A mester

                       Salvatore Quasimodo emlékére
 

Csak könyveim voltak,
száz tanítóm fenyőpolcon,
levél sem jött
a címe-sincs pusztán,
hol az élet-vize csordakút,
csillagszemű bagoly a társam,
- szinte-ország, gabonaföldek,
félgyarmat gyalogja -
tőle kértem finom gyalut
összeácsolt szavaimhoz,
imát Ikarosznak,
óvja szárnyát a méhviasz.

Látogattam volna,
vigyázva szigorún rebbenő szemét,
a szék karfáján hagyva
körmeim nyomát.
Most én terítném verseit
márványasztalra,
én, a hívatlan-messzi tanítvány,
hallgassátok a tengerzúgás mögül
Őt.