Egy 1970-ben, tehát immár 28 éve közreadott kiállítási recenzió nyugtázta: "Kókay Krisztina textiltervezőművész 1967-ben szerzett nyomottanyag és kézifestő tervezői diplomát az Iparművészeti Főiskolán. Azóta a Pamutnyomóipari Vállalatnál dolgozik, mint lakás- és ruházati textíliák tervezője. Hasznos és dekoratív hatású textíliák tervezésével oldja meg a korszerű, igényes belsőépítészet által biztosított feladatokat. A kiállításon bemutatott magyar motívumokkal díszített zsebkendőivel 1969-ben díjat nyert. Művészi képességének különböző oldalát ismerhetik meg az önálló tervezés alapján készített, vonzóan ízléses nyomott textíliák, a barna alapra applikált mexikói hatású textilkép, és az esztergomi művészcsoport selyemre festett Sigillum-emblémája révén. Az egykori kékfestő mesterség régi esztergomi hagyományait folytatja hegyvidéki tájat ábrázoló, kézzel festett, frízszerű nagy vászna és fehér pikkelydíszes, kékvászon huzatú párnája."
     Mucsi András művészettörténész ezen gondolatai, amelyek az esztergomi Sigillum-csoport kiállítását kísérőn jelentek meg, egy pályakezdő művész sokoldalú érdeklődést, sokirányú alkotótevékenységet tanúsító munkálkodásáról tudósítja az olvasót. Összevetve a beszámolóban szereplő, korai munkákat a kilencvenes évek, a jelen alkotásaival, állandóságokat és változásokat konstatálhatunk. Állandóságot, folyamatosságot jelez az a látszólagosan külső körülmény, hogy bár a művész évtizedek óta Budapesten dolgozik, ma is élők a szülővárosához fűző szoros kapcsolatai, elszakíthatatlanok az Esztergomhoz kötő szálak. Ezt nemcsak az bizonyítja, hogy a kilencvenes években itt megrendezett két önálló kiállítást követően 1997-ben ismét egyéni kollekcióval mutatkozott be a Dunakanyar ezeréves városában - ezúttal a Keresztény Múzeumban -, hanem az is, hogy Esztergom különös, gyakran csak nehezen kitapintható, de mégis biztosan jelenvaló kapcsolódások és áttételek révén - talán mint atmoszféra, vagy mint szellemiség, mint emocionális árnyaltságú tartam, mint egy-egy emlékidéző, de mégis az elvonatkoztatásba hajló motívum - ma is ott motoz egy-egy Kókay-kompozíció mélyrétegében. (Máskor meg konkrétan - bár erőteljesen átírtan, stilizáltan - jelenik meg a város, mint például a Várhegy című alkotáson.) Állandóságot jelez az is, hogy a művész megőrizte a technikai, a mesterségbeli sokolda- lúságot, a többszólamúságot. A tradícionális, a klasszikus gobelin mellett továbbra is jelentős szerepet kapnak munkásságában a textilfestmények, és mindezeken túl a textilművészeti munkál- kodással egyenrangú, azonos jelentőségű alkotóterületté bonta- kozott a grafikai, a grafikusi műteremtés. Tevékenységének e területét így jellemezte a művész: "A rajzolás számomra inti- mitást, improvizálási lehetőséget ad, az időbeli korlátokat lazítja, s azonnali reagálást biztosít."
     Mindeme konstans elemek mellett a változások is jellemzők a három évtizedes alkotóútra, s itt talán az a legfontosabb tényező, hogy az alkalmazott műnemeknek búcsút intve kizárólag auto- nóm, specifikusan művészeti-esztétikai szándékokat megtestesítő munkákkal lép nyilvánosság elé, és az, hogy régen elszakadt a leképezéstől, a való világ konkrét motívumainak konkrét megi- dézésétől, s egy olyan elvont kép-matéria-közeget munkált ki, amely kizárólagosan sajátja.
     A festői hatásokban pompázó, a hagyományokhoz még kapcsolódó gobelinek kíséretében a festett textil faliképek leginkább hálószerkezetek, apró rácsok, szövedékek rejtélyekkel átitatott motívumáradásából épülnek. Rendszerükben függőleges és vízszintes, és elferdülő vonalak húzódnak, teremtenek hang- súlyokat, s hálóvá váló szerkezetüket kis elmozdulások torzítják el, vagy inkább; borzolják meg. Mint amikor meglebben egy fátyol, mint amikor megzavarja a szellő a vízfelületet, vagy mint amikor átsuhan az emberen valami kis fájdalom. A szabálytalan futású körvonallal határolt mezők apró összetevőinek zuhatagát rendszerint megbontja a hiány: megtöri egy-egy villámlásszerű, keskeny sáv, kráterszerű üreg, foltfelület, repedés. A grafikákon - rajzokon és a nyomatokon - az absztrakció líraisága és a szürreális látomás álomszerűsége vív egymással harcot, vagy talán inkább: kapcsolódik harmóniát teremtve egymásba; oldottság és szerkesztettség tünékenységei, keménységek és lágyságok, éles és puha formák alkotnak olyan egységet, amelynek megbontásai is rendszeralkotó elemmé szintetizá- lódnak. Leheletfinom kidolgozás, mérhetetlen aprólékosság, hihetetlen türelem jellemzi Kókay Krisztina vonalait és vonalkáit, toll- és ceruzanyomait: fantasztikus részletelemhalmozásokból, szövedékszerű építkezésből, megszámlálhatatlan összetevőből nagyívű összefoglalások teremtődnek. De hogy mi a tárgyuk, mi a tartamuk a Kókay-textileknek és -grafikáknak, az nem tudható, nem határozható meg bizonyossággal. Az elvont dolgok elvonatkoztatott képi rögzítéseinek forrásvidékét talán a külső világ közegeitől távol, a belső, a lelki tájakon lelhetjük meg. Erre utal maga a művész is, amikor egy beszélgetésben így fogalmaz: "Amikor a külvilágban zavar uralkodik, káosz és lárma, belső elmélyüléssel, sajátos ellazulással és akarással az ember akkor is megtarthatja önmagát. Így teremtheti meg az alkotó az alkotáshoz szükséges és elengedhetetlen légkört. Úgy próbálok dolgozni egy rajzon, ahogy egy vers vagy egy szöveg sűrít vagy önfeledten árad. Az ember maga is érzékenyen átveszi az élet lüktetését és transzformálja a munkáiban. Érzület és kavalkád vetül ki a textilre vagy a papírra."
     Kókay Krisztina pályája eggyé fonódott a magyarországi textilművészet megújulásának, virágzásának korszakával - ám ez az alkotó nem a látványos megújító kezdeményezések áramla- tához kapcsolódott, hanem magányosan taposta ki útját, alakí- totta ki pozícióját, amely az elmélyült meditáció művek által teremtett autonóm világa. Kókay Krisztina befelé figyelő, ősi alkotói átszellemültséggel átitatott, keleti meditációs vonzó- dásokat sugárzó művei nemcsak az alkotás, hanem a kellő alázattal gyakorolt befogadás aktusának fontosságát is hangsú- lyozzák. A mély befogadói élmények átélői lehettek a látogatók az esztergomi Keresztény Múzeumban 1997 őszén, a művész remekbeszabott műegyüttest felvonultató kiállításán.