- El vagyok átkozva! Bizony, bizony, el vagyok átkozva!
     ÁtVerne Gyula, a fantaszta jövőfiükész irkász-firkász a szakállát tépkedte tehetetlen dühében.
     - Megigéztek, megbabonáztak, szemmel vertek, tökkel ütögettek, varázsiga alatt enyvedek-senyvedek!
     Kissé bárgyú pofázmányán elmázolt egy legördülő könnycseppet. - Hát ezt érdemlem én? Csak bajt hozok Hóperenciára!
     Habakukk, a kuka kakukk megértően bólogatott a kiszuperált faliórából, miként az egy valamirevaló, tisztességben megkukult kakukkfiókától ilyen körülmények között elvárható, de mert kuka volt szegény, egy mukkot sem szólt, nemhogy egy kukkot.
     Átverne Gyula elkeseredetten csapott lapátmancsával a nagy, dióbarna íróasztalra. A fantaszta jövőfürkész iirkász-firkász újra tintás ujjai közé emelte az asztalon heverő könyvet, és még egyszer alaposan megrázta. Hát uram-gatyám!, lássatok csudát!, legújabb agyalmányának kiborító borítója alól garmadával hullottak a kórosan-káros sajtóhubák, és azon nyomban életre kelve suttyom- ban elsuttyantak a szélRózsi minden irányába.
     ÁtVerne Gyula úgy beijedt, mint egy begyulladt gyufaszál, és olyan bánattól harmatos fancsali pofával bámult maga elé, mint egy elszontyolodott szotyola.
     - Bizony, bizony! Megbabonázott egy elgémberedett némber, pikkel rám egy bebőszült boszi! - morfondírozott magában egy piros ceruzacsonkot rágcsálva. Bezsongott agyában össze-vissza kavarog- tak a sötét gondolmányok.
     Hát igen, a fantaszta jövőfürkész irkász-firkászt már jó ideje kiverte a hideg verejték, ha egy fehéren ásítozó papíros hatására megszállta a firkász-kényszer, hisz a gonosz kis sajtóhubák azon minutában írdó és irdatlan felfordulást rendeztek az ábécé betűi között. Ez még nem is lett volna olyan nagy baj, ám mindenki által ismert tény volt, hogy ÁtVerne Gyula messze földön hírhedt és nevezetes tollának teremtményei életre kelnek Hóperencia-szerte. Így esett, hogy egy rakoncátlan kis sajtóhuba Hőkirálynőt és Hőembert nem minden következmény nélkül Hóperenciára szabadíthatta.
     ÁtVerne Gyula lopva az ablakhoz lopakodott, és óvatosan kikémlelt a csipkés függöny mögül.
     - Vajon merre caplat cuppogva a Cipriánt, a cingár cincért cipelő cifrán-cifra cipellő?
     Ciprián, a cingár cincér Átverne Gyula agyalmányainak legavatottabb kritikusa éppen külhonban császkált, így a fantaszta jövőfürkész irkász-firkász különösen egyedül érezte magát. Mióta akaratán kívül Hőkirálynőt, Hőembert és a többi rémlényt rászaba- dította Hóperenciára, annyira begyávult, hogy naphosszat csak a négy fal között penészedett.
 

Már November harmincnyolcadikát írtak Hóperencia-szerte, de December, a Dac-ember még mindig késett. Egész Hóperencián valami súlyos átok ücsörészett hatalmas hátsófertályával. Sehol egy komolyabb fagyrázkódás, sehol egy súlyosabb hidegösszeroppanás, nem is szólva a kongó-bongó jégzengésről és a patyolatfehér hópokrócról, amivel Télapóca minden esztendőben köszöntötte Hóperencia apraját-nagyját.
     A pocsék, locs-pocs, langyos őszies napok egymást követték szürkén. Télapócának még bottal sem lehetett ütni a nyomát. Hőkirálynő egyre inkább elbízta magát, és legalább annyira felfuvalkodott, mint Kutykurutty, az izomagyú bikabéka, ha szembe dicsérték.
     A környező erdő-berdőben kórosan elszaporodtak a rémszarvasok, és Hőkirálynő parancsára be-betörtek a városba egy kicsit garázdálkodni. Ilyenkor Hőember nagyokat kurjongatva fel és alá száguldozott egy rém-szarvas-szánon, körülötte pedig semmire- küllő mountainbikákról szörnyűséges Szőr-Nyüvek rémisztgették a járókelőket. Olyan rémisztőek voltak, hogy Hoci-Boci, a szegényke tarka tehénke tejecskéje azonmód elapadt.
     Hotten-Toth A. Tihamér polgár-, és dorgálmester szükségálla- potot rendelt el.
     Suhajdáék sóhajdája előtt hosszú kígyóban gyűrűzött a sor. Suhajdáék sóhajdájában ugyanis egy lyukas rézgarasért bárki kedvére kióhaj-sóhajtozhatta magát.
     - Se Tél? Se Apó? Se Tél? Se Apó? - sóhajtozott egyre-másra kicsi és nagy, ifjonc és vén.
     Csak Lóbert, a serény sörényű kóborló kóbor ló csapkodta egykedvűen rojtos farkával a csecselegyeket, miközben nyeherész- ve-nyiharászott a Pipi Tér kellős közepén.
     - Mi ez? Nyihaha! Abrak helyett abrak-a-dabra?!
     Hóperencia népe türelmetlenül várta Télapóca eljövetelét. Pepe Papa, az apró-cseprő kéményseprő réges-rég kisuvickolta egy pirinyó kémény-söprűvel Rőzsedomb összes kéményét. A csupaszív Csél-Csap Csápi, a csipp-csupp csöppség és kedvenc jómadara, Csocso, a csorbacsőrű csacsogány is kitették csizmácskáikat az ablakba. A Bábiskolában a hétalvó gyerkőcök bóbiskolás közben már a karácsonyi ajándékokról álmodoztak. Am Télapácának és Decem- bernek, a Dac-embernek se híre, se hava nem volt, s ezen Füles, a fülemás főfülügyelő sem segíthetett, aki pedig olyan ügyesen fülelte le a szemfüles Hétfülű Sárkányt, hogy azt még Kis Hékás, a Nagy Hekus is megirigyelhette volna.
 

ÁtVerne Gyula zsábától zsibbadt kobakja megadóan koppant a nagy, dióbarna íróasztalon, miközben odakint Hőember és a rémszarvasok javában gonoszkodtak.
     - El vagyok átkozva! Semmi kétség! Megigéztek, megbabonáztak, szemmel vertek, tökkel ütögettek, varázsiga alatt enyvedek-senyvedek!
     A fantaszta jövőfürkész irkász-firkászt talán kevésbé rágicsálja ször-nyűséges kapafogaival a búval béllelt bánat, ha sejti, ki is sáros valójában December, a Dac-ember eltűnése ügyében.
     Ha most hallgatsz, mint az arany, ígérem, elmendemondom szép sorjában, úgy, ahogy ez a fura eset igazándiból megesett!
 

A Pokol Tornácán üzemelő bűnbarlangban szintevágni lehetett abagófüstöt, de csak a hantás hentes trancsírozó bárdjával, olyan sűrű volt.
     A kísérteties félhomályban a megnyúlt árnyak ide-oda lengedeztek, amint egy-egy gyönge fuvallattól megremegtek a lidérclángocskák a ré-misztő pofájú töklámpásokban.
     Egy kacskalábú kerekaszfalt különös társaság ült körül.
     - Nem elég, hogy el vagyok hájulva és csak úgy nyúz a csúz, de még ez a nyavalyás orrhurut is egyre kínoz! - mérgelődött morgo- lódva Mr.Rocka-fillér, az ármányos orrmányú hordóhasú pici pacák, foglalkozására nézve ulti-, multi- és időmilliomos, aki szerényen csak összekártyázta nem éppen csekélyke vagyonkáját.
     - Micsoda szerencse! Épp van nálam egy kis tubákos szelence! - derült fel barátnője, a nemrég megözvegyült Mrs.Lili Put púderezett pofikája. Mrs.Lili Put unokája, a kis Kata Pult nyivákolva ráncigálta nagymamóka rakott szoknyáját.
     - Szerencse, szerencse! Miféle szerencse? Rajtam már nem seglt holmi tubákos szelence! - dohogott magában Mr.Rockafillér, az ármányos orrmányú hordóhasú pici pacák. Egy darabig a mellény- zsebében kotorászott, majd előhúzta hűséges segítőtárgyát, az orrszívó porszívót. Vadiúj ceruzaelemeket helyezett a készülékbe, s az orrszívó porszívó máris berregve indult egy újabb őrjáratra az orrjáratba.
     Madám Bombadurr, a minden bájjal megkent bamba bombázó kényeskedve elfintorította fitos nóziját. Biwny, a franc királyi udvarnál elszokott az efféle alpári látványosságoktól. Bár mióta szájba verték Verszájban a forrófejű forradalmárok, s egy kényelmetlen nyúlcipellőben kénytelen-kelletlen eltáncolt a flancos francok földjéről, egész hozzáedződött az ilyenforma megpróbál- tatásokhoz.
     - Inkább kegyenckedek, mint fegyenckedek, azt a dirr meg a durrját! durrcáskodott Madám Bombadurr, s mert a flancos francok száműzőbe vették, azontúl csak Szőr Hasonszőr fülébe durruzsolt.
     Szőr Hasonszőr, a keksz-zabáló szörnyűséges Szőr-Nyüvek ura és parancsolója együttérzűen pislogott Mr.Rockafillér irányába, miközben trükkös kézmozdulatokkal egy pakli kártyát kevergetett.
     Hogy mit keresett ez a felettébb illusztris társaság a Pokol Tornácán a bűn barlangjában? Hát persze, hogy az ördöggel cimboráltak, de nem amolyan senkiházi mezei patással ám, amilyen minden bokorban terem, hanem mindjárt a legördögibb főkrampusszal, Krucifixszel, minden krampuszok legkram- pusszabbikával.
     Krucifix, minden krampuszok legkrampuszabbika nagy hazárdjátékos hírében állt. Ha elkapta a játékszenvedély, mint gyerkőcöt a szamárköhögés, ük-ükapja fényesre suvickolt, aranysze- gecsekkel kivert, antipatikus antik patáit is feltette volna egy lapra, pedig az Kriksz-Kraksz, a kiskrampusz jogos örökségének felbecsül- hetetlen részét képezte.
     - Na mi lesz, Kekszellenciás Uram? Mire vár, talán tapsra? - rivallt ingerülten Krucifix Szőr Hasonszőrre, a kielégíthetetlen étvágyú, keksz-zabáló Szőr-Nyüvek mindenható urára. - Venné a fáradtságot, és osztana végre? Elég a mutatványosdiból!
     Krucifixet, a főkrampuszt legnagyobb merőkanalával eszegette a pulykaméreg, ami nem is csoda, ha figyelembe vesszük, hogy a jószerencse úgy kerülgette mostanság minden krampuszok legkrampuszabbikát, mint frankójankó a forró kását.
     A szőrfölött szőrös Szőr Hasonszőr még egyet bűvészkedett a paklival, majd laposztás közben cinkosan kacsintott Mr.Rockafillérre, aki a nagy elragadtatástól prüszkölve trüszkölt.
     Mr.Rockafillér, az ármányos orrmányú hapci hapsi idétlen-idők óta küszködött ezzel az orrdenáré orrnyavalyával, de az orriási erőfeszítések ellenére sem lelt orrság-szerte egyetlen egy orrnitológust, aki valamiféle orrvossággal szolgálhatott volna az orrmányát kínzó orrhurutra. Csak az orrszívó porszívós őrjáratok az orrjáratokban enyhítettek némileg az orrmótlan orrgánumban dühöngő orrkán hevességén.
     De ez még mind semmi!
     Ha az orrcátlan orrvadászok megorrolnák merre orrdít orrhuruttól gyötörten az ármányos orrmányú orrgazda, elébb lelesipuskáznák, majd lukasra lövöldöznék, s miután már Mr. Rockafillér alulról szagolná az orrchideát, orrgorián orrgonált orratoriummal kísért orriási orrgián őrjöngenék ki az orrvadászat fáradalmait.
     Ennek fényében talán érthető, hogy Mr. Rockafillért meglehe- tősen aggasztotta orrmányának balsorsa. December, a Dacember közeledtével az ármányos orrhurut is nekiveselkedett, és háromszor olyan heves rohamokat indított az orrjáratokban, mint korábban. Az orrszívó-porszívó a nap hiszen-huszon orrájában szinte megállás nélkül berregett, és lassan úgy lefáradt, mint egy olajra lépett olajfolt.
     Mr.Rockafillért a cefetül-cafat érzelmények rendületlenül rohamozták. Egyre csak lógatta orriásira duzzadt, veresen-vörös színekben játszó ármányos orrmányát, mígnem egy nap a kártyából jósló, vészjóslóan kártyékony IrtóÁrtó MindentLátó SzipiSzupi Szipirtyó, minden boszik legboszorkányabbika kártyát vetett, és sokdioptriás okuláréjával kiókumlált számára egy gógyi-gyógyírt a keszén-kusza lapjárásból.
     

Csiribi - Csiribá, Mirnix - Dirnix
Csicseri - Gyuribá, Bornincs - Zűrpincs!

     A vészjóslóan kártyékony IrtóÁrtó MindentLátó SzipiSzupi Szipirtyó hosszú, fekete karmaival hatalmas köröket írt a levegőbe, miközben varázs-ige-halandzsákat mormolt maga elé.
     Mr.Roekafillér úgy bámult rá, mint egy nagy kérdőjel.
     - A megoldás, hapcikám? Nem vitás, Krucifix az, senki más! Ez tuti fix, hapsikám! - Minden boszorkányok legboszorkányabbika vizenyős szemeivel bandzsán bandzsított Mr.Rockafillérre. - Nem segít, ha krajcárjaid orrvosra elvered, csak ha Decembert, a Dac-embert kártyán elnyered!
     És Krucifix a Poko( Tornácán folyton csak veszített. Mrs.Lili Put az ördögzseb legmélyéről előkapart utolsóbbnál utolsóbb ördöggarast is be-kasszírozta retiküljébe. Mit volt mit tenni, hosszas krampuszko- bakvakargatás valamint köpönyegének és szemgolyóinak gondos forgatása után Krucifix - Mr.Rockafillér javaslatára - feltette tétnek Decembert, a Dac-embert. Az egyetlen hónapot, ami még nem járt le, mint az elkopott orrbarúgó-orrarúgó, s így Krucifix szabadon rendelkezhetett vele.
     A minden bájjal megkent Madám Bombadurr jelentőségteljesen a kissé kekszcentrikus Szőr Hasonszőrre pillantott, aki eddig szőrmeresztő ügyességgel egyik szőrszálat hasogatta a másik után. Mrs.Lili Put és a kis Kata Pult telkesen tapsikolt a gyönyörűségtől.
     A szőrfölött szőrös Szőr Hasonszőr egy kekszet rágicsálva kérdőn bambult Mr.Rockafillérre.
     - Jól keverje meg a paklit, Kekszellenciás Uram! - A hapci hapsi kaj ánul vigyorgott ármányos orrmánya alatt. A kártyalapok picinkét ki lettek cinkelve, így nem csoda, ha magabiztosan somolygott körbe-karikába a kacskalábú kerékasztal körül.
     Krucifix szemei lázban égtek, és minden ízében remegett. Kopott patáival türelmetlenül kapart valami krampusz-ritmust a poros padlón.
     Az összeesküdözők illusztris társaságának tagjai egyre-másra csak egy-másra kacsingattak.
     - Nem jó a lapjárás, krampuszkám? - durruzsolt a bájkeverő Madám Bombadurr a legügyes-bájosabb hangján. - Annyi báj legyen!
     Krucifix a kártyái mögé temetkezve a lapjait szuggerálta. Összeráncolt homlokán csippnyi-csöppnyi izzadtságcseppek gyÖngyöztek. Biki-böki-böködős szarvacskái meg-megremegtek, krampuszvállai idegesen rángatóztak.
     A kissé kekszcentrikus Szőr Hasonszőr várakozóan sandított minden krampuszok leggondterheltebb krampuszára.
     Kiterítették lapjaikat.
     A hordóhasú pici pacák sátáni kacajban tört ki, mielőtt újra prüszkölve trüszkölt volna.
     - Ez bizony csak egy Belzebubi, Krucifix! Hi-hi-hi, ha-ha-hapci! Csak egy Belzebubi, bizony ám! A Dzsoni Dzsóker nálam van, krampuszkám!
     A rémisztő pofájú töklámpások kárörvendően vigyorogtak a kísérteties félhomályban.
     Minden krampuszok legcsalódottabb krampusza bávatagon- búvatag krampuszpofával bambult a kacskalábú kerékasztalon hevenyészve-heverő kártyalapokra.
     - Vesztettél, krampuszkám! Hi-hi-hi, ha-ha-hapci! - hepciás- kodott hapciáskodva a hapci hapsi, és az orrszívó porszívó máris indult egy újabb őrjáratra az orrjáratba.
     - Győztünk, Szőröcském, győztünk! - A minden bájjal megkent Madám Bombadurr nagy dérrel-durral Dé-durrban duruzsolt a szőrfölött keksztatikus Szőr Hasonszőr fülébe.
     Mrs. Lili Put ujjongva csapkodott ernyőcskéjével a levegőbe, miközben tipegve-topogott a kacskalábú kerékasztal körül, sarkában a szoknyáját ráncigáló uncogva-kuncogó kis Kata Pulttal.
     Krucifix összeomlott, mint egy kártyavár.
     - Ó, jaj, mit tettem, ó, jaj, mit tettem?! Decembert, a Dac-embert kártyán elvesztettem!
     Minden krampuszok legkrampusszabbika ördögi kobakján dörömbölve jajveszékelve jaj! de veszékelt.
     - Mi lesz most már így énvelem? Se nappalom, se éjjelem!
     A szőrfölött keksztatikus Szőr Hasonszőr egy hivatalos papirost dugdosott Krucifix ördögi orrmánya alá.
     - Főkrampuszkám! Leköteleznél minket, ha alámacskakaparnád ezt a kekszkluzív szőrzödést, melyben kötelezed magad, hogy azon- nali hatállyal rendelkezésünkre bocsátod a Mr.Rockafillér által kártyán elnyert Decem-bert, Dac-embert, a hozzá tartozó egy fő hozzátartozóval, azaz unokájával, Kiskarácsonnyal együtt.
     Krucifix úgy pislogott, mint egy gyönge gyertyaláng a ciki ciklon küllős közepén. Remegő krampuszmancsával lassan alámacska- kaparta a Szőr Hasonszőr-féle kekszkluzív szőrzödést.
     Mr. Rockafillérmegkönnyebbültenfellélegzett. Bátortalanul szaglászott a levegőbe, ármányos orrmányával illatok után kutakodva.
     -Igen, igen! Mintha már tisztulnának az orrjáratok. A Banyának mégiscsak igaza volt!
     Mélyet szippantott a sűrű bagófüstből, majd nagy megelégedéssel jó szokása szerint prüszkölve trüszkölt.
     A szőrfölött szőrös Szőr Hasonszőr háromszor a sípjába fújt. Hát uram-gatyám, lássatok még egy csudát!, nagy dübörgések és porfelhő közepette a mesevilág négy sarkából kekszpressz gyorsaság- gal érkeztek a szörnyű Szőr-Nyüvek, hogy kekszpedícióikat megszakítva mindenható uruk és parancsolójuk, Szőr Hasonszőr előtt megjelenjenek.
     - Óhajod parancs, Fenséges Lennség! - harsogta egyszerre egy csomó szőrösszívű szőrcsomó.
     Krucifix, minden krampuszok leghervatagabb krampusza nem akart hinni a szemének, hát még a fülének!
     - Rúgjon meg a pici paci, ha nem szörnyet hallok!
     - Szőrzőtársak! Látom, van köztetek néhány keksztra-új szőrzemény. Jó, nagyon jó, mondhatnám kekszellent! - Szőr Hasonszőr, a Fenséges Lennség ünnepélyes szőrtartásba kezdett. A karjaiba csimpaszkodó minden bájjal megkent Madám Bombadurr majd felrobbant a büszkeségtől. - Szőrzőtársak! Nagy esemény történt a mai napon! Decembert, a Dac-embert elnyertük egy kártyalapon.
     A csomó szőrösszívű szőrcsomó éktelen-féktelen hurrázásban tört ki. December, a Dac-ember és unokája, Kiskarácsony sorsa megpecsételődátt.
     Mr.Rockafillér, a hordóhasú pici pacák fülig érő szájjal vigyorgott
ármányos orrmánya alatt. Az orrszívó porszívót mellényzsebébe süllyesztette.
     Krucifix lesunyta ördögi kobakját. Biki-böki-böködős szarvacskái bánatosan lekonyultak. Minden krampuszok legelkenődöttebb krampuszával körbe-körbe forgott az alvilág, mint rézrozival a ringlispíl.
     Pontosan ezidőtájt, valahol Illaberek környékén, a Banális Kanálisban, a rogyásig ragyás, vészjóslóan kártyékony ÍrtóÁrtó MindentLátó SzipiSzupi Szipirtyó elégedetten dörzsölte mancsait.
     Hogy miért, te kis kíváncsi, azt egyelőre nem kötöm az orrmányodra, még akkor se, ha hasonfekve hapcizol! De megígé- rem, az eseményeket tovább mesebeszélem!
 

* Részlet a meseregényből