A közelmúlt évtizedeinek művészetét tárgyaló elemzések, az 1945-től a rendszerváltó évekig terjedő - korántsem egységes - korszakot meghatározó művészettörténeti feldolgozások ítéletei általában hipotézisekre alapozottak: a történeti forrásokat az emlékezet és a prekoncepció helyettesíti. Eklatáns példákként említhetők állításunk igazolására azok a visszapillantó, egy-egy időszakot feltérképezni hivatott, a kilencvenes években rendezett kiállítások, amelyek az adott időszak művészetét meglehetősen szelektívnek minősíthető szempontok által meghatározottan dolgozták fel, illetve úgy tárták a közönség elé, hogy adósok maradtak a művészetet meghatározó konkrét tényezők felkutatásával, a történeti körülmények megjelölésével.
     A közelmúltban a Képző- és Iparművészeti Lektorátus irattárából egy olyan dokumentum-együttes került napvilágra, amely a hatvanas évek (hivatalos) művészetének, művészeti életének hiteles forrásaként értékelhető. Az 1962 őszén létrehozott Művészeti Bizottság - vagy más néven: 9-es bizottság - rendszeres időközönként, egy-két hetente ülésezve olyan testületként működött, amely a kortárs képző- és iparművészet elvi kérdéseivel, problematikus ügyeivel foglalkozván állásfoglalásokat alakított ki, konkrét és általános érvényességű szakmai döntéseket hozott. A Művészeti Bizottság mintegy a párt- és állami művészetirányító szervezetek és a művészeti szerveződések fölé-, illetve mellérendelve tevékenykedett, de mindenképpen úgy ítélhető meg, hogy nagy tekintélyű fórumként funkcionált 1962 őszétől 1968-ig. Mint Szilárd György, a Képzőművészeti Alap igazgatója az 1962. szeptember 17-i ülésen a Művészeti Bizottság megalakulása kapcsán létrejött új helyzettel kapcsolatosan kijelentette: "...eddig úgy folyt a zsürizés és munkaelosztás, hogy ezeket a munkákat a Képzőművészeti Alap mellett működő bizottságok végezték. A zsűrizési és munkaelosztási jogkört a miniszter most a Képzőművészeti Alapra ruházta át. Az itt jelenlévő Művészeti Bizottság javaslatainak figyelembevételével az Alap igazgatója gyakorolja ezt a hatáskört. A Művészeti Bizottságnak 9 tagja van. E bizottság feladata: 1.) vitás esetekben döntsön, 2.) a terület bizonyos elvi és gyakorlati kérdéseit tisztázza."
     A Bizottság munkájában a Művelődésügyi Minisztérium és a Képzőművészeti Alap vezetői, munkatársai mellett a korszak legkiválóbb művészei vettek részt, mint például Bernáth Aurél és Domanovszky Endre festőművészek, Pátzay Pál és Somogyi József szobrászművészek.
     A Művészeti Bizottság üléseiről pontos, szöveghű jegyzőkönyv készült. Sorozatunkban ezekből adunk közre néhány részletet.
  
Az 1. számú jegyzőkönyvben szereplő személyek:
     Pátzay Pál (1896-1979) szobrászművész
     Somogyi József (1916-1993) szobrászművész
     Blaski János (1924-) festőművész
     Raszler Károly (1925-) grafikusművész
     Bencze Gyula (1911-) festő- és grafikusművész
     Aradi Nóra (1924-) művészettörténész
     Domanovszky Endre (1907-1974) festőművész
     Gádor Endre (1921-) szobrászművész, művészettörténész, a
     Művelődésügyi Minisztérium Képzőművészeti Osztályának vezetője
     Szilárd György, 1952-től 1971-ig a Képzőművészeti Alap igazgatója
     Gallai Józsefné, a Képzőművészeti Alap munkatársa
     Berkes József, a Képzőművészeti Alap osztályvezető helyettese
     Bernáth Aurél (1895-1982) festőművész
     Plesznivy Károly (1930-1984) textiltervező iparművész
     Ilku Pál (1912-1973) politikus, 1961 és 1973 között művelődésügyi miniszter
     Újvári Béla (1906-?) festő, művészeti író, szaklektor
     Cifka Péter (1929-1993) művészettörténész, szaklektor
     Domanovszky György (1909-1978[?]) művészettörténész, szaklektor
     Redő Ferenc (1913-) festő, grafikus, iparművész, szaklektor
     Sinka Mátyás (1921-) grafikusművész, szaklektor
     Kontha Sándor (1931-) művészettörténész
     Rozgonyi Iván (1926-) művészettörténész
     Kántor Andor (1901-1990) festőművész
     Fenyő A. Endre (1904-1971) festőművész, szaklektor
     Király József (1930-) belsőépítész
     Csekovszky Árpád (1931-1997) keramikusművész
     Aczél György (1917-1991) politikus, ideológus, 1958 és 1966 között a
     művelődés- ügyi miniszter helyettese
     Jánossy György (1923-) építész, a salgótarjáni Karancs Szálló tervezője
 
     MEB: Munkaelosztó Bizottság
     2‰: ún. kétezrelékes rendelet, az állami beruházások két ezrelékét 
     műalkotások létesítésére kellett fordítani.
     Állami lektorátus: a Képző- és Iparművészeti Lektorátus, amelyet 1963-ban 
     alapítottak, és amely 1964. február 1-től működik.

Szilárd György: Üdvözli a Művészeti Bizottság tagjait az első összejövetel alkalmából. Felolvassa Ilku elvtárs levelét, amelyben a képzőművészeti alkotások bírálatának jogát a Képzőművészeti Alapra ruházza. Jelenlévők kívánságára felolvassa a statútumot. A Művészeti Bizottság statútumával kapcsolatban felkéri a jelenlévőket, hogy amennyiben kérdésük, vagy észrevételük van, azt tegyék meg.
Domanovszky Endre: A d.) alatti szavazati jogot ki gyakorolja?
Szilárd György: Miután mindenütt nem lehetek jelen, a szavazati jog gyakorlását a következőképpen ruháztam át: a munkaelosztó bizottság ülésén a szavazati jogot Berkes gyakorolja, velem való előzetes megbeszélés alapján. Nekem jogom van ezt a szavazatot az üléstől számított 8 napon belül megváltoztatni. A zsüriken hasonló a helyzet. A csoportvezető, vagy a szakelőadó szavazatát felettese 8 napon belül megváltoztathatja. Mindenképpen megvan az ellenőrzés lehetősége, mert ha a szakelőadó úgy szavaz, ahogy a lektor és a zsürorok, akkor a szavazatokból következően egy vélemény van. Ha ellentétesen szavaz a többiekkel szemben, akkor úgyis ide kerül a téma. Nekem számolnom kell azzal, hogy az Alap előadói nem alkotóművészek vagy műtörténészek, még ha főiskolát végeztek is. Talán nincs olyan gyakorlatuk, talán tévedni fognak. De ott vannak az ülésen a lektorok is. Ha pedig egy előadó sokszor téved, akkor minőségi cserét fogunk végrehajtani. Ha állami lektorátus lesz, ott is státusbeli dolgozók fognak dönteni.
Somogyi József: Valahogy el kell indulnunk, s ha a gyakorlat úgy hozza magával, akkor majd változtatunk. Csak attól félek, hogy nagy ellentét esetén is - az együttes szavazatok miatt - egálba hozhatók a szavazatok (tehát 20 ember és 2 ember szavazata).
Szilárd György: Ez nem áll fenn, mert a zsürorok szavazatát a többség dönti el. Miután egyenlőtlen szavazat esetén az ügy ide kerül, látni fogjuk, hogy az Alap megbízottjában) csoportvezető vagy szakelőadó) van-e a hiba. Lehet, hogy felesleges akadékoskodás lesz, ezen változtatni fogunk.
Somogyi József: Biztos vagyok abban, hogy - miután döntési jogod van - alaposan meg fogod gondolni, hogyan döntesz.
Szilárd György: Látszólag úgy néz ki, hogy egy személy dönt, mert én emelem határozatra a dolgot. Azonban gyakorlatban nem így van, hiszen én a Művészeti Bizottság véleményét kikérem. Nyilvánvalóan 9 ember véleményével nem fogok ellentétbe kerülni, de ha mégis előfordulna - erre alapos okom kell legyen - akkor a Minisztériumhoz fordulhat a Bizottság, mert úgy látja, hogy nem helyes az én álláspontom. Tehát az én kezem is meg van kötve. Világos dolog, hogy meg fogom gondolni, mit döntök. Ezen túlmenően, ez a plénum alkalmas lesz arra, hogy olyan határozatot hozzon, amire az ezelőtti helyzetben nem volt mód.
Pátzay Pál: Kifelé úgy áll a dolog, hogy nem bizalomgerjesztő az, hogy művészeti kérdésekben nem művészek döntenek. Ez a közfelfogásban így van. Én elég hosszú közéleti működésem alatt azt tapasztaltam, hogy a művészek között épp olyan ritka a művészethez értő, mint a civilek között. Nekem tehát ilyen aggodalmam nincs. Tapasztalatom szerint rendkívül sok művész-zsűri döntött helytelenül, amikor a civilek álláspontja helyes volt. A többségi szavazatnak nem vagyok a híve, mert a többségi szavazat egy előterjesztés hatása alatt ugyancsak tévedhet. Szerintem ez az új rendszer elég jó. Ha nem egyhangú a határozat, akkor ide kerül a dolog, olyan fórum elé, ahol mégis többféle művészeti meggondolás érvényesülhet.
Somogyi József: A c.) pontnál - a jövőre nézve - kellene foglalkozni azzal, hogy az építészeknek is adjunk egy szavazatot. Az építészek egy igen heterogén társaság és ez feléjük gesztus lenne. Jelenleg nagyon el van mérgesedve a helyzet az építészek és képzőművészek között. Biztos, hogy mindkét fél ludas ebben a dologban. Én ezért javasolnám ezt a szavazatot az építészek részére.
Szilárd György: Ennek az együttesnek legfontosabb feladata lesz az Építészek Szövetségének vezetőségével leülni még e héten, és megbeszélni, hogy mikor tudunk részletesebb tárgyalásra összejönni. A későbbiekben - e tárgyalások után - esetleg sor kerülhet arra, hogy Ilku elvtársat erre a bővítésre megkérjük, ha azonban most mindjárt kérnénk szavazatot az építészek részére, ez a vitás ügyek áradatát zúdítaná a Művészeti Bizottság nyakába. Arra pedig nincs mód, hogy Önöket állandóan behívjam ülésezni.
Pátzay Pál: Ez igen fontos kérdés. Az építészekkel jelen pillanatban nem lehet egyetérteni. Az, amit ők céloznak: egy jelentéktelen épület-dekoráció, ami semmiféle tartalom viselésére nem képes. Ez kell nekik, mégpedig azért, mert az építés jelenlegi állapotában olyan semmitmondó felületeknek az élénkítéséről van szó, ami nem más, mint öntevékenységük mentegetése, ami egyszerűen a művészetnek célját rontja. Nem lehet célja a művészetnek az, hogy pusztán dekorációt csináljon.
Somogyi József: Így is igaz. De van egy másik oldala a dolognak. Az építészeket elmarasztaljuk ott is, ahol ők esetleg nem hősi epikát akarnak elmondani, s nincs is különösebb szándékuk ezzel a törekvésükkel, mint esetleg csak érzelmeket, vagy csak érzeteket kelteni. Azt hiszem, hogy a későbbiekben azt kellene megvizsgálni, hogy hol kellenek érzelmek, hol kellenek érzetek, és hol kell esetleg hősi epika. A múltkori népes megbeszélésen már elmondottam, hogy a kívülállók ebben a dologban nem tudnak eligazodni és a periférikus jelenségeket hajlamosak egy kalap alá venni a korrekt törekvésekkel. Nekünk kell eligazodni és utat mutatni, őszinte, tiszta lelkiismerettel á-t vagy b-t mondani, minden esetben külön megvizsgálva a dolgot.
Aradi Nóra: Amennyiben a c.) pont bontásra kerülne: az építésznek mindig a beruházóval együtt kell maradnia. A beruházó sok esetben mechanikus kivitelező szerv, eszmei köze nincs a dologhoz. Amennyiben a beruházó azonos tanácsi szervvel, nem mint kivitelező, hanem mint megrendelő jelentkezik, akkor az egész c.) ponttal nincs probléma. Ott kezd probléma lenni, ha a beruházó független valami társadalmi szervtől, vagy tanácsi szervtől és az Alap külön kéri a területileg érdekelt tanácsi szerv részvételét. Itt kell megkötni őket. Mert eddig számtalanszor előfordult, hogy kiküldtek valakit, akinek az álláspontját a VB. nem tartotta magára nézve kötelezőnek. Ez igen sok zűrt okozott, s a művészek sokszor igen nehéz helyzetbe kerültek.
Szilárd György: Már kikötöttük, hogy legkésőbb a vázlat-terv bírálatánál van joga ellenvéleményt gyakorolni. Ha egyetértett itt, később nincs joga ellenészrevételt tenni.
Aradi Nóra: Ez helyes, mert arra kényszeríti a tanácsokat, hogy olyan belső munkatársakat szerezzenek, akiknek a véleményét vállalni tudják.
Szilárd György: Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy ez egy útkeresés előre. Az a rendszer, ami eddig volt a zsürizés, a munkaelosztás vonalán, igen nagy mértékben le lett kompromittálva. Továbbvinni ezt a rendszert - akár más személlyel - nehéz lett volna. Kell valami olyan előrevivő változás, ami a szakmát megnyugtatja, a külső szerveket is megnyugtatja, lehet, hogy ez nem mindjárt lesz jó, de azzá lehet fejleszteni. Amennyiben a statútumhoz más észrevétel nincs, akkor egy gyakorlati dologra térjünk át. Soros elnököt kell választani, aki a munkaelosztó bizottsági üléseken és fontosabb zsüriken e hónapban résztvesz. Javasolom erre Bencze elvtársat.
Bencze Gyula: Éppen a plénum előtt nem tudom vállalni.
Domanovszky Endre: Javaslom Aradi Nórát.
Aradi Nóra: Rengeteg új tantárgy van, most indul be az egyetem, nem tudom vállalni.
Blaski János: Javasolom Somogyi Józsefet, ő az, aki gyakorlatában nem ismeri a MEB munkáját.
Somogyi József: Ha Pátzay mester nem vállalja, akkor elvállalom, de nekem is most indul be az iskola.
Pátzay Pál: Megfelel nekem a szeptember, elvállalom.
 

HATÁROZAT:
A Művészeti Bizottság 1962. szeptemberisoros elnöke: Pátzay Pál szobrászművész.

HATÁROZAT:
A Művészeti Bizottság a munkatervvel egyetért. A munkaterv pontjai közé az árazás kérdését kell felvenni és sorrendben a 3.) és 4.) pontok után kell beállítani.

HATÁROZAT:
A Művészeti Bizottság nem tartja szükségesnek a jelenlegi zsürikeret összehívását tájékoztatás végett. A szeptember 10-ét követő zsüriken, a zsüri megkezdése előtt a lektorátus képviselője az új szavazati rendszert (a statútum I. részét) ismerteti csupán a zsürorokkal és a résztvevőkkel.

Szilárd György: Foglalkozni kellene ma még a zsürilistával és a szaklektorok kérdésével. Tekintettel arra, hogy Önök a zsürikeret módosításával - úgy látom - nem foglalkoztak, ezt a kérdést elnapoljuk. Rátérünk a szaklektorok problémájára. Mint ismeretes, beruházási lektoraink a következők: Újvári Béla, Cifka Péter, Domanovszky György, Redő Ferenc, Sinka Mátyás. El kell dönteni azt, hogy a Művészeti Bizottság ezekkel a lektorokkal kívánja-e továbbvinni a munkát, vagy esetleg másokat javasol. A lektorok közül Domanovszky nemcsak beruházási lektor, hanem egyéb iparművészeti lektor is, tehát az ő problémáját majd 1963. január 1-e után fogjuk megbeszélni. Sinka Mátyással semmi problémánk nincs, ő kevésbé érdekelt a beruházási lektorálásban.
Domanovszky Endre: Véleményem szerint sorrendben kellene venni a neveket és egyenként megvitatni.
Blaski János: Szerintem a személy másodlagos kérdés akkor, amikor más elveket képzelünk el a zsürizés és munkaelosztás bonyolításánál, és ezeket az elveket utasításként adjuk a szaklektoroknak.
Szilárd György: Alapvető szempontnak kell elfogadni azt, hogy lektor az legyen, aki maga nem alkotóművész, mert ez különféle nehézségeket okoz. Persze ezt konzekvensen, rögtön nem lehet keresztülvinni, de ez kell legyen a jövőben az alapelv. Egyetértek Blaskival abban, hogy nem a nevek a fontosak, hanem a Bizottság bizonyos zsürizési alapelveket fog meghatározni. Nem biztos azonban, hogy hajlandóak-e a jelenlegi lektorok ezen szempontok alapján dolgozni.
Pátzay Pál: Újvári körülményei rendkívül alkalmasak arra, hogy ő lektor maradjon. Azonban olyan ellenségeskedés veszi körül, olyan gyűlölködő hangulat, ami kétségbeejtő. Én Újvárit régről ismerem, semmi bajom még vele nem volt, azonban a terület megnyugtatása azt követelné tőlünk, hogy őt leváltsuk. Cifka azon kevesek közé tartozik, akik szobrászattal foglalkoznak teoretikusan és történetileg is. Alkalmasnak látszik a lektori munkára. Értelmes ember. Újváritól megválni - véleményem szerint - nagyon nehéz, mert a területtel oly mértékig ismerős, hogy aligha kapunk olyan embert, aki ennyire tájékozott lenne.
Szilárd György: Ez az, amit én is el akartam mondani. Szakértelmét, a területtel való mély foglalkozását, becsületességét én is elismerem. Ellenséges hangulat van a területen az ő rossz modora és a diktátorsága miatt. Én is nehezen tudnék elképzelni valakit helyébe, aki még csak megközelíti is. A kérdés úgy van felvetve, hogy vajon tudja-e a Bizottság Újvárit úgy kézben tartani, úgy irányítani, hogy ezek az érdekes felületek lecsiszolódjanak, tartja-e a hátát a terület felé. Én elfogadom a Bizottság javaslatát - bárkit fog javasolni.
Somogyi József: Mindenki így van Újvárival. Bár én (nem vagyok egész biztos benne) úgy láttam, hogy nem mindig a saját véleményét mondja. Ha nagyon cinikus lennék, mondhatnám azt, legyen lektor, csak más utasítást kell neki adni. Persze nehéz dolga van. Ha az első zsürin elmarasztal valakit, akkor már azt mondják róla, hogy tróger. Amikor a társaság kijózanodik, gondolkodik a mondottakon, már másképpen látják Újvárit is.
Pátzay Pál: A beruházási munkák "dermesztőek". Szerintem borzasztó pénzpocsékolás. Nem tudom, mit kellene ebben a dologban csinálni. Vannak olyan ábrák, olyan figurák, amelyek teljes felkészületlenségről és teljes tehetetlenségről tanúskodnak. Akik zsüriznek, azoknak nincs elég judíciumuk arra, hogy egy szobor objektív kritériumát meg tudják állapítani és ezt érvényesíteni a szobrásznál? Vagy a lektor hibája ez? A lektor egyáltalán tud-e olyan energiával belemenni a dologba, hogy meggátolja ezeket a "haverségi alapon" való elgondolásokat.
Szilárd György: Az energiát illetően Újváriban nincs hiba. A zsürivel mindenütt nagyon nehéz együtt dolgozni.
Pátzay Pál: "Olyan gumibabákat" lehet látni, ahol a készítőnek halvány fogalma sincs a tárgyról. A Balaton-parton szégyenteljes dolgok vannak felállítva.
Aradi Nóra: A legnehezebb probléma Újvárinál a modora. Viszont azt is be kell látni, hogy Újvárinak 2 és 1/2 éve átmeneti helyzete van. Amióta először kezdte a lemondás-kampányát s először beszéltünk arról, hogy hogyan tovább, mindig azt mondtuk, hogy az ő ügyében akkor foglalunk véglegesen állást, ha tisztázódik a helyzet. Ő csinálta tovább a dolgot úgy, ahogy tudta. Kevéssé valószínű, hogy nem a saját véleményét mondja el. Szerintem meg kell őt kérdezni, hogy a mi nagy vonalakban ismertetett álláspontunkat, szempontunkat hajlandó-e elfogadni vagy sem. Ha igen, akkor felelősséggel számon lehet tőle kérni a dolgokat.
Pátzay Pál: Úgy látom, mindnyájan azon a véleményen vagyunk, hogy Újvári a művészeti közéletben nagy ellenszenvnek örvend. Helyette azonban senkit sem tudunk javasolni. Pedig, ha nyugodt légkört tudnánk teremteni, már nyert ügyünk lenne.
Domanovszky Endre: Véleményem szerint az egész lektorálás további működése azon áll vagy bukik, hogy hogyan lesznek a lektorok instruálva, és milyen utasítások szerint dolgoznak. Szerintem utasítani kell őket bizonyos munkákra. Újvári kérdése olyan eset, amely nagyon problematikus. Én is úgy látom, ahogy a többiek elmondták. Újvári nagyszerű ember, van szakértelme, hozzáértése, mindemellett nem szobrász. Nagyon tisztakezű ember, van határozott állásfoglalása. Ha hajlandó a mi álláspontunkat átvenni, akkor nyertünk vele.
Pátzay Pál: Tartsuk meg Újvárit, s ha meglátszik működésén a változás, akkor marad lektornak. Ki jöhetne esetleg még számításba?
Szilárd György: Aki számba jöhetne, az messze mögötte marad. Gondoltunk Kontha Sándorra, esetleg Rozgonyi Ivánra. A műtörténészek között alig van valaki, aki szobrászattal foglalkozik.
Aradi Nóra: Azt meg lehet csinálni, hogy Konthát Újvári mellé beállítani, hogy egy-két év múlva beváljék. De ezt minden más területen is be kellene vezetni.
Blaski János: Végeredményben itt kijöttek a problémák most. Újvári túllövései a régi rendszernek köszönhetők. Egyetlen probléma marad tehát: a modora. Ez adja a területen a legtöbb okot arra, hogy ellene forduljanak. Az is biztos, hogy Újvári igen nehéz helyzetben volt. Az utóbbi időben magam is rengeteget vitatkoztam vele, de nem éreztem azt, hogy igazságtalan lenne. Lehet, hogy egyes személyekkel szemben szubjektív, de ez mindannyiunknál fennállhat.
Bencze Gyula: Nekem némileg más a véleményem. Nekem abban az irányban vannak aggodalmaim, hogy Újvári egyáltalán elfogadja-e a többségi véleményt, ha maga nem ért egyet azzal. Úgy kell tehát nézni a problémát, hogy ebben a megváltozott konstrukcióban a lektornak mi a feladata, szerepe. Eddig az volt a benyomásom, hogy Újvári úgy érezte, neki kell a művészetpolitikát vinni, hogy az ő vállán nyugszik minden, ami a magyar képzőművészetben történik. Most itt tényleg egy megváltozott helyzet van. A lektorok most arra a helyre kerülnek, ahová kell, hogy kerüljenek. Nem hatalmazunk fel tehát egy személyt - vezető lektorként -, hogy egy személyben döntsön a munkaelosztás és zsürizés legfontosabb kérdéseiben, s ha ezzel az Alap igazgatója, vagy a Minisztérium nem ért egyet, akkor a legkülönbözőbb helyekre forduljon beadványaival. Világosan meg kell mondani, hogy a lektor felelősségét, meggyőződését senki befolyásolni nem akarja, de a lektor kénytelen alávetnie magát egy testületi állásfoglalásnak.
Szilárd György: Azt már közöltem vele, hogy nem vezető lektor.
Bencze Gyula: Tehát tájékoztatni kell a lektorokat, hogy hajlandók-e ebben a megváltozott helyzetben tovább dolgozni. Konthán kívül én sem tudnék senki mást javasolni. Viszont, ha Újvári mellett maradunk, akkor vállalnunk kell azt az ellenszenvet, ami vele kapcsolatos.
Szilárd György: Lényegében két fontos munkaterületről van szó, murális festészet és monumentális szobrászat. Javaslom, hogy a következő ülésre hívjuk meg ezeket a lektorokat (Újvári, Redő, Cifka) és beszéljük meg velük ezeket a problémákat, hajlandók-e tovább vállalni a lektorságot.
Aradi Nóra: A közgyűlési tájékoztatóban arra is ki kell térni, hogy milyen lesz a munka irányítása, a lektorok személyének megtartásában mi vezetett bennünket, hogy kívánjuk a lektori munka folyamatosságát biztosítani fiatal emberek beállításával, akik majd évek múlva átvehetik a munkát stb.
Somogyi József: Az őszinte szó jogán el kell mondanom, hogy nekem is mondták, hogy miért vagyok hajlandó Aradi Nórával egy bizottságban helyet foglalni. Ha engem felkértek erre, s a magam szerény voksával hozzásegít- hetem a dolgokat a helyes megoldáshoz, akkor én nyugodt vagyok és nyugodtan vállalom kifelé is mindazt, ami ezzel összefügg. Azon a nagy létszámú értekez- leten, ami a Pártközpontban volt, nekem is és többeknek az volt a véleménye, hogy katasztrofális dolog, hogy vélt, jogos vagy nem jogos indulatok alapján mindent elvessünk és tapasztalatlan társasággal kezdjünk egy más rendszert.
Szilárd György: Szerintem ennek a bizottságnak az összeválogatása úgy történt, hogy ebben a bizottságban helyet foglal az,akinek művészeti tekintélye, hitele, múltja van a terület előtt. Mindenki, aki itt van, pozitív irányba tudja, ha akarja vinni a magyar képzőművészet ügyét. Persze a képzőművészeti terület olyan, hogy aki funkciót vállal, azt feltétlenül igyekeznek lejáratni.
Domanovszky Endre: Újvári személyét megvitattuk, viszont mielőtt a lektorokkal személyesen beszélünk, jó lenne, ha a másik két személy dolgát is megvitatnánk és tájékoztatást kapnánk az ő munkájukról, szereplésükről.
Szilárd György: Nehéz helyzetben vagyok Redő elvtárssal kapcsolatban. Esztétikai tudása, szervező képessége igen komoly. Lelkiismeretesen és nagyon komolyan veszi feladatát, de két dolog irritálja. 1.) ő művészeti munkát akar végezni, az az érzése, hogy a lektori munka őt ebben akadályozza, visszafogja, 2.) Redő elvtárs maximalista bizonyos dolgokban és álláspontját ez vezeti. Gyakran foglal el szélsőséges álláspontot. Azt hiszem, azzal nem ért egyet, hogy az új rendszerben az Alapnak milyen szerepe van. Kifelé sokkal kevesebb baj van vele, mint Újvárival. Redő elvtárs sem könnyen irányítható lektor. Cifka Péternek kissé gyönge állásfoglalásai vannak. Őt befolyásolja a zsüritagok véleménye, a terület nyomja. Nem nagyon mer kiállni valamiért. Ítéleteiben nem 100 %-osan biztos, ez eléggé alá van vetve a mindenkori zsüri és külső szervek véleményének. Amikor összehívtam a lektorokat az új rendszerről való tájékoztatás céljából, ott Újvári és Redő elmondták észrevételeiket. Cifka nem szólt hozzá, viszont, amikor tőlem elment, másokkal megtárgyalta, hogy milyen majmot fognak csinálni az Alap előadóiból. Nekem nem tetszetős dolog az, hogy valaki valamiről előttem elhallgatja a véleményét és a hátam mögött lejáratja a dolgot. Tehát Cifkával kapcsolatban jellembeli kifogásom van, de ezt én külön meg fogom vele tárgyalni.
Bencze Gyula: Amennyiben Redő elvtárs a további lektorságot nem válalná, javaslom erre a munkára Kántor Andort, a jelenlévők őt valamennyien ismerik, köztiszteletben álló, józan ítéletű ember.
Somogyi József: A képcsarnoki zsürizéséről a területen nem éppen kedvező hangok hallatszottak vele kapcsolatban.
Szilárd György: Ez nem egészen így van. Az a helyzet, hogy Kántor Fenyőt helyettesítette és kicsit szigorúbban zsürizett. Fenyő már beletört jó pár éve a képcsarnoki zsürizésbe és kicsit opportunistává lett. Az nem volna baj, ha murális vonalon egy szigorúbb, magasabb mércét képvisel valaki. Már csak perspektivikusan is nagyon jónak tartanám Kántor bekapcsolását a murális lektorságba.
Blaski János: Redőnél kifogásoljuk, hogy szakmabeli, és most egy ugyancsak szakmabelit javasolunk helyette. Azonkívül Kántor táblaképfestő.
Domanovszky Endre: Állandó kontaktusom van Kántorral. Rendkívül kulturált, szemléletében egyáltalán nem leszűkített, igen jó szándékú és rendkívül tárgyalóképes ember. Megnyugtató lenne személye a festő-lektorátuson belül. Megnyugtató lenne a terület számára is személye, még akkor is, ha magasabb mércét állított a képcsarnoki zsüriken. Hasznos lenne a beruházási munkáknál, ha olyan ember a lektor, akinek van minőségi értékítélete és igénye arra, hogy a dolgokat magasabb szinten követelje meg. Amit Pátzay elmondott a szobrászattal kapcsolatban - ha nem is ilyen mértékben - de fennáll a festészetnél is 2‰(ezrelék)-es vonalon.
Szilárd György: Amennyiben Redő marad, akkor mellé lehet állítani Kántort, hogy majd később átvehesse.
     A hétfői megbeszélésre viszont az építészek képviselőjét is meg kellene hívni, későbbi napirendre.
  

HATÁROZAT:
Szeptember 17-én 9 órára a lektorokat, (Újvári, Redő, Cifka) 1/2 12-re pedig az Építész Szövetség képviselőit kell meghívni a Művészeti Bizottság ülésére.

Nógrád megyei Tanács VB.
Salgótarjáni Szálloda képzőművészeti beruházásai.
                  Szilárd elvtárs felolvassa a Nógrádmegyei Tanács
                  képzőművészeti igényt bejelentő levelét.
                  Berkes elvtárs felolvassa az augusztus 1-i MEB idevonatkozó
                  döntéseit.
                  Szilárd elvtárs felolvassa Újvári elvtárs ellenvéleményét.
Szilárd György: Újvári levelével kapcsolatban elsősorban megjegyzem, helytelennek tartom, hogy az ülésen nem nyilvánít véleményt, hanem azt külön írásban adja be. Az ügyet a Művelődésügyi Minisztériumhoz annak idején felterjesztettem (felolvassa a minisztériumi levél szövegét), a minisztérium visszaadta az ügyet azzal, hogy a Művészeti Bizottság döntsön. Nem tartanám helyesnek, hogy a salgótarjáni szálloda képzőművészeti alkotások nélkül maradjon, és javasoltam a Minisztériumnak - majd Önök elmondják, hogy helyes, vagy nem helyes -, hogy miután kész helyzet elé lettünk állítva, a MEB döntéseit hagyjuk jóvá és a jövőben az építészekkel ezt a kérdést tárgyaljuk meg, mert minden alkalommal, amikor kész helyzet elé állítanak bennünket, ezt az engedményt nem tehetjük meg.
Domanovszky Endre: Újvárinak alapjában véve teljesen igaza van. Becsületesen elmondja véleményét, ami zömében találkozik a miénkkel. (Eltekintve a japán faépítészet hagyományai megjegyzéstől.)
Pátzay Pál: A képalkotó művészetek és az építészet együttműködésének egyetlen zsinórmértéke van, ha úgy fogjuk fel, hogy az épületek, geometriai idomok közt a képalkotó művészetek ábrái úgy hangzanak, mint a hangszerek hangjai közt az élő énekhang. Az építészekkel nem tudok évek óta dűlőre jutni, mert ők azt hiszik, hogy az épület jellegét kell mímelni a képalkotó művészetek ábráinak. Ez teljesen helytelen álláspont. Ez az épület a bódé-architektúra ragyogó példája, reklám építészet. Ez van ma nyugaton és az egész világon. Az a kérdés, hogy mi - magyar népi demokrácia - merünk-e vállalkozni arra, hogy egy újfajta nézőpont szerint kezdjünk el művészetet csinálni - de ezt csak az építészekkel együtt lehet.
Domanovszky Endre: Ebben hirdetjük a provincializmusunkat. A Bizottság kész helyzet elé van állítva. Az a kérdés, hogy valóban azt az álláspontot foglaljuk-e el, hogy most elfogadjuk a kijelöléseket azzal a kikötéssel, hogy a továbbiakra vonatkozóan majd az Építész Szövetséggel való megbeszélés alapján fogunk dönteni, vagy nem fogadjuk el a MEB javaslatát.
Aradi Nóra: Nagyjából egyetértek Újvári feljegyzésével - kivéve a japán faépítészetre való hivatkozást - és sorba mennék az igényeken. A jóváhagyott igényeknek egy része olyan, ami tulajdonképpen építészeti tervezés velejárója kell legyen (homlokzati előcsarnok színbeli és burkoló anyag tervezés stb.) Abban nem értek egyet Újvárival, hogy Király J. kikérését kifogásolja, tudvalévő, hogy ő speciálisan faanyag tervező, ez az ő tervezőintézeti foglalkoztatását egyáltalán nem befolyásolja. Zavar engem a Csekovszky-féle munka, véleményem szerint ide csak nonfiguratív dolgot lehet elképzelni. Mozaik ügyben igaza van Újvárinak, de én hajlok a gobelin felé. El tudok képzelni homlokzaton mozaikot, vagy nagy teremben, de tanácskozó helyiségben semmiképp.
Pátzay Pál: A mozaik nem alkalmas kis képszerű, felületi elhelyezésre.
Aradi Nóra: A rendelkezésre álló csekély mozaik-színskálát is figyelembe kell venni. Ez a kevés szín csak nagy rálátásnál tud érvényesülni.
Szilárd György: Aradi Nóra szerint tehát 1.) a mázas kerámia építészeti feladat, 2.) bár lemezplasztikával egyetért, de nonfiguratív legyen, 3.) bár eszpresszóba kerámia képekkel egyetért, 4.) a bronzlemezplasztikával egyetért, 5.) mozaik helyett gobelint kér.
Bencze Gyula: A kecskeméti példa alapján a következőt javasolnám: mindaddig, míg az ember egy térben nincs benn, addig az odakerülő alkotások szerepét, műfaját eldönteni nem tudja. Tehát, amikor a szálló már olyan állapotban van, hogy ott a belső terek kialakultak, akkor lemennénk, s ott a helyszínen állapítanánk meg, hogy ezek a belső terek alkalmasak-e képzőművészeti alkotásokra és hogy a tervek oda alkalmasak-e vagy sem.
     Így nem veszítenénk, legfeljebb, ha valamelyik munka nem felel meg, akkor az előtervezést kifizetjük.
Szilárd György: Ezek szerint Bencze elvtárs azt javasolja, hogy mindenki csak előtervezési szerződést kapjon, vagy pályázati meghívást, s amikor a szálló tető alatt van, akkor ezekkel az elő- és pályatervekkel együtt a helyszínen döntse el a Művészeti Bizottság képviselője, vagy megbízottja a képzőművészeti alkotások odakerülésének kérdését.
Somogyi József: Ez kicsit megkerülése az elvi problémának és azért nem is értek vele egyet. Az, hogy az építészek jól vagy rosszul keresnek valamilyen fajta "ma divatos" megjelenésű téri formákat, ezen nem tudunk változtatni, ezt szerintem tudomásul kell venni. Az természetes, hogy véleményünket megmondjuk, de alapjaiban gátat vetni ennek a dolognak nem lehet. Mindenki elismeri, hogy ebben az együttesben és adottságban nem kért az építész rossz művészeket, tehát, mint ahogy egy csomó más szokványos dolognál nem csinálunk nagy, körültekintéses, előtervezéses és egyéb dolgokat, ennél viszont akarunk ilyet - ez egy kettősség. Nem merjük kimondani, hogy mit szeretnénk s apró fogásokkal odázzuk el a döntésnek effektív megszületését.
Blaski János: Megint annál a problémánál vagyunk, hogy le kell ülni az építészekkel, még hozzá nemcsak magunk, hanem a Pártközpontot és Aczél elvtársat is meg kell ide hívni, mert ha magunk beszélünk velük, úgy néz ki, hogy az építészek problémáját mi akarjuk megoldani. Nem lesz igazunk nekünk sem, ha elítélünk minden új építészeti törekvést és nem lesz igazuk az építészeknek sem, amikor csak absztrakt dolgokat tudnak elképzelni. Az építészek is keresik az új formákat. Ne próbáljunk olyan vonalon mozogni, hogy akadémikus vitákba keveredjünk. Az is a baj, hogy nem tudjuk pontosan, milyen álláspont vezette a MEB-et, miért döntöttek gobelin helyett pl. mozaikot. Ezért helyes, hogy a Művészeti Bizottság egy tagja vegyen részt a MEB ülésein. Lehet, hogy Bencze elvtársnak igaza van, de ezt majd minden esetben nem tudjuk megtenni.
Somogyi József: Már sokszor felmerült, hogy az épületek születésénél kellene már konzultálni az építészekkel.
Berkes József: Ismerteti a MEB ülés lefolyását a tárggyal kapcsolatban.
Pátzay Pál: Tisztában vagyok azzal, hogy az építészek álláspontját ilyen hirtelen mi nem fogjuk tudni megváltoztatni. Kétségtelen, hogy ez az építészet, ez a modor, ami még stílussá nem alakult, kifejező formákig minden esetben nem jutott el, ez az építészeti együttesnek a működését meglehetősen felhígítja, mert architektonikus szempontból indokolt képzőművészeti elhelyezést adni nem tudnak, hanem csak jelentés nélküli, szimpla dekorációt, amire az elvont művészeteknek a szeszélyes formajátéka alkalmas. Ez az épület nem bír meg mást, mint absztrakt idomokat. Nekünk pedig nincs módunkban a képzőmű- vészetet erre rávenni, de módunk van arra, hogy az ilyen jelentéktelen díszítményeket csupán ennek értékéig honoráljuk.
Domanovszky Endre: Az így is van a gyakorlatban. Ilyenkor általában csak tervdíjat kap a művész, a kivitelezés sem zárolt keretből megy.
Bencze Gyula: Az eddigiek nem győztek meg arról, hogy javaslatom helytelen. Jánossy még fog tervezni egy pár épületet, s talán neki is megéri egy ilyen együttes kirándulás. Véleményem szerint a gyakorlat fogja az elvi megállapodásokat alátámasztani.
Blaski János: Csak azzal nem értek egyet, hogy az egész bizottság lemenjen. Erre nincs időnk. Azt is figyelembe kell venni, hogy gyakori panasz, hogy nem készül el az épülettel együtt a képzőművészeti alkotás.
Somogyi József: Bencze és köztem az a különbség, hogy ő azt mondja, látni kell az épületet és a belső tereket, én állítom, nem kell látni, ez gyakorlat kérdése, én pontosan tudom a tervrajzok és fotó után, hogy hogy néz ki a belső tér, milyenek lesznek a képzőművészeti alkotások stb.
Szilárd György: Eddig senki részéről nem merült fel az, hogy elzárkózzunk a szálloda képzőművészeti díszítése elől. Aradi et. javasolta, hogy egy-két dolgon változtassunk, Bencze et. javasolta, hogy csak előtervezésben és pályázatban adjuk ki a munkákat és helyszínen döntsünk.
     Egyetértek Blaskival és Somogyival, hogy nem tudjuk ezt minden esetben megtenni, de addig viszont beszélünk az építészekkel.
Aradi Nóra: Nyilvánvalóan az építészekkel való megbeszélések alkalmával nem lehet az a célunk, hogy megváltoztassuk az építészeti fejlődést, vagy hogy az új technológiai feltételeknek megfelelő építészeti megoldásokkal való kísérletezést megakadályozzuk. Még az sem lehet célunk, hogy addig, amíg nincs "érett, modern" építészeti stílus, addig a képzőművészettel várjunk. De az irány az kell legyen, hogy az építészekkel megértessük, hogy a képzőművészeti alkotás szerepe az épületen nem kizárólag optikai és technológiai szerep. Pillanatnyilag ez a döntő veszély.
Szilárd György: Azért hoztuk ezt a kérdést ide, mert ez a kérdés az egész építészet-képzőművészet problémáját magában hordozza. Nem volna azonban most helyes élesen szembehelyezkedni az építészekkel, mert ez óhatatlanul magával hozná az egész beruházási munka leállását. Ezt a felelősséget nem vállalhatjuk, ezért javaslom, hogy fogadjuk el Bencze elvtárs javaslatát.
  

HATÁROZAT:
"A Művészeti Bizottság - figyelembe véve azt, hogy kész helyzet előtt állt - a Munkaelosztó Bizottság augusztus 1-én fenti tárgyban hozott döntéseit jóváhagyja azzal, hogy a munkák kivétel nélkül előtervezési szerződéssel, vagy pályázattal adhatók ki. Az elő- és pályatervek elkészülte alkalmával a Művészeti Bizottság megbízottjai a beruházó és a tervező építész részvételével helyszíni szemlét tartanak Salgótarjánban és a munkák végleges kiadásáról ez alkalommal történik döntés."

Több tárgy nem lévén, Szilárd elvtárs a megbeszélést bezárja, közli, hogy a Művészeti Bizottság legközelebbi ülése 1962. szeptember 17-én reggel 9 órakor lesz.