Ilyen hajjal hogy lehet valaki úszómester? - teszi fel kollégám minden váltáskor a szónoki kérdést. Rövidsörtés, sportos frizurát visel. Szerinte az én göndör, szőke fürtjeim provokálják a szakmát. Pofájába szoktam röhögni és kihívóan rázom sörényemet. Szerintem az ő sörtés feje kompromittálja a szakmát. Ezt meg is mondom neki. És azt is, hogy neki nem nőne hosszú, göndör szőke haja, még vegyszerrel se. Aztán kilaffogok deltásan megfigyelő állásomhoz.
     Trónust csinálok a közönséges strandszékből. Még az ülepem is fejedelmi. Teltívű, kettős izomgömb. Kollégámnak nincs igazi feneke. Hátát a combjától medencecsontja határolja el. Párnát kell alája raknia, nehogy feltörjön. Látszik, hogy a párna feltörés ellen van. Az én párnám a méltóságom dúca. Nem kuporgok rajta, mint egy ingerült és drótszőrű foxi. Kiülök rá. Elnökölök. Uralkodom. Karomat elől összefonva mellem izmán nyugtatom. Melleimén. Mert olyan duzzadóak, hogy rögtön látszik, kettő van belőlük. Amiből csak lehet, mindenből kettőm van, és annyi helyet foglalok el, amennyit a farnesei Herkules. A testedzők bálványa. Fürdőköpenyem kapucnijára tátott pofájú oroszlánt hímeztettem. Ebből szememet düllesztve, bömbölve imponálok.
     De enélkül is van respektusom. Nem akadályozza semmi azt, amim van, hogy vonzó legyen. Nekem nem kell hangszóró, operakórus rádióból, nagy, tarka labda, amit el kell kérni, rám amúgy is tapadnak a tekintetek. A fürdőzők általános vágya szép hatóságra, a nők személyes vágya a hatóság személyére. Szeretem tudni, hogy tudják, mitől döglik a légy. Mármint a magát farkával legyezgető oroszlán. És hogy a nők szeretik, hogy én magamat nem törülközővel, hanem a farkammal legyezgetem. Ez a sok nő, aki majd felfal szemével, csiklandozza öntudatomat. Többről itt szó úgysem lehet. Munkahelyen csajt felszedni nem ajánlatos. Ellenzi a fürdőigazgatóság. Ellenzem én is. Ha felszednék egyet, egész munkaidőben a székem mellett riszálná magát. Miatta még egy másik csajt nem szedhetnék fel. Többet meg pláne nem. Mindegyik menne panaszra a fürdőigazgatósághoz. Több csaj miatt állásvesztésre ítélnének. Ilyenek a közerkölcsök. Pedig a csajok tudják, hogy aki árulkodik, azt péniszmegvonásra ítélem. Inkább lemond róla, csak a másiké se legyen. Ilyen mindegyik.
     Nekem pedig mindegyik kell. Akarom mondani, amelyik tetszik, az mind. Nem egyszerre azért. Ártana az erőnlétnek. Inkább egymásután. Vagy kis, kettes, hármas partiban. Ilyen vagyok én, a medence királya. Sörényemet aranyozott pánttal leszorítom. Hogy ne zavarjon az olvasásban. Kollégám nem mer munkaidőben olvasni. Én igen. Több bekezdést is egyfolytában. Ha történetről van szó. Van olyan történet, amelyik három-négy oldalas. Azt három-négy részre osztva. Akkor jó, ha már ismerem. Tudom előre, hogy elejére, közepére vagy végére van szükségem. Mert különben van olyan történet, amelyikben a hősnő az elején vetkőzik le, van amelyikben a végén, és hogy melyikben mikor, az bizonytalan. Két ismeretlen egyenlettel nehéz az uszodában dolgozni.
     Másik ismeretlen az a csaj, akit éppen kiszúrok magamnak. Hogy miért szúrom ki? Főleg nemi okok miatt. Tetszhet a csaj más okból is, de mondom, itt ilyesmi nem jöhet szóba. Itt szóba a mell, a fenék, a has, a comb, az általános ringás és rengés jön. Szerepet kaphat a váll, a nyak, a bőrnek magának az állaga, hogy hamvas-e vagy kiütéses, meg a szem kifejezése, persze, ha kihívó, meg akkor is, ha kihívható, de ezek nem olyan fontos szempontok. Én innen a karosszékből szobrászként fogom fel a női testet. Ehhez még a száj érzékisége és a vádli formája jön, semmi más. Méltányolni tudom az úszóképességet, a kecses mozgást, a fürdőruha kivágását és víztől csillogó tapadását, de nem ezekből indulok ki, hanem az eleve adott domborműből. És egyáltalán nem érdekel, hogy ők ezt a kiindulást vallásos és társadalmi elfogultságból, valamint gyakran személyes érdekből visszautasítják.
     Nem az ő véleményük számít, hanem az én számításom. Hogy Európa kellős közepén és anélkül, hogy be kellene állnom afrikai vagy ázsiai muzlimnak, rendes kis poligám élményhez jussak. Amelyben a csajok lelkiállapota csak zavaró. Amilyen zavaró az önállósodásuk. Hogy most igen, hogy most nem, hogy most igen is meg nem is, de hogy a deszkafalú kabinban semmiképpen se. Hát akkor hol az istenbe, kérdem én. A hitvesi ágyban a hitvesem fekszik,a gyerekek ágya túl kicsi, szállodára meg az úszómesteri fizetésből nem telik. Hol éljem ki akkor a bikás formámat, ha nem a történetekben? A pornó történetekben. Mert más történetekben mindig van valami baj a többnejűséggel. Rossz lelkiismeret, ármány, hidegháború. Patkányméreg. Egyszerű féltékenységből kioltott emberélet. Nekem ez nem kell. A tömény kéjt igénylem nagy mennyiségben. Mindig friss adagolásban. A sokszorozottat. A csajtól csajig kóstolósat. A váltogatósan behatolósat. Az új hús érdekel kísérleti célra. Hogyan lehet máshogy? Milyen lesz egy másikkal? Milyenre sikerül a következő?
     Ilyen a műfajom. Ezért nem érdekel az ő lelkük alkata. Csak a nyers anyag kell, a markolászható massza. A meleg húsuk. A lihegésük. A fenekük gödröcskéi. Repeső mellbimbójuk. Magvaváló szilvájuk. Aminek a pornó jobbára híján van. Akik benne kefélnek, szemlátomást nem élnek. Élményt hogyan is nyújtanának? Csak mohóskodnak, csak kielégülnek. A hős mindig bedugja nekik, a hősnőknek mindig jó. Aztán slussz. Megtörülköznek. Legfeljebb újrakezdik. Végén számlálják a numerákat, az ondócsöppeket. Melyik pornószerzőnek jutott eszébe leírni, hogy ondóesőben dalol a csaj; boldog, mert a csöppeket nem tudja megszámolni? Papírízű a pornófigura, az a baj. Egyszer még hagyján. De kétszer, sőt többször? Aki mindenkire szabott, az senkinek sem igazán kéjes. Ki más megy bele viszont a többnejűségbe? Megint viszont: kinek és miért kellene papírízűből második, harmadik, negyedik nej? Hát ezért szúrok ki tejjel-mézzel folyó csajokat ebben a Kánaánban. A valóságukra van szükségem. Az életüket akarom magamévá tenni.
     - Tessék tusolni a medencehasználat előtt.
     A kamaszok csoportja, akikre rivallok, bűntudatot színlelve, alattomban röhögve kullog vissza az öltözőbe. Próbára akarták tenni éberségemet. Hát láthatják, hogy figyelek. A gondolatát se bírom el, hogy ezek a retkes, izzadt laklik összekoszolják a vizet. Ahonnan a csajokat merítem. Ahol én őket hosszú bot végén lógó hevederbe fogva vezérelem. Ahol a lényegre tanítom őket. Mert leghálásabb alanynak a kezdőket tartom. A simulósan tehetetleneket, akiket kedvemhez édesgetnem néhány lecke dolga. Azokat persze, akik szobrászi érzékenységemhez szólnak. Akik ehhez az érzékenységhez nem szólnak, azok kollégámhoz kerülnek. A pattanásos stréberek. Az elrajzolt hordóseggek. A pállott kigőzölgésűek.
     Érdekes, hogy ez utóbbiak közül csak egy mérhető szobrász mércével. Mégis számít az általános külbecs. Bevallom, nem szívesen töltenék szobrászatilag kifogástalan, de nyálkás tapintású csajt belbecsem legjavával. Magammal tolnék ki. Mert belbecsem csak az ő belbecsére hat, szeretkezési módjait, közreműködésének hevét, készenlétének minőségét tudom befolyásolni. A külalak formáját, vonzerejét a természet szolgáltatja. Ezért kezdem a válogatással. Tegnap hármat is visszadobtam a vízbe. Kettő nem felelt meg szobrász normámnak, egynek meg rémes halszaga volt. Ma kissé gyanakszom, hogy az elsőnek kopoltyú van a füle helyén. Valójában a fürdősapka kelti a rossz benyomást. Meglátok egy alóla ingerkedő tincset. Mosolygósabban fogadom. Elképzelem, milyen pornokrátor lehetek az ő szemében arany pántommal, márványból szobort deltáimmal, fölényes mesteri kisugárzásommal. Történetem zöldövezetként megőrzött városi domboldalon zajlik. Vadorgonabokrok alatt a hepehupás talajon. A csaj domborműve feszes, bőre napsütött, bolyhosan pihés, ami berekben eljátszandó szerepére kiválóan alkalmassá teszi. Egyébként is sokkal vonzóbb a behelyettesítendő hősnőnél, akinek ápolatlanul mindenütt burjánzó szőrzete állati jelleget kölcsönöz.
     Hajlandó lesz-e az emberségesen pihés a benőtthomlokú bestia helyébe lépni, illetve feküdni, s ott képes lesz-e nekem személyes élményt szerezni? Kedvező válasz elnyeréséhez szükséges sort keríteni a delejező oktatásra. Megkérdem, tud-e háton úszni.
     - Nem mellúszásról volt szó? - kérdi vissza ő.
     - Aki háton megtanul, annak a mell is jobban megy - rázom felé kétértelműn göndör sörényemet.
     Engedelmesen lekúszik a létrán. Felülről fürdőruhájának kiugrása kétszeresen igazolni látszik a rögtönzött pedagógiai alapvetést. Lelógatom a hevedert és mondom, feküdjön rá. Kapálódzik. Mondom, csak nyugodtan. Feje elmerül. Többször elmerül. Látom, hogy iszik. Felbukkanva egyszerre akar levegőt venni és visítani riadtában. Persze a víz tüdejére megy. Rázós helyzet. Annyira azért nem, hogy utána ugorjak. Felrántom magamhoz: arravaló a bicepszem. Mellközelbe kerülök. Haldokló hattyú. Idétlenül hörög, de keble, mint az eleven gumi. Végülis kutyabaja. Erről próbálom meggyőzni, látszólag rázva belőle a vizet, igazából fogdosva. Lényeges mozzanat ez a delejező oktatásban. Nyilvánvalóan felfogja, miről van szó, de teteti a félholtat. Akivel szabadon lehet rendelkezni. Lényeges mozzanat ez a csajok viselkedésében.
     - Menjen vissza. Tusoljon le előbb!
     Vállára vetett törülközővel jön be a pocakos ember. Turkál nejlon zacskójában és fütyörészik. Nős. Képére van írva. Neje a tus alatt, amire ő csak legyintett. Elég volt reggel otthon. Hát nem volt elég. Képemre van írva. Ádázul rázom felé a heveder hosszú botját.
     - Tessék előbb tisztálkodni.
     A tisztálkodás szó olyan hivatalos. Megüti a pocakos fülét, aki hitetlenkedve mered rám. Kérlelhetetlenül mutatom neki, hogy kifele. A csaj, kinek apja lehetne, rá lemondóan, rám megigézve néz. Úgy is vehetem, hogy fontosabb lettem neki, mint az apja. Előremenetel ez a delejező oktatásban. Diadalmasan göndörödik sörényem, ahogy a pocakos nős kislattyog a tus alá, az ennivaló csaj meg ereszkedik vissza a medencébe. Azt csinálja, amit mondok. Azt mondom neki, bújjon parafa övbe, csak aztán rá a hevederre. Azt mondom neki, hassal felém. Azt mondom neki, combot szétdobni, rugaszkodni. Elindul hátrafele. Azt mondom, no látja, milyen jó kezdet. Ingerkedő hajtincsei közül rámmosolyog. Hálásan. Mondhatnám, vonzalommal. És micsoda has. Érdemes vele ismeretséget kötni. Erre a történetben kerül már sor. Mondom neki, csak lassan, bizalommal. Legjobb, ha behunyja a szemét. Így siklik be az orgonák alá. Málnaízűnek nézem és behunyom a szemem. Bizonyos szempontból eszményi lehetek aranypántosan, göndör sörényemmel a lila virágok között. Másról nem is szólva.
     A történetben a hősnő egy szórakozott álmodozó ágyasa, akit könnyűszerrel csal meg a természet ölén kósza, de figyelmes szexpisztolyokkal. Ez a leírás rám is illik, és a csajt a bokoralján nem véletlenül helyezve el, ajzottan készülök hősi szerepemet eljátszani. Azzal a különbséggel, hogy a mi párzásunk a meghittségtől valóságos nász élményével tetőzik. Szükséges és előnyös mozdulatokra tanítom, érzelmi nyitottságra, háztartásbeli alkalmazkodásra. A többnejűség igenlésére, az osztozás erkölcsi fölényére az önző birtoklással szemben. Egyelőre ennyi elvárással nyitom ki szemem. Nem kell a delejező oktatást túlzsúfolni. Élni kell az alkalommal is. Aki az alkalommal él, az a pocakos. Együtt mozog a csajjal, aki combjait szétrakva, ahogy mondtam neki, rúgkapál. A nejlon zacskót a kényes női fenék alá terítette a talaj horzsolásai ellen. Hogy lehet, hogy a zacskó recsegését csak most hallom? Hogy lehet, hogy a csaj nem tiltakozik? Hogy nem hív segítségül?
     Az úgy lehet, hogy a pocakos törvényesen dugja. Épp a csajjal nős. A történetben a csábászok nem zárják ki a férjet. A férj viszont most kizárja a csábászt. Aki neki kerítője lett. Nem ezt a szerepet szántam magamnak. Poligám tervez, történet végez. Közröhej tárgya vagyok a csókok lakomáján. Nem is olvastam el idáig, pedig benne áll. Hogy miközben a felsült kéjhajhászt önvád mardossa, a környező orgonák alól leselkedő iskolakerülők, szabadságos közkatonák, lődörgő természetbarátok csoportba verődve tárgyalják a történteket, a dagit, aki jól betette, nem is gondolták volna, és a sörényes izompacsirtát, aki höhö, hoppon maradt a hosszú botjával.
     Gyorsan rácsapom a fedelet a megszégyenítő helyzetre. Elég, ha magam gyakorlok önkritikát. Nem voltam elég éber. Nem vettem észre, hogy a pocakos kivel nős. Nem kellett volna behunynom a szemem. Gondolhattam volna, ha egy csaj orgonabokrok alatt szétdobott combbal rugdalózik, ott szemesnek áll a világ. Túlságosan lekötött a többnejűség vágya, a lélektani előkészítés. Nem vettem figyelembe a sürgősségi sorrendet. Először légy résen, utána úgyis kiderül, milyen a rés. Ezt ajánlanám a kollégámnak is, ha tanácsot kérne nőügyben. De ő a cérnahangú menyasszonyán problémázik. Egyetlen egy van neki. A bőséghez semmi érzéke. Talán képessége sincs. Ondóesőben csajra vadászni az én rögeszmém. És sörény kell annak, göndör, szőke sörény, aki a háremeszmény mellett hűséggel akar kitartani. Csak megrázom, és máris jobban érzem magam. Máris jobban érzem a csajt is, akit a történetből a pocakossal levét összeszűrő másik kedvéért kitúrtam.
     Nem orrolt meg. Jön ő is úszóleckére. Homloka most is alacsony, de fejbúbján összefogott haja a fürdősapka alatt érzékien dudorodik. További, ennél lényegesebb dudorban sem szenved hiányt. Különben hogy lehetett volna eredetileg tettrekész kéjhölgy a pornófüzetben. Nem esküszöm, hogy feszesség dolgában felvehetné az áruló hátúszóval a versenyt, de szobrászalakításhoz nyújt minőségi anyagot bőven. Annyit, hogy valósággal kedve támad a szobrásznak belegyúrni. Különösen hátulról. Kapóra jön, hogy ő mellúszásra jelentkezik. Legfőbb java a víz szintjén fog lebegni, még akkor is, ha tétlenül hasal a hevederen. És hiába profi, tanítványi helyzetében ki fogja tenni magát a delejező oktatásnak. Bizakodva fog ő nekem itt mozogni. Lábikrái közé parafalapot csúsztatok, hogy szorítsa. Attól a dereka is kígyózik meg a hátgerince. És medencéje kimutatja társulási kedvét. Teherbírása, befogadási képessége meghaladja máris a történet által neki tulajdonítottat. Ott a vadorgonabokrok alatt naponta két-három szexpisztolyról volt szó. Itt az átlátszó vízben világos, hogy háromszor annyi se kottyanna meg. Idehat az állati jelleg is: szerteszéjjel burjánzó sörték, meredező szőrcsomók. Nekem pedig a megemelt norma mámorító kihívás. Látom magamat, ahogy göndör sörényemet rázva jövök és győzök, ötször, hatszor, hétszer jövök és győzök, és még mindig marad elég szufla a tüdőmben, hogy elkergessem az odaoldalgó bengáli szolgát, aki behódoló úrnőjét az alkirály garden-partijára hívja.
     - Mars vissza a tusolóba. Mossa le magát szappannal!
     Magam is meglepődöm paprikás ripakodásomtól. Nem úgy a lebarnított vendég, aki az égtájára jellemző, szervilis, kecske nevetéssel válaszol. Hosszú gyapot gatyát visel és nem engedelmeskedik. Szerencsére tanítványom, aki nem szemét fordítja a jelenet felé, szorítja a parafát váltig. Tekintélyem nála csorbítatlan. Szó sem lehet az alkirály partijáról. Soron a vadorgonabokor van, két szereplővel, az én felállításomban. Az ő felfektetésében. Még a bájhurkáit is én rendezem el. Ha már a vízben ingerlően tocsognak, mit mondjak, hogyan fognak nyársra kívánkozni zöld levelek között, lila bokor alján?
Mit mondjak? Mit mondanék, ha nem ordítanom kellene ismételten és indulatosan a két bengálira, akik a medencebejáratnál befelé tessékelik egymást.
     - Ne udvariaskodjanak. Tusoljanak! Értik?
     Tudtommal az alkirály csak egy fullajtárt küldött. Miféle kihívás itt ez a másik gyapotgatyás? Láthatóan belépésük sorrendje igen fontos nekik. Felém csak dupla, szervilis vigyort küldenek. Abból a kecske fajtából, amiből ízelítőt kaptam az imént. Kezdem tényleg félteni a vizet. Ha ezek nekem sutyiban belemosdanak. Nem mintha attól lemenne a csaj ázsiója. A vadhúst a barnamártás előnyére fűszerezi. De mégis. Ők biztos az alkirálynak akarják fűszerezni. Én meg akkor nem a magamnak lőtt vadhúst élvezném, hanem azt, amelyet ellőttem az alkirály elől. Az két különböző íz. Szóval ők ne ízesítsenek.
     - Tisztálkodjanak, mert szólok az alkirálynak.
     Nem ezt kellett volna mondanom. Én az alkirályt nem ismerem. Nem is akarom megismerni. Az alkirály irigykedik a vadorgonabokor partira. Irigykedik rám, mert több, és nagyobb, és szebb a szexepilem, mint neki. Dudoros, vad tanítványom habozás nélkül rám voksol. Lenyűgözi hangerőm, amivel egyenletes tempózásra utasítom. Amivel a küldöncöket visszhangosan kiutasítom. Hallják meg mind a négyen, nálam süket fülekre talál a tolakodásuk. Akkor sem fognak közénk hatolni, ha még egyszer annyian jönnek. És összesen csak hárman csatlakoznak hozzájuk. Egy gurítható tábori ággyal és egy hurkás kiképzésű gumimatraccal.
     Ezek a farnesei Herkulest nem ismerik, a numeai oroszlánt sem. Próbálok dél-ázsiai fenevadként bizonyítani. Közben nem bánnám, ha kollégám is mellettem állna. Bár kefehajas vicsorgása nem ér fel az én sörényesemmel. Túlerőben sajnos a bengáli szolgahad. És hirtelen pehelykönnyűnek érzem botom végén a hevedert. Rácsalták a sajt a gumimatracra, ezt meg az ágyra tolták ravaszul. A víz színén egyedül a parafa billeg, amit ezek szerint kieresztett a lába közül. Szükség esetére magamhoz veszem és rohanok a bokor alá. Mondanom se kell, nálam a hosszú bot is.
     A történet elvben két-három szexpisztolyról szól. Itt a lila árnyékban pedig pontosan nyolcan vagyunk. Mármint szexpisztolyok. Maga a csaj az ágyon hasal, bájrétegei a gumírozott hurkákra borulnak harántosan. Micsoda pornódarab. Hát ez nem lesz a másé. Kiderül, hogy nem az alkirálytól kell visszavennem, hanem a szőrös hátra gyűlő küldöncöktől. Ennyi mohó tekintettől még nagyobb kedvem szottyan rá. Aztán az ondóeső úgyis mindent elmos. Csak éppen várni kell rá kicsit. Szervilis kecskevigyorral adják tudomásomra, hogy előbb rajtuk a sor. Ahogy itt sorba állnak tüzes, bengáli botjukkal, melyről a heveder lóg, látom, hogy nekik sem babra megy a játék.
     Nekem sem, ezt mutatom nekik dérrel-dúrral előre rontva, a parafát eredeti helyére dugva. No, most jöhetnek a bengáli fürdővendégek. Jöhetnek bizony, mutatja a csaj, kivetve lába közül a parafát. Ez a többférjűségtől lihegő ősnő nekik nyújt dudorához elsőséget. Én meg hirtelen megértem, miért leszek elsőből utolsó. Mert ezt a történetet egy bangladeshi, nacionalista pornográfus írta, akit rossz angol fordításban olvastam. De annyira nem értem félre, hogy mások ondóesőjében énekeljek. És további eshetőségekre készen botomat sem hagyom a bokorban.
     A következő dán lesz. Kecses, arányos, mindenütt szalmaszőke. A dánok pornója színvonalasabb. Egyenesen valamelyik világnyelven fogalmazzák. Ráállok faszandálomra. Azt akarom, hogy sörényes méltóságom magasan kiálljon, és Regina ebből is lássa, nem kenyerem a lazafaca. Regina nevet írta be valaki a kasszánál a haladók listájára. Előre kifizette a leckét. Egy lecke félóra. Ennyi idő alatt el lesz ez intézve. És ha tetszik, folytatás egy szállodaszobában. Az elátkozott orgonabokrot hagyom a kollégámnak, hátha mégis akar a menyasszonyával.
     A csaj, aki most érkezik, úgy érti a dörgést, ahogy csak Regina érti. Fürdőköpenye mélyen dekoltált. Nem lehet tudni, van-e alatta fürdőtrikó. Ha mégis van, az még mélyebben dekoltált. Nem oszt, nem szoroz a benne ruganyozó test áramvonalain. Az számít, ahogy ezek a frottíron átrajzolódnak. Ahogy ezek rajzát a köpeny szoros öve kiugratja. Ahogy további kiugratás kedvét a nézőben felkelti. Azok a fehér izzók megvilágosíthatnak. Meg is vakíthatnak elővigyázatosság híján. Regina hát humánusan ernyőzi őket.
     Igyekszem lelkiekben is becserkészni Reginát. Testiekre szorítkozva eddig nem sokra mentem. Manapság a csajokat is emberszámba kell venni. Attól még nem esek le a faszandálomról. Göndörszőke sörényem is megteszi hatását. Mert lazafacázni azért nem akarok. Kérdem tőle, besegítsem-e a medencébe. Ezzel máris kisegítem a totál pornóból. Kicsit kisegítem. Azt is mondom neki célzatosan, hogy a víz fodrai összekuszálják körvonalait, aztán még vonzóbbra rajzolják. Azt feleli, nem udvarlást kér, hanem gyorsúszáshoz tanácsot. Maga se szeret lazafacázni, jegyzem meg. Piros, pornó nevetéssel emelkedik ki a mélyvízből. Minden, beleértve a medencéből való átúsztatást a hotelszobába, úgy mehetne, mint a karikacsapás, ha a fürdővendégek betartanák az előírásokat.
     - Hol a sapkája? - kérem számon ádázul egy hórihorgas belépőtől.
     - Nem látja, hogy kopasz vagyok?
     Az illető hangja fölényesen hurrogó.
     - Hol látta, hogy a kopasz fej kivétel? - gúnyolódom jogi alapon, de kapucnimon az oroszlánpofát jól kitátva, Regina a nevetéstől majdnem visszasüllyed. Nem tudom, mitől vadul meg pontosan a hórihorgas. Rámordít. Honnan veszem, hogy a kopasz fej nem kivétel? Ordítva közelít. Hápog a kapucnim is. Ilyet velem még senki se mert. Ilyen hangon. Lézer- süvítés. A lézer egyenesen neki a torkomnak. Elvágja hangszálaimat. Tiltakozni nem tudok. Fenyegetni nem tudom. Nagy botot emelek rá. Lebénítja az izom vezérlő idegét. Letántorít faszandálomról. Kiborít. Önbizalmamat lekaszabolja.
     - Honnan veszi, hogy a kopasz fej nem kivétel?
     Nem tudom, honnan veszem. Szeretném sehonnan se venni. Szeretném, ha a lézerkezelő nem lenne itt. Szeretném, ha nem kellene elmondanom. Mert a hangja gyötrelmes. Sörényem alatt szaggató fájdalom. Úgy nő, ahogy ő közelít. Már csak tíz, már csak nyolc, már csak öt méter választ el tőle. És mondom, a hangja elviselhetetlen. Regina két kezét fülére tapasztva süllyed. A mélyvíz az egyetlen egérút. El fogok ájulni. Jaj, el fogok ájulni. Nem igaz, hogy kibírom.
     Úgy hajtom végre az ugrást minden stílus nélkül. Ahogy hamarjában sikerül. Mint egy trónusáról letaszított bálvány, idétlenül zuhanok. Teljesen lebőgök Regina előtt. Kezdők loccsannak így hason. Majd szétdurranok. A loccsanástól sem gyengül a hang. Ádázul rázza felém öklét a hórihorgas. Szúrja fülembe a lézert. Lejjebb kell mennem a mélybe Reginával. Reginához. Ő csak fogja be a fülét és süllyed. Magától értetődőn. A szalmaszőke csaj szeme közelről ibolyántúli. Eddig nem is néztem a szemét. Közben nézem a hórihorgast is. Két-három fejet rajzol neki a fodrozódó víz, és görbülő mankólábat. De lézer hangja így is őrjöngve metsző. Le kell menekülni a medence legfenekére. A pornó birodalmába. Intek Reginának, kapaszkodjon belém. Szelíden átkarol. Kezem derekán nyugtatom. Ringatjuk egymást. Úgy lépünk a kék csempére, mint egy jegyespár. Ide már alig hallatszik le a lézerhang, de azért tudjuk, hogy a hórihorgas egyfolytában torkaszakadtából.
     - Komámasszony, hol a pornó? - kérdeném a szalmaszőke lánytól, ha a vízben meg lehetne szólalni. Kitalálja kérdésemet. Mosolya két gödröcskét csal hamvas arcára. Ezek a gödröcskék nekem nagyon beszédesek. Magához húzza fejemet. Kényes sellőujjakkal belefúr sörényembe. Hátam közepén is érzek valamit. Azt kell mondanom, ez az érzet becstelen. Regina arcára néma iszony ül ki. Nincs benne meglepő. A medence falába illesztett biztonsági kajütablak mögül merev halszem kémlel. Az alkirályé. Ráismerek. Lesi édes kettősünket. Turkál bennünk. Hogy mi ne tudjunk egymásban. Bújni sincs hová. Áldatlan kényszerhelyzet. És milyen gyorsan keletkezett! A tér teljesen légmentes. Hány óra van? Hány óra lesz, ha nem leszel? Beszélni szeretnék Reginához. És pár szót hallani tőle. Végtelen gyengéden kérdheti: besegítsem? De melyikbe, az istenért? A szeretett lány körvonalait a víz tetőtől talpig felbontja. Aztán két vágydáncsaj körvonalait rajzolja vissza. Két diadalmasan fehértestű, egymástól egyetlen, szalmaszőke hajszálra sem különböző Regináét. Piros pornónevetéssel biztatnak kicsapongásra. Káprázat mindenütt. A merev halpupillában delejes szikrák ugrálnak. Klónozik az alkirály. Kedvére kiklónozza magát. Idemásol nekem egy harmadik Reginát. A dánok pornója igen magas színvonalú. Komplett, poligám statisztagárdát biztosít. Már csak a gyakorlatiak megbeszélése van hátra valamelyik világnyelven.
     Ahogy így csajoktól borítva levegőért felbukkanok, hórihorgas lekergetőmnek elakad a lézerhangja. Minőségi ugrásom mennyiségbe csapott. Ő ijedtében gumisapkát húz. Rendjén lenne minden, ha ennyiben hagynám. Nem hagyom. Numeai oroszlánként bömbölök rá.
     Fellépek faszandálomra és trónusomhoz laffogok. Innen még visszhangosabb a bömbölésem. De másodszor nincs már rá szükség. Ő elszelel. Az imént még rettenetes kopasz egész hátgerincét lába közé húzva elszelel. Van mielől. Alig kell pár perc, csapzott hajam ismét hosszú, göndör, szőke sörény. Leng, ahogy kiülök méltóságom dúcára teltívű, kettős izomtöm- bömmel. Karomat duzzadó melleimen nyugtatva nézem a lábaimnál elnyúló Reginákat. Amiből lehet, mindenből kettő van. Csajokból három. Szörösbojtú farkaimmal legyezem magamat, amíg a poligám edzésre tettlegesen sor kerül. Nem fogok lazafacázni. Szinte hallom már kórusunkat tercelni az ondóesőben. Csücsörítenek, csábászkodnak a csajok. Melyikkel kezdjem?
     És ha mind egyforma, melyikkel folytassam? És mi értelme folytatni másikkal, ha olyan mint az első? Töprengve lóbálom farkaimat. Az öntudat belőlem is gyávát csinál. Szeretnék az alkirály kelepcéjéből szabadulni. Egyformára klónozva, egyforma piros pornó nevetéssel, szakasztottan egyforma fehér, pornó testtel a csajok körülgyűrűznek. Ha legalább csak ketten lennének, ha legalább egyikük szeme nem lenne ibolyántúli, ha legalább valamelyik nem lenne a halszem cinkosa. Lenne itten úszólecke, háremélet, ondóeső, de így, az ármányos, páratlan szám miatt, a fürdői- gazgatóság ellenzésétől tartva és különben is lebénulva rácsukom a fedelet erre a dán történetre.
     Rövidesen elhal a péniszmegvonásra ítélt Reginák tiltakozása. Biztonság kedvéért a füzetet a többi mellé dugom. A párna alatti könyvtáramba. Nem a legkényelmesebb megoldás, de a célnak ez is megfelel. Jó tudni, hogy bármikor ráülhetek. Titkosíthatom. Jó tudni, hogy rövidsörtés, sportos frizurámmal is gyakorolhatom mesterségemet, nem kell farnesei Herkulesként feszítenem és bömbölnöm, mint a numeai oroszlán. Jó tudni, hogy kollégám, aki lerendezett, polgári családapa és becsületes, hívő ember még ennél kisebb garral is foglalhatja helyét. Nem kell karjait duzzadó mellizmain nyugtatni. Lógathatja, ha úgy tetszik, és elég lehet neki minden másból egyetlen egy, nincs szüksége többes számra. Hoz időnként erényes olvasmányt, és jó tudni, hogy szívesen kölcsönadja. Angyalok repülnek át itt a lapokon, és képzelhetem azt is, hogy úszóleckére jönnek. Jó tudni, hogy jelenlétükben nincs semmi kihívó. Eszükbe sem jut engem lila vadorgonabokrok alá csábítani. Bár szárnyalásra születtek, eredményeik az uszodában is bíztatóak. Csupán a víz alá bukáshoz igénylik még tanácsaimat.
     Mondom nekik, fecskézve utánam. Ugrásom példás. Övék, hallom, kicsit hasas. Követnek azért bátran kapálózva. Kollégám szerint elég lesz még egy pár fejeslecke, és zárt arkangyal alakzatban fognak zúgni mögöttem. Semmitől sem kell majd tartanom. Csak éppen addig el kell tempóznom a medence falába illesztett, biztonsági kajütablak előtt. Onnan az ezüstkarikás, merev halszem figyel. És rögtön klónoz, ahogy megpillant. Többedmagunk máris, látjuk az elképedt, gyorsan gyanakvó angyalábrázatokat. Nem jó érzés ugyanannyinak lenni, mint ők.
Nagyon nem jó érzés. Akkor már sokkal szívesebben lennénk göndör, szökesörényes úszómester a fenti történetben.