Szombat délelőtt
(Olvasgatás, indulás előtt)

Zoltán, hová lett az ifjúságunk? -
Kérdezte a fiú apjától az író,
Az apa is író - kora ifjúságában
Éppen Szabadkán -, de ki is
Emlékezne erre már; jóval később
A fiú is író, pontosabban: költő,
E sorok írójának ifjúkorában,
Amikor írónak készült maga is,
Nagy élménye volt a három fekete
Kötet: A költészet évadai; akkor
Azt hitte: a költészet hatalma.
Van-e a költészetnek hatalma? -
Közben cseng a telefon. Először
Egy női hang: még mindig csak
Egyesszámban beszél, de egész
Valója régóta már a kicsorduló
Többesszámúság (ha lenne ilyen
A magyarban: kettősszámúság);
Ásványvizet kér, mert a büfé
Szombaton bezár, meg vaspótló
Gyógyszereket, ha jövök, meg
Valami gyümölcsöt, ami eláll, mert
Mit lehet tudni, talán éppen ma
Lesz a múlté a szingularitás, s
Akkor ő ezzel már nem törődhet.
Közben olvasnám tovább a cikket,
De már nem a Desirét érintőt,
Éppen annál a résznél tartottam,
Ahol a lány ráhajolt a tanári
Asztalra, s a fiatal tanár
Tekintete beleroppant a feszülő,
Piros bimbók valóságába, s
Tudjuk - e sorok írója maga is
Tanár -, a kalkulus állványzata
Mily roppanékony, omladékony:
Összeomlik, akár a kártyavár...
Közben újra cseng a telefon,
Hogy már kész a finom
Tyúkhúsleves, és van már étel-
Termosz is, és hogy mikor utazol,
Várunk, szólj át, ha indulsz...
Valóban: van-e a költészetnek
Hatalma, gondolom, ezt Desiré
Sem tudhatta, e sorok írója sem,
Ifjúkorában különösen, most pedig
Végképp és reménytelenül nem.
Bakó András (Pista, Karcsi, Desiré),
Valóban hová lett az ifjúságunk? -
Kérdezhette volna az író a másik
Írót, aki persze már egészen
Más aspektusból ítélhetné meg
A kérdést, hisz a létezésnek
Más kiterjedéséből válaszolhatna,
S válaszolna is valószínűleg,
hiszBölccsé vált visszavonhatatlanul,
Ám e kérdések őt már nem érinthetik;
Írók beszélnek íróknak, üzennek
Valahol a jelentés aszemantikus
Idiómákba kényszerült szövegeiben;
Hová lett az ifjúságunk? -
Rázuhan mindőnkre a szombat délelőtt,
Közben cseng a telefon: felhív
Valaki, vagy felhívunk valakit, vagy
Felhívnánk valakit, ha lenne kit;
Tudjuk, mit válaszol, ha válaszolna,
Aztán szatyorba rakjuk a forró
Tyúkhúslevest, ásványvizet, gyümölcsöt,
Elindulunk, egyre noszogatva
A virtualitást, s tudjuk, ma válik
Valóra a lehetséges grammatika:
A kettősszámúság, az ifjúság
Ma még el nem illanhat: a költészet
Hatalma ideköti: most az egyszer
Valóban, igazán és megismételhetetlenül.