az ígéret
 

világ    szemem világa    látlak
lóháton végigpásztázva a síkot
sárga fövenyben a    léptek nyoma mélyül
aztán a talpak    lépő lábak a fűben
lassan fölépül az ember
veretlen páros indul    tudja hová -
visszafelé oly ismerős ez az út
csak most már rövidebb

odafelé tartva minden a véges végtelenbe
viharzott
mert örökéletre indul az ember
vagy születhetne bárki halálra?

kezdetben ott az igéret

kezdetben volt a kezed