Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 1998. 4.sz.
 
A kapcsolat egy ilyennel
 

Addig piszkáltam, amíg véres lett.
Ugyanolyan bőr, én vagyok-e
a seb alatt? Nem bízom a teljes gyógyulásban,
azt akarom, hogy vége legyen,
kezdődjön ugyanott valami új.
Viszket, hát vakarom.
Azért viszket. Ő akarja.
Honnan a sérülés? Lehelj rám!
Megint nem emlékszel.

Pocsékba mentem. De az én számból
hihetőbb így: pokolra szálltam.
Értetek. Ha akkor este
rám bíztak valamit, a gazdának
nem tudok elszámolni vele.
Beleharap, akaratomnál erősebb a foga,
talán nem akarom igazán.

Kipróbálom, ha ti nem meritek.
Aztán újra, mintha én lennék ti,
oda a próba édes íze.
Ez valami újabb próba?
Muszáj megenni a levakart sebet?
Hogy tud így bárki szeretni,
és én hogy fogok?
Élek, van miből, emésztem magam.
Végigcsinálom, ahogy csak én tudom,
addig a végig.