régi ének
 

sűrűn szőtt sors alkonyvédelem
átszűrt színek erdőn aranymagányban
tűnik alá a búcsúfényű nap
még perce sincs hogy
hófehér
a tündérzöldben láttalak
még perce sincs hogy nem múlik sosem
a fenyvesektől eltanulta
szem pillás világa felnövő
arányok kerettelen lét
örök ablakában
álltunk elébe a föld fenyített
minden hajnalának

a napszakoknak védjegye alatt
ragyogni jöttünk mert itt névtelen
a szív  a szem
és jeltelen az egyszerpillanat
a látlak-látsz örömsugára

madárvilágban már minek
tanulni új
éneket