H. A.-apokrif
 

le-föl járom a halott utcákat hogy visszajuthassak oda ahhoz
a naphoz ahol a napsütésben veszteségeink szigete a város
oda ahonnan bármikor visszaidézhető belakható a múlt idő
lassan fölélünk minden emléket hogy még idegenebbek legyünk

mintha egy filmtekercs akaratlan pergése lenne csak sétánk
a fénnyaláb szinte súrolja a székek támláját sehol egy lélek
felkavart por szitál a fáradt levegőben ahogy ott állunk
egy élő egy élettelen belesimuló árnyékkal az esőmosta falba