Szapphó-változatok
 

Kedvesemnél nincs gyönyörűbb sehol sem:
meggyvirágszirom-puha bőre, ajka
ért cseresznye bíbora. Ánizsillat
                              leng a nyomában.

Merre lép, megfordul utána ifjú
s aggastyán. Járása szelíd kis őzé.
Tarka szandál, mesteri lűd remekmű
                              díszlik a lábán.

                               *

Hasztalan vágyom: tudom, el nem érem
én az égboltot sohasem kezemmel.
Éppily meddő vágyakozás gyötör meg
                              kedves, utánad.

Bár naponta láthatom eltűnőben
arcod s mézhangú szavaid fülemben
zsongnak: mégsem vagy közelebb, akár a
                              távoli csillag,

mely álmatlan éjeken át szobámba
küldi fényét. Szép nevedet hiába
mormolom varázsigeként magamban,
                              tépve a párnám.

                               *

Álmatlan forgok nyoszolyámon éjjel:
arcod csillagképe dereng fölöttem,
vérem zúg, mellbimbaim izzó vágytól
                              égve feszülnek,

s mint a dúló förgeteg égbe-nyúló
bércen zöldellő terebélyes tölgyet:
őrjöngő dühében Erosz a szívem
                              úgy veri-rázza.