Nincs hang. Nincs szó. Nem hallgatás ez. Némaság.
Néma sorállás hűvös lemezek között,
hol a férfi lábszár ina korrekten feszített
Yves-Saint Laurent nadrágban, feszes öltönyösök,
a platina nyakkendők sorain csillan a fény
hol a fém és az üveg, politúrszagban, az ember után,
a tömegben, mereven a sorban figyelem,
hol a csillárfürtök fénye csillan sterilen
platinákon, légkondicionált csillag fénye vetül így,
némán, mereven a sorban figyelem,
plexin túlnan nyelv iramlik ajakon,
van-e fedezetem a kifizetésre,
azonosítószámom a fémkártyán figyeli a szem,
előrehajol hosszú ívben a törzs,
villan emlő... "Ellenjegyzést kérek!"
                                                Öt majomember
üldöz engem, majomembert, dzungeltenger, rohanok,
zsurló surrog vadriadt talp alatt halvész szagú völgyben,
feszülő bőr pofacsonton, néma, egyforma futás,
tereket tép a zihálás, terek omlanak homokként.
feketés szőr, vad izmok, csípős szagú vizelet
szaga, repkénynőtte zegzugon gázol, horda lohol,
némán és szilajon inal, a nyomomban cserje reccsen,
üldöz berkeken által sűrűzöldes ligeten az öt
busa homlok alatti öt tekintet, fekete.
Nincs hang. Nincs szó. Nem hallgatás ez. Némaság.
Fel a sziklán. Mászni kezdek. A nyomomban vannak ők.
Majomember-talpamat koponyájukra nyomom,
rúgom őket, le a mélybe, mégse esnek, érzem a
vastag szőrt, meleg érdes bőrüket. Nem zuhannak.
Valahonnan medve jön most. Összeolvadunk.
Majom-ember-medve vagyok! Lerúgom a hordát...
          Műmárványon az egyenleg, jelölöm a szignóm,
pirosan a nyelv, figyelem, e fürge iramlik ajakon,
előrehajol hosszú ívben a törzs,
villan emlő, plexi kattan, az ember után.
Nincs hang. Nincs szó. Nem hallgatás ez. Némaság.