Néma kettős
 

Még ő tanít, hogy készülékemet
 hi-fi, sztereó -, miután szobát
cseréltünk, kapcsoljam nálam maradt
Tesla márkájú hangfalára! Mintha
bizony kegyet gyakorolna. Ugyan!
- Egy Aiwát? - De máris hallom a csöndjét,
elharapom a szót, akár füle
s jelen hangok háromnegyedét.
- Földsüket! - Így szilajodik neki
mai márkákhoz mért fantáziám.
Pedig csak nagyothall. - És máris enged,
jó, jó, akkor ne. Érti már, e téren
soha többé nem lehet igaza.
De engem is lefékez valami,
megkérgesült hártya - az istenit! -,
jóllehet a falon javamra - hála! -
jelent meg, lángbetűkkel írva a
szereposztás, a kompetencia.
Szerzett jogom. Nem engedem. Na jó,
ő vitt a Zeneakadémiára
először, kétségbe ki vonta? Csakhogy
akkortájt - vagy úgy öt évvel korábban,
többek közt az is megesett velem,
hogy a világ körül utaztatott
a 63-as villamos, ha bizton,
végállomástól a végállomásig
jobbfelé bámultam ki ablakán.
Ez talán nem volt, nem múlt? Egy kevéssé
lihegve, persze oktalanul, állunk
kívül-belül a küszöbön, De mindjárt
mindkét test megy tovább a maga útján.