagolgatni, kóstolgatni. És pár perc múlva a legeslegutolsót rúgja.
     - Ne tessék már föltenni azt a kakaót.
     - Mért ne tenném, tubicám.
     - Mert én úgy szeretnék az élő Pistikével videózni.
     - Tudod jól, hogy a Pistike a Macával szeret.
     - A Macát én majd elintézem.
     - Hogy intézed el, édes kutyatejem?
     - Kicsinálom, Kovács néni.
     - Hogy csinálod te ki a Macát, beléndekem?
     - Hát, beléndekkel, Kovács néni.
     - Tudodmit? Te csak beléndekezz, én meg majd kakaózom.
     - Kakaózol ám, te leprás kerítőnő. Nesze a dagadt bokádba a hegyes cipőmmel. Nesze a sípcsontodba. Hétrét görnyedsz, ugye? Nesze kötél a torkodba, hogy ne tudj ordibálni. Te fogsz kipurcanni, te banya, nem az én Pistikém.
     - Ki akarsz csinálni, te dudva? Te kóró! Nesze egy kis lepráspuszi. Nesze egy kis vitriol. Gyászhuszárok fognak innen kivontatni. Tömegsírba vontatnak, mást nem érdemelsz, te csalán.
     - Hát nekem, te zordon Kovács özvegy, fejemet a klopfolóra nyomod? Olyat húzok a kötélen, hogy kiszakad a fondorlatos szuflád és bibircsókos tested a hulladékgyűjtőbe zuhan.
     - Karmolsz is, te aljnövényzet? Te videós kutyatej! Bőröstül tépem ki a hajadat, lugkővel égetem ki a szemedet, a csupasz koponyádban szolgálom fel Pistikének az utolsó kakaót.
     - Még mindig nem szegik meg leheleted?
     - Még mindig nem folyik ki a szemed?
     - A vágyamat nem veheted el.
     - De tőrt vethetek neki.
     - Pistikém, segítség!
     - Ide hozzám, kisunokám!
     - Jaj, ne szúrj le, imádottam. Többet nem fogok kiabálni, ígérem.
     - Ne csinálj ki, te selma. Csendben leszek ezután.
     - Bizony, Kovács néni, mi megzavartuk a Pistikét.
     - Nem jól tettük, mikulásvirágom.
     - Nyugodtan szeret videózni.
     - Úgy nézte az őserdőt, mint a Paradicsomot.
     - Áltatta magát. A Macával is áltatta.
     - Ki gondolta volna, hogy amíg a Pistike minket kicsinál, a Maca olajra lép a Tarzánnal. Hallod-e a győzhetetlen majomember rikoltását?
     - Megint szemétkedett a hugicám. Bőrbugyiban. De legalább most üthetne az én órám. Pistikét megmenthetném az öngyilkosságtól.
     - Ha nem lennél kicsinálva, krizantémom. A véredben fetrengsz, tudod, ugye?
     - No akkor, Kovács néni, nyugodjék békében.
     - Fényeskedjék neked az örök világosság, kis nefelejcsem.