Zenemisztérium 
  

                                        G. Mahlernek 
  

A Nyolcadik már egybeömlik.
Mindenfelől középre dől.
S középről ismét szét, de szárnyon
mindenfelé a tízezer sirály.
Alulról megriasztva robajlik föl
a szárnyeső.
Verdes, csillámlik, zúg, sikong.
Angyalcsoportok gyűlnek össze
a stadion-bejáratokban
az alvilágnak állva útját.
Szájukból ezüstnyilak villannak
át az űrön (alattuk gyűrt ember-
fejek) és útközben elizzanak.
Az allélúja fenyeget.
S valaki döngeti vadul a
Világegyetem palánkjait.
Fehér karok lassan emelkednek
homályló fény-fejek fölé,
s a kifeszített kézujjak hegyén
grafikont rajzol a végidő.
A tölcsér mélyén mozdulatlanok.
Mezítelen lábak körül a hangok
rozsdatemetője.
Hegybe szórva a szó, kiálló kard-
vasak, a roncs idő, a csorba élek
(fájdalmaimról nem beszélek).