|
FODOR
ANDRÁS
Szökés délre
Ideszöktünk
a tavasz elé.
Szívjuk a sose látott
kékszirmú fák mézillatát.
Szeszélyes, lüktető
dodgemként kering
velünk a régi-új
nagyvárosi világ.
Templomok, oszlopok, üvegtetős
magasba szökkent házak,
a parkban pálmák,
magnóliafák,
nyaktól bokáig
egymásra tapadva
kóstolgatja a föld megújult
üzenetét az ifjúság.
Egyenes, tágas utakon
áradó arcok öröme felett
szobrok diadalívein át
hozza a kinyíló tér
a fűszerszámozott színek, szagok
lehelletével Afrikát.
|
|