|
ZSÁVOLYA
ZOLTÁN
Zuhanyfürdő
A legelső élvezet, pedig, a világon,
az ablak
mellé időzített alvás; a test
árnyékköteg, meglapul a takaró alatt
vállig, de ahogy kezdi visszafoglalni
lassan a fénylés, úgy, olyan
sorrendben lábtól fejig: előbb még csak,
körülbelül, nyakig, majd aztán hirtelen
- belefonódva-kibukkanva - egészen a
hajtető részig krea-túr;
homlokán szétpattanó
szentburok, egyelőre újraismeretlenül üdvözli
a zuhanyos habokból érkezőt, s egyféle
válaszul rögtönzi ezt, egy világforgató kérdésre, "de",
teszi hozzá, "most már több próbálósat fel ne tégy,
jó??, mert a bácsi szétharapja a bokaláncodat". |
|