Vessen meg, meg-
néztem
a horoszkópját,
nőcici rozmár
terpeszkedem
a csillagai között.
Írjon fel az égre
íriszrakétával,
csak én, csak én,
a rögzítőmre ne
hallgasson,
hosszú szünetjeleket
ne hagyjon, így
nem kopik a szalag,
és túl soká kell
majd élnem.
Maga egy kész
találmány, nem
használódik a teste,
mert nem nézem,
talán csak a
rezgéseivel lesz
baj túlontúl korán,
úristen, hát óne,
mondja a nővér,
s maga ott somolyg.
Ki tudja, jó hely-e
az a másik,
de hogy mint meleg
cukros tej,
kétség nem fér.