|
WEHNER
TIBOR
Szövedékek
Kókay Krisztina esztergomi
kiállításáról
Egy 1970-ben, tehát immár 28 éve közreadott
kiállítási recenzió nyugtázta: "Kókay Krisztina textiltervezőművész 1967-ben
szerzett nyomottanyag és kézifestő tervezői diplomát az Iparművészeti Főiskolán.
Azóta a Pamutnyomóipari Vállalatnál dolgozik, mint lakás- és ruházati textíliák
tervezője. Hasznos és dekoratív hatású textíliák tervezésével oldja meg
a korszerű, igényes belsőépítészet által biztosított feladatokat. A kiállításon
bemutatott magyar motívumokkal díszített zsebkendőivel 1969-ben díjat nyert.
Művészi képességének különböző oldalát ismerhetik meg az önálló tervezés
alapján készített, vonzóan ízléses nyomott textíliák, a barna alapra applikált
mexikói hatású textilkép, és az esztergomi művészcsoport selyemre festett
Sigillum-emblémája révén. Az egykori kékfestő mesterség régi esztergomi
hagyományait folytatja hegyvidéki tájat ábrázoló, kézzel festett, frízszerű
nagy vászna és fehér pikkelydíszes, kékvászon huzatú párnája."
Mucsi András
művészettörténész ezen gondolatai, amelyek az esztergomi Sigillum-csoport
kiállítását kísérőn jelentek meg, egy pályakezdő művész sokoldalú érdeklődést,
sokirányú alkotótevékenységet tanúsító munkálkodásáról tudósítja az olvasót.
Összevetve a beszámolóban szereplő, korai munkákat a kilencvenes évek,
a jelen alkotásaival, állandóságokat és változásokat konstatálhatunk. Állandóságot,
folyamatosságot jelez az a látszólagosan külső körülmény, hogy bár a művész
évtizedek óta Budapesten dolgozik, ma is élők a szülővárosához fűző szoros
kapcsolatai, elszakíthatatlanok az Esztergomhoz kötő szálak. Ezt nemcsak
az bizonyítja, hogy a kilencvenes években itt megrendezett két önálló kiállítást
követően 1997-ben ismét egyéni kollekcióval mutatkozott be a Dunakanyar
ezeréves városában - ezúttal a Keresztény Múzeumban -, hanem az is, hogy
Esztergom különös, gyakran csak nehezen kitapintható, de mégis biztosan
jelenvaló kapcsolódások és áttételek révén - talán mint atmoszféra, vagy
mint szellemiség, mint emocionális árnyaltságú tartam, mint egy-egy emlékidéző,
de mégis az elvonatkoztatásba hajló motívum - ma is ott motoz egy-egy Kókay-kompozíció
mélyrétegében. (Máskor meg konkrétan - bár erőteljesen átírtan, stilizáltan
- jelenik meg a város, mint például a Várhegy című alkotáson.) Állandóságot
jelez az is, hogy a művész megőrizte a technikai, a mesterségbeli sokolda-
lúságot, a többszólamúságot. A tradícionális, a klasszikus gobelin mellett
továbbra is jelentős szerepet kapnak munkásságában a textilfestmények,
és mindezeken túl a textilművészeti munkál- kodással egyenrangú, azonos
jelentőségű alkotóterületté bonta- kozott a grafikai, a grafikusi műteremtés.
Tevékenységének e területét így jellemezte a művész: "A rajzolás számomra
inti- mitást, improvizálási lehetőséget ad, az időbeli korlátokat lazítja,
s azonnali reagálást biztosít."
Mindeme konstans
elemek mellett a változások is jellemzők a három évtizedes alkotóútra,
s itt talán az a legfontosabb tényező, hogy az alkalmazott műnemeknek búcsút
intve kizárólag auto- nóm, specifikusan művészeti-esztétikai szándékokat
megtestesítő munkákkal lép nyilvánosság elé, és az, hogy régen elszakadt
a leképezéstől, a való világ konkrét motívumainak konkrét megi- dézésétől,
s egy olyan elvont kép-matéria-közeget munkált ki, amely kizárólagosan
sajátja.
A festői hatásokban
pompázó, a hagyományokhoz még kapcsolódó gobelinek kíséretében a festett
textil faliképek leginkább hálószerkezetek, apró rácsok, szövedékek rejtélyekkel
átitatott motívumáradásából épülnek. Rendszerükben függőleges és vízszintes,
és elferdülő vonalak húzódnak, teremtenek hang- súlyokat, s hálóvá váló
szerkezetüket kis elmozdulások torzítják el, vagy inkább; borzolják meg.
Mint amikor meglebben egy fátyol, mint amikor megzavarja a szellő a vízfelületet,
vagy mint amikor átsuhan az emberen valami kis fájdalom. A szabálytalan
futású körvonallal határolt mezők apró összetevőinek zuhatagát rendszerint
megbontja a hiány: megtöri egy-egy villámlásszerű, keskeny sáv, kráterszerű
üreg, foltfelület, repedés. A grafikákon - rajzokon és a nyomatokon - az
absztrakció líraisága és a szürreális látomás álomszerűsége vív egymással
harcot, vagy talán inkább: kapcsolódik harmóniát teremtve egymásba; oldottság
és szerkesztettség tünékenységei, keménységek és lágyságok, éles és puha
formák alkotnak olyan egységet, amelynek megbontásai is rendszeralkotó
elemmé szintetizá- lódnak. Leheletfinom kidolgozás, mérhetetlen aprólékosság,
hihetetlen türelem jellemzi Kókay Krisztina vonalait és vonalkáit, toll-
és ceruzanyomait: fantasztikus részletelemhalmozásokból, szövedékszerű
építkezésből, megszámlálhatatlan összetevőből nagyívű összefoglalások teremtődnek.
De hogy mi a tárgyuk, mi a tartamuk a Kókay-textileknek és -grafikáknak,
az nem tudható, nem határozható meg bizonyossággal. Az elvont dolgok elvonatkoztatott
képi rögzítéseinek forrásvidékét talán a külső világ közegeitől távol,
a belső, a lelki tájakon lelhetjük meg. Erre utal maga a művész is, amikor
egy beszélgetésben így fogalmaz: "Amikor a külvilágban zavar uralkodik,
káosz és lárma, belső elmélyüléssel, sajátos ellazulással és akarással
az ember akkor is megtarthatja önmagát. Így teremtheti meg az alkotó az
alkotáshoz szükséges és elengedhetetlen légkört. Úgy próbálok dolgozni
egy rajzon, ahogy egy vers vagy egy szöveg sűrít vagy önfeledten árad.
Az ember maga is érzékenyen átveszi az élet lüktetését és transzformálja
a munkáiban. Érzület és kavalkád vetül ki a textilre vagy a papírra."
Kókay Krisztina
pályája eggyé fonódott a magyarországi textilművészet megújulásának, virágzásának
korszakával - ám ez az alkotó nem a látványos megújító kezdeményezések
áramla- tához kapcsolódott, hanem magányosan taposta ki útját, alakí- totta
ki pozícióját, amely az elmélyült meditáció művek által teremtett autonóm
világa. Kókay Krisztina befelé figyelő, ősi alkotói átszellemültséggel
átitatott, keleti meditációs vonzó- dásokat sugárzó művei nemcsak az alkotás,
hanem a kellő alázattal gyakorolt befogadás aktusának fontosságát is hangsú-
lyozzák. A mély befogadói élmények átélői lehettek a látogatók az esztergomi
Keresztény Múzeumban 1997 őszén, a művész remekbeszabott műegyüttest felvonultató
kiállításán. |
|