Az ostrom
(Szabad fülre várva)
 

Kerül, kerül, kerülget.
Hogy elcsípje a fülem.
Hogy körbezárja.

Egy életen át tart
a hatalmi harc, hogy
ki nem

figyel kire,
ki kaparintja meg előbb
szép, nagy füleimet.

Kinek adatik meg,
hogy járjon a szája
mások rovására.

Nagy luxus az,
a sors ritka adománya,
hogy szabad fülek

szabad prédákként
álljanak glédában,
parlagon.

A legszorosabb kapocs.
Tudja ő is. Rohamoz.
Bombáz egyre, ostromol.

Rohamoznék én is.
Nekem is van szájam.
Mégis, ebben a

fülek körüli tolongásban
folyton alul maradok.
A szájam meg parlagon.

Megint ő ügyesebb. Ő
kaparintja meg előbb
az én füleimet.

Ontja a szót. Ontja, ontja.
Szünet nélkül nyomja, nyomja.
Befonja a telefonja.