Egy gyerekrajzra
 

Égig ér a fű, szinte
elvész benne a házunk.
Egy lepke száll,
egy meg pihen.
De akkora az istenadta,
hogy az ágnak el kéne
törni alatta.

Az a néni pedig
nagyon erős lehet,
hiszen egy kézzel is
könnyedén visszatartja
azt a felhőnagy luftballont.

A fenyőfa kontúrja
meg épp olyan, mint
a farkasfogazat.
Így aztán meglehet,
hogy a fenyő maga lesz
a fűrész, mely karácsonykor
a saját tövére hull.
 
 

Partszakasz
 

Gyönyör-világította kutakon át
zuhantam erre a partra.
Sokan jártak már itt előttem.
Esők és szelek tüntették el

a nyomaikat, de én beleláttam
a fövenybe, hol álltak sátraik,
esti tüzük hol égett, és hova
jártak könnyíteni magukon.

Most üres a part. Nekem is
csak a nyomaim vannak itt,
amíg a szél és az eső engedi,
hogy itt lehessenek.
 
 

Danger
 

Az agy rózsaszín fodrai
úgy lüktetnek, mint az árapály
ezerszeresre gyorsított felvételen.

Dühödt szél púposítja
a ballonkabátot, és ha lépünk,
bizony meg kell dönteni a testet.

A parancsnok fölemeli a kezét,
és nyomjelző lövedékek röppennek
a tüskés bozóttal benőtt terep fölé.

Ahol lehullanak, ott kis fájdalom,
ahol fénylő útjukat futják, ott
a félelem. A törékeny héj beroppant,

és befúj az űrhideg. Mostanra
olyanok lettünk mint a nyelv,
ha lázasan próbálja begyógyítani

az evés közben szerzett sebet.
De közben ő is csak lüktet,
mintha seb volna maga is.