Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 1999. 2.sz.
 
TARBAY EDE
 
 
A bölény
 

Előre néz a roppant állat,
és nekivág a rohanásnak.

Patája rajza furcsa nyom
a frissen hullott mély havon.

Elöl metszett, határa éles,
hátul homályos, süppedékes.

Iránya: föl, a dombtetőre.
Nyílegyenesen tör előre.

Orrlyukán kitör a pára,
gomolygón, mint a fáklya lángja.

Gerince megtört íve ékes,
láthatárba hasító kés ez.

Kék utat vág az alkonyatba,
ahol a föld vöröslő napja

távozni készül, bukni, mélybe,
a tiporható túlfelére.

Versenyfutás. Eléri-e,
míg bírja szaggatott szive.

A csúcson ugrik, elmerülve,
mint nyáridőn a vízbe, fűbe.

Együtt zuhannak már a mélybe,
roppant bölény dicsőségére
.