Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 1997. 5.sz.
 Wehner Tibor
Országos emlékfelmérés -
Komárom-Esztergom megyei metszet

 

A nyolcvanas-kilencvenes évtizefordulón lezajlott magyarországi rendszerváltás, illetve rendszerváltozás talán leglátványosabban a köztéri emlékanyagban - a közösségi rendeltetésű, monumentális műalkotások és objektumok; az emlék- művek, az emlékszobrok, az emlékjelek, az architektonikus és a feliratos emlékek körében - éreztette hatását; e területen gyors döntést és határozott cselekvést igénylő kezdeményezések tanú lehettünk. Amiként a fővárosban, a megye- székhelyeken, a városokban és a kisebb településeken is a lehető legrövidebb időn belül szakítani akartak a közelmúlttal, el akartak búcsúzni a letűnt rendszert reprezentáló-szimbolizáló rekvizitumoktól; így erőszakos szobordöntések (Debre- cen, Budapest), bontások mellett kollektív, politikai határozatok szellemében végrehajtott általános köztéri revízióra került sor. Legelősorban az emlékműveket: a szovjet hősi, a felszabadulási monumentumokat, valamint a Lenin-szobrokat - az egészalakosokat és a mellszobrokat - távolították el, s ezzel párhuzamosan azonnal megkezdődött az érlelődő demokrácia szelleme által áthatott, a központosított, a diktatórikus politikai elv- és bürokratikus gyakorlati rendszer befolyásától és kényszereiről megszabadult emlékkiállítási, szobor-elhelyezési folyamat. 1989-90 után Magyarországon elsősorban a második világháborús áldozatok emlékműveit és az 1956-os forradalomra emlékező-emlékeztető alkotásokat állították fel, helyezték el országszerte mint olyan emlékjeleket, amelyek a megelőző, az 1945-től 1989.-90-ig ívelő periódusban nem jelenhettek meg, s mindezen törekvéseken túl fontos szerepet kaptak azok a portréemlékművek, amelyek a korábbi rendszer által nem kultivált, vagy tiltott személyiségek jelentőségét emelték ki, jelölték meg. S mert az emlékanyagban bekövetkezett viszonylag gyors és nagy mértékű változásokat alig-alig dokumentálták - csak a legexponáltabb, központi jellegű és jelentőségű emlékművek bontásáról, áthelyezéséről, raktárba szállításáról érkezett hír, illetve Budapesten kapott nagy nyilvánosságot a revíziót regisztráló lista -, s mert az új emlékmű- és szobortelepítések ügymenete leegyszerűsödött - nem volt már szükség a többszintű, bürokratikus engedélyeztetési procedúrára -, a köztéri emlékanyag országos nyilvántartásában kiátusok keletkeztek. A hiányok pótlására, a változások nyomon követésére a Képző- és Iparművészeti Lektorátus 1996-ban országos felmérést kezdeményezett, az alábbi levelet küldvén szét a magyarországi települések önkormányzatainak:

Tisztelt Polgármester Asszony!
Tisztelt Polgármester Úr!

Intézményünk a köztérre, középületbe kerülő, közösségi célú képzőművészeti alkotások szakmai gondozása és anyagi támogatása mellett az alkotások doku- mentálását és feldolgozását is feladatának tekinti. A rendszerváltozás az emlék- műállítások terén jelentős változást hozott, amelyet fontosnak tartunk külön is dokumentálni és lehetőség szerint kiadványban megjelentetni.
     Az 1989 óta eltelt időszakban országszerte számos korábbi politikai emlék- művet lebontottak, ledöntöttek, áthelyeztek, átalakítottak, s 1945 után eltávolított műveket ismét felállítottak és olyan új emlékműveket állítottak (II. világháborús emlékmű, 1956-os emlékmű, Nagy Imre emlékmű, más, azelőtt politikai szem- pontból mellőzött, elítélt személyiség portrészobra), amelyeket korábban Magyar- országon köztéren nem lehetett felállítani. E témában felmérésünkhöz, adatgyűj- tésünkhöz az Önök segítségét szeretnénk kérni a mellékelt adatlap kitöltésével...

      A levélhez mellékelt adatlap négy kategóriába csoportosított adatsorok összeállítását indítványozta:
     1.) az 1989 után felállított emlékművek, szobrok, emléktáblák, emlékjelek,
     2.) az 1945 után lebontott és visszaállított szobrok és emlékművek

     3.) az 1989 után áthelyezett emlékművek, és
     4.) az 1989 után elbontott emlékművek felsorolását.
     Az alkotó neve, a mű címe, a mű helye, mérete, anyaga, műfaja, a felavatás éve mellett a felmérés koordinátorai az emlékmű-, az emlékkiállítás kezdeményezőjének, anyagi támogatójának megnevezését is kérték.

*

A hetvenkét Komárom-Esztergom megyei település közül harmincöt önkormányzata válaszolt. A felkérésre egyáltalán nem válaszolt harminchét település (Ács, Ácsteszér, Aka, Bajna, Bakonybánk, Bakonyszombathely, Bana, Bokod - Vértesszentkereszt -, Császár, Csatka, Csém, Csép, Csolnok, Dág, Dömös, Dunaalmás, Epöl, Héreg, Kerékteleki, Kisbér - Ászár, Hánta -, Kisigmánd, Kömlőd, Környe, Leányvár, Máriahalom, Mocsa, Nagysáp, Naszály, Neszmély, Oroszlány - Majd -, Pilismarót, Réde, Tarján, Tárkány, Tokod, Vérteskethely és Vértestolna). Feltételezzük, hogy nagy részük azért nem reagált a felmérésre, mert történésekről e téren nem tudott volna beszámolni. Visszajelentkezett, de új mű felállításáról, régi visszahelyezéséről, 1989 utáni emlékmű-áthelyezésről, szoborbontásról - nem történt említésre méltó esemény - nem számolhatott be tíz település. Almásfüzitőn, Bársonyoson, Kecskéden, Kesztölcön, Nyergesújfalun, Piliscséven, Szákszenden, Unyban, Várgesztesen és Vértessomlón a kilencvenes években ugyanaz maradt, volt a köztéri összkép, mint az évtizedet megelőző periódusban.
     Huszonöt település legújabb kori emlékműkrónikája az alábbiakban foglalható össze:
 

Bábolna:

Széchenyi István hajdani bábolnai látogatására emlékeztetvén a Ménes-udvarban vörösmárvány emléktáblát helyezték el 1992-ben.
     Domonkos Béla Petkó Szantner Tibor ezredest ábrázoló bronz mellszobrát 1993-ban állították fel a Ménes-udvarban.
     Visszaállításra, áthelyezésre, bontásra nem került sor.
 

Baj:

Cs. Kiss Ernő fafaragó 1848-49 és 1956 emlékére állított kopjafáját 1991-ben állították fel a Petőfi Sándor utcában.
     Bondor István szobrászművész II. világháborús áldozatokra emlékező, mészkőből faragott emlékművét 1994-ben avatták fel a Petőfi Sándor utcában. Visszaállításra, áthelyezésre, bontásra nem került sor.
 

Bajót:

A Tóth Miklós tervező, Keil Ferenc kőfaragó és Szabados Béla építési vállalkozó munkája eredményeként megszületett, a II. világháborús áldozatokra emlékeztető, kőből készült monumentum 1996-ban valósult meg.
     Visszaállításra, áthelyezésre, bontásra nem került sor.
 

Bakonysárkány:

Juhász Sándor kőfaragómester két feliratos, az áldozatok neveit hordozó kőtáblából álló II. világháborús emlékművét 1991-ben állították fel a Béke úton.
     Visszaállításra, áthelyezésre, bontásra nem került sor.
 

Dad:

A Center Sándor kőfaragó által tervezett márványemlékművet - domborművekkel díszített, az áldozatok neveit felsorakoztató emlékoszlopot - 1990-ben állították fel a dadi Fő utcán.
     Visszaállításra, áthelyezésre, bontásra nem került sor.
 

Dorog:

A Horváth György kovácsművész és az építész Mújdricza-testvérek által megformált II. világháborús emlékművet - kő és kovácsoltvas emlékmécsesrakétát - 1993-ban állították fel a Hősök terén.
     Ugyancsak a Hősök tere ad otthont a Furlán Ferenc grafikusművész és Gonda György által megformált 1956-os emlékkőnek, amelyet 1993-ban helyeztek el. Ugyanitt kapott helyet ugyanezen alkotópáros a dorogi Hűségnyilatkozat emlékét megörökítő emléktáblája is.
     Furlán Ferenc grafikusművész Kucs Béla szobrászművész emlékére mintázott plasztikája 1992 óta a Zrínyi Ilona Általános Iskolában áll.
     Ugyancsak Furlán Ferenc műhelyében készült a Rockefeller-emlékkő, amely 1992-ben került a Jubileumi térre.
     Dr. Kovács József alkotta 1992-ben az Eötvös József Általános Iskolában elhelyezett Eötvös József-domborművet.
     Árvai Ferenc szobrászművész Schmidt Sándort megidéző 1996-os domborműve a Schmidt-lakótelepre került.
     Pick József Postakocsi-emléktáblája és az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületre emlékeztető emléktáblája 1996-ban a Hősök terén kapott helyet.
     Dorogon 1989 előtt eltávolított, illetve pusztulni hagyott mű visszahelyezéséről is megemlékezhetünk: a Kálvária-domb egykori stációi 1996-ban kerültek felújításra; a tizennégy rekonstruált kis építménybe Árvai Ferenc szobrászművész tűzzománc-porcelán stációképei kerültek.
     Dorog kapcsán egy monumentum bontását is regisztrálhatjuk: 1995-ben szállították el az Otthon térről az egykori szovjet hősi emlékmű utolsó maradványait.
 

Dunaszentmiklós:

Ruppert Béla kőfaragó II. világháború áldozataira emlékező emléktábláját 1991-ben helyezték el a templomkertben.
     Visszaállításra, áthelyezésre, bontásra nem került sor.
 

Esztergom:

Az 1956-os forradalom mártírjainak emlékére 1989-ben emléktáblát helyeztek el a Sötét kapu bejárata mellett. 1991-ben ugyanitt, a belső alagútban is elhelyeztek egy emléktáblát az 1956-os áldozatok emlékére.
     Mindszenty József emlékére a hercegprímás nevét viselő téren 1990-ben helyeztek el emléktáblát.
     A reáliskolai II. világháborús mártírok emlékére a Deák Ferenc utcai levéltárépület lépcsőházában 1990-ben helyeztek el emléktáblát.
     A Sarkady Antal által faragott kopjafát a Református templom mellett állították fel 1990-ben az Isten háza építőinek emlékére.
     A Vasútállomáson 1991 óta hirdeti egy emléktábla, hogy az Esztergom- Almásfüzitő vasútvonal 100 esztendős. Ugyanitt 1966-ban a 100 éves Budapest-Esztergom vasútvonalra emlékezve helyeztek el emléktáblát.
     Baross Gábor esztergomi tanulóéveinek emlékét az 1991-ben a Városházán elhelyezett emléktábla hirdeti.
     1992-ben a Szamárhegyen az 1945-ben elesettek emlékére emlékkeresztet állítottak.
     A Mindszenty Általános Iskolában 1992-ben iskolatörténeti emléktáblát helyeztek el.
     1992-ben a lengyel-magyar barátság emlékére avattak emléktáblát a Bazilika előcsarnokában.
     A Vörösmarty utcában helyezték el 1992-ben a tanítóképző alapításának 150. évfordulójára emlékeztető emléktáblát.
     A Malonyai utcában Bajor Ágost festőművész emléktábláját helyezték el 1992-ben.
     A Vaszary Kolos Kórházban 1993-ban helyezték el a Sötét kapu 1956-os sebesültjeinek mentésére emlékeztető emléktáblát.
     1995-ben a Szent Anna templomra helyeztek emléktáblát az érsekség 1820-as visszatérésére emlékeztetve.
     Gizella és István emléktábláját 1995-ben a Bazilika külső falán helyezték el.
     Az esztergomi zsidó mártírok II. világháborús emléktáblája 1995-ben az egykori Zsinagógán, a mai Technika Háza homlokzatán kapott helyet.
     Prokopp János emléktábláját 1995-ben a Sissay köz 1. sz. épület Kossuth Lajos utcai oldalán helyezték el.
     Az aradi vértanúk terén 1996-ban Aradi vértanúk-emlékoszlopát állítottak fel.
     A Nemes László által megformált emlékkeresztet a II. világháborúban elesettek emlékére 1996-ban állították fel a Hősök terén.
     A korábban álló, 1989 után visszaállított emlékek sorában Esztergomban a Körmendi-Frim Jenő által megformált Sobieski-emlékműről kell szólnunk, amelyre Nagy János szobrászművész munkájának eredményeként 1993-ban került vissza a bronz sas-figura, s kerültek fel a domborművek.
     Medgyessy Ferenc Szent István királyt ábrázoló lovasszobrát 1992-ben a vízivárosi Mindszenty térről a Bazilika melletti Szent István térre telepítették át.
     A bontások, illetve az áthelyezések áldozatául esett Esztergomban a párkányi csata vöröskatonáinak emlékét őrző emléktábla, amelyet 1992-ben a Balassa Bálint Múzeumban helyeztek el.
     Ugyancsak a Balassa Bálint Múzeumban lelt őrzőhelyre 1993-ban az a Dr. Kovács József által faragott kopjafa, amely Kun Béla emlékét volt hivatva az utókorra hagyományozni.
 

Ete:

A Horváth Lajos által kivitelezett második világháborús hősi emlékművet - mészkő-gránit emlékoszlopot - 1991-ben állították fel a Kossuth Lajos utcai emlékparkban.
     Visszaállításra, áthelyezésre, bontásra nem került sor.
 

Gyermely:

1992-ben a Rákóczi úton emlékművet, 1996-ban a Gyermely-gyarmatpusztai temetőben kopjafát állítottak a II. világháború áldozatainak emlékére.
     Visszaállításra, áthelyezésre, bontásra, nem került sor.
 

Kocs:

Az általános iskola névadója, Vincze Imre tiszteletére 1992-ben a Cs. Kiss Ernő fafaragó által kivitelezett kopjafát állították fel.
     Visszaállításra, áthelyezésre, bontásra nem került sor.
 

Komárom:

Ács Lajos 1956-os mártír emlékére 1992-ben a Hotel Béke falán helyeztek el emléktáblát.
     Gömbös László szobrászművész domborművel díszített, az áldozatok neveit rézlemezre maratott betűkkel hordozó emlékművét 1992-ben állították fel a Hősök terén.
     1993-ban az I. világháborús emlékszoborra helyeztek két emléktáblát a II. világháborúban elesett komáromi lakosok és az elhurcolt mártír zsidók emlékére.
     A Hősi temetőben a II. világháborúban elesettek emlékére a szőnyi fafaragó szakkör által készített kopjafát állították fel 1993-ban.
    A II. világháború koppánymonostori áldozatainak emlékére 1993-ban emléktáblát helyeztek el a Nepomuki Szent János-szobor védőépületének külső falára.
     A 22. és 52. Gyalogezred hősi halottainak emlékére a Monostori erőd falára 1995-ben helyeztek el emléktáblát.
     Alapy Gáspár, a város II. világháborúban mártírhalált halt polgármesterének emlékére a városháza falára 1996-ban helyezték el a Márkus Péter szobrászművész által megformált, bronzból és márványból alakított domborműves emléktáblát.
     1996-ban a Jókai téren mészkő millecentenáriumi emlékművet avattak.
     Komáromban 1945 után elbontott emlékek 1989-90 utáni visszaállítására is sor került, így 1989-ben a Klapka György Általános Iskola homlokzatára visszakerült Szent Imre szobra, és 1991-ben a rendőrség épületének homlokzatára visszahe- lyezték az Országcímert.
     Bontásokra is sor került a Duna-menti városban: Dobi István mellszobra 1992-ben kényszerült visszavonulásra, míg a szovjet hősök emlékművét 1995-ben bontották le.
 

Lábatlan:

1989-ben rusztikus mészkő-emlékművet állítottak 1956 emlékére a Koralek-sarkon, majd a Fülöp Ferenc által kivitelezett márvány emléktáblát a római katolikus templom falán helyezték el 1994-ben.
     1991-ben lebontották a szovjet hősi emlékművet.
 

Mogyorósbánya:

A Keil Ferenc kőfaragó nevéhez kötődő II. világháborús kő-emlékművet 1992-ben avatták fel a Fő téren.
     Viszahelyezésre, áthelyezésre, bontásra nem került sor.
 

Nagyigmánd:

A Timpanon Építőipari Kft kivitelezésében készült II. világháborús, süttői mészkőből készült emlékművet - emlékoszlopot - 1991-ben helyezték el a Kossuth Lajos utcában.
     Visszaállításra, áthelyezésre, bontásra nem került sor.
 

Sárisáp:

Az Árvai Ferenc szobrászművész által megformált Bányász-emlékművet - egészalakos, csillének feszülő bányászfigura bronzszobra, márvány emléktáblával - 1995-ben avatták fel a művelődési ház előtt.
     Visszaállításra, áthelyezésre, bontásra nem került sor.
 

Súr:

Pék János II. világháborús emlékművét - mészkő-építménybe helyezett emlék- táblákat 1991-ben avatták fel a Szabadság téren.
     A fasizmus áldozataira emlékeztető, Mocher Imre által kivitelezett emléktáblát a Kossuth u. 5-ös számú épületen, míg a II. világháború áldozataira emlékező, Mészáros László által készített emléktáblát 1993-ban a községi temetőben helyezték el.
     Visszaállításra, áthelyezésre, bontásra nem került sor.
 

Süttő:

A Béres János szobrászművész által alkotott II. világháborús emlékművet - barokk Mária-szobrot idéző mészkőplasztikát - 1992-ben avatták fel a Hársfa-parkban.
     Visszaállításra, áthelyezésre, bontásra nem került sor.
 

Szomód:

A II. világháború áldozatainak kőből, márványból készült emlékművét - emlékoszlopát - 1991-ben avatták fel a Tatai úton, majd 1996-ban a temetőben állították fel Cs. Kiss Ernő fafaragónak a világháborús áldozatokra emlékező kopjafáját.
 

Szomor:

A Próli Béla tervezte mészkőemlékművet - címerrel díszített, emléktáblát hordozó emlékoszlopot - a II. világháború áldozatainak emlékére 1991-ben állították fel a Vörösmarty utcában.
     Visszaállításra, áthelyezésre, bontásra nem került sor.
 

Tardos:

A Vörös Gábor és Giber János által alkotott, feliratos táblát hordozó, kőposztamensen álló, süttői mészkőből faragott katonaalakot megjelenítő II. világháborús emlékművet 1991-ben állították fel a katolikus templom előtti téren.
     Visszaállításra, áthelyezésre, bontásra nem került sor.
 

Tát:

A Blaskó János szobrászművész által megformált II. világháborús, bronzból és mészkőből megformált, stilizált feszületet megjelenítő emlékművet 1995-ben állították fel a Felszabadulás útján.
     1996-ban a temetőben a világháborús áldozatok emlékére kopjafát állítottak. 
     Visszaállításra, áthelyezésre, bontásra nem került sor.
 

Tata:

Az 1956-os forradalom emlékére 1989-ben az Öreg-tó partján Cs. Kiss Ernő fafaragó kopjafáját állították fel.
     Szabó Tamás szobrászművész Vaszary János festőművészt megjelenítő bronz portrészobrát 1993-ban avatták fel a Vaszary János Általános Iskola előcsar- nokában.
     1990-ben Pro Patria-emléktáblát helyeztek el az Eötvös József Gimnáziumban.
     A Vaszary János Általános Iskola falán az I. világháború (!) tatai áldozatainak emléktábláját helyezték el 1993-ban.
     1956 vértanúinak emlékére a rendőrség épületének falán 1993-ban helyeztek el emléktáblát.
     Kerti Károly grafikusművész emléktábláját egykori lakóházának falán helyezték el 1993-ban. Dobroszláv Lajos festőművész egykori lakóhelyét 1994-ben jelölték meg emléktáblával.
     Csíkszentmihályi Róbert szobrászművész II. világháborús, süttői mészkőből faragott monumentális emlékművét 1994-ben avatták fel a Váralja utcában.
     Szabó György szobrászművész Szárnyas kisfiú című díszítőszobrát 1994-ben helyezték el a városháza előcsarnokában.
     Ugyancsak a városháza előcsarnokában kapott helyet Tóth Miklós jegyző emléktáblája 1994-ben.
     A Tatáról elhurcolt zsidók emlékkövét 1994-ben állították fel a volt zsinagóga kertjében.
     1995-ben az Egység utcai parkban kapott közteret a Szabó György szobrászművész által megformált bronz díszkút.
     Martyn Ferenc festőművész Vitorlás című bronzkompozícióját - Friedrich Ferenc szobrászművész kivitelezésében - 1996-ban állították fel a Tópart sétányon.
     Emléktáblát helyeztek el 1996-ban az egykori tatai uradalmi kőszínház emlékére a Kastély tér parkjában.
     A Bercsényi utca 3. sz. épületen Magyary Zoltán emléktáblája kapott helyet 1996-ban.
     A Testvérvárosok Parkjának emlékkövét 1996-ban helyezték el a Szent János ligetben.
     Az Eötvös József Gimnáziumban számos emléktáblát helyeztek el az intézmény egykori tanáraira emlékezvén: így Z. Szabó László emléktábláját és Dr. Kender József emléktábláját 1993-ban, Dr. Bátori Józsefét 1994-ben, a festőművész Hessky Ivánét és a paleontológus Skoflek Istvánét 1996-ban. Taubert László szobrászművész A hősök emlékműve című, kétalakos bronzkompozíciója 1996-ban került helyére, a Kodály tér parkjába.
     Az 1945 után elbontott emlékek visszaállítása kapcsán szólnunk kell Kovács Mária Keresztelő Szent János bronzszobráról - amelyet évtizedekig a Nagytemplomban őriztek -, s amely 1989-ben került ismét felállításra az Öreg-tó partján.
     A várkertben rekonstrukció keretében valósult meg az a feszület, amely Cs. Kiss Ernő fafaragó és Závory Zoltán kivitelezésében 1990-ben készült el.
     1994-ben Szabó György szobrászművész rekonstrukciója eredményeként került vissza ötvenes évek előtti helyére, a tóvárosi városközpontba a Tóvárosi kút márvány kútháza.
     Tatán 1991-ben bontották el a Kodály téri szovjet hősi emlékművet, és 1992-ben emelték le talapzatáról a városközpontban Kalló Viktor rézlemezből alakított Szövőnő-szobrát.
 

Tatabánya:

Salló István fafaragó 1956-os emlékoszlopát 1989-ben állították fel az újvárosi városközpontban, a Fő téren.
     Ugyancsak Salló István faragta a Fieba-emlékoszlopot - kopjafát -, és az 1848-49-es hősök emlékkövét, amelyet 1991-ben avattak fel a bánhidai városrészben.
     B. Hegyi László keramikusművész díszkútját 1994-ben állították fel az újvárosi városközpontban.
     Péterfy László szobrászművész Szent Borbála-szobrát 1995-ben az újvárosi városközpont Szent Borbála terén állították fel.
     Cs. Kiss Ernő fafaragó aradi vértanúkra hivatkozó emlékművét - kopjafákból álló kompozícióját - 1996-ban az újvárosi Aradi vértanúk terén állították fel.
     1996 óta áll az egykori XV-ös akna múzeummá alakított fürdő- és öltözőépülete előtt Lois Viktor szobrászművész Vastotem című kompozíciója.
     1995-ben rekonstrukció eredményeként kerülhetett egy elhagyatott városrészből az óvárosi katolikus templom mellé Reischl Szent Imre-szobra.
     Egy szobor, illetve egy emlékmű esett áldozatul a kényszerű bontásnak Vigh Tamás által megformált Lenin-szobor 1990-ben hagyta el az újvárosi városközpontot.
 

Vértesszőlős:

A Hegedűs Béla által faragott kopjafát 1995-ben állították fel a háborúk áldozatainak emlékezetére a községi temetőben.
     Visszaállításra, áthelyezésre, bontásra nem került sor.

*

Az emlékműfelmérés Komárom-Esztergom megyei adataiból néhány - az orszá- gosan érvényesülő, kitapintható tendenciákkal összhangot teremtő -, általánosan érvényes tanulság, következtetés megvonható. Így leszögezhető, hogy 1989-90 után meglehetősen kevés múlt rendszerre utaló emlékműtől kellett elbúcsúznunk: néhány a szovjet hősökre, a felszabadulásra utaló kőből emelt emlékoszlop, obe- liszk vált a bontások áldozatává (pl. Dorog, Komárom, Lábatlan, Tata), s raktárba kényszerült Tatabánya Lenin- és Komárom Dobi István-szobra. Ma már nehezen hihető, hogy Esztergom például több mint negyven évig őrizhette szuverenitását: e város nem kapott sem szovjet, sem felszabadulási emlékművet, de Tatabányán is csupán egy - igaz, központi jelentőségű - emlékfal őrizte az 1944-45-ös felsza- badulás-megszállás emlékét, amelynek csupán átfaragása szükségeltetett 1989-90 ránkköszöntésével: a cirill betűs szöveg helyére magyar került, s a csillag helyére keresztet faragtak. (Jellemző, hogy e szerény kozmetikázás a nyilvántartásban nem is szerepel.) Ugyancsak kevés az 1945 után lebontott, s 1989 után visszahelyezett rekonstruált emlékek száma. Ez azt bizonyítja, hogy például a fővárosi hatalmas revíziós hullámmal ellentétben a vidéki településeken alig-alig volt változás, ámbár egy-egy módosulást itt is konstatálhattunk (Komárom, Tata, Tatabánya), s ebből következően 1989 után rekonstrukciós eredményeket is elkönyvelhettünk.
     Az új emlékművek, emlékjelek legelsősorban a II. világháború hőseinek és áldozatainak állíttattak, s emellett jelentős csoportot alkotnak az 1956-ra emlé- keztető monumentumok és feliratos emlékek. Ezen emlékművek, emlékállítások körén túl néhány településen az elmúlt időszakban művészi igényű, a történelmi eseményektől és a politikai áramlatoktól független köztéri alkotások is megva- lósultak: e téren elsősorban tatai kezdeményezések érdemelnek figyelmet, de megemlíthetjük Tatabányát is.
     Pontosan körvonalazható, hogy az emlékmű-típusok között - és elsősorban a kisebb településeken és kiemelten Esztergomban - főként emléktáblák valósultak meg, illetve olyan emlékoszlopok, amelyek elsődleges funkciója a hősök és áldozatok neveit felsorakoztató emléktáblák keretbe foglalása. A legtöbb esetben önálló emlékhely létesült a II. világháború áldozatainak emlékére, de előfordul, hogy korábban állított objektumhoz kapcsolódva emlékeztetnek a közelmúlt történelmi sorsfordulójára (Komárom).
     Általában helyi mesterek, kőfaragók közreműködésével készülnek az emlékművek, viszonylag kis számban foglalkoztatnak csak szobrászművészeket (pl. Bondor István - Baj, Gömbös László, Márkus Péter - Komárom, Béres János - Süttő, Blaskó János - Tát, Árvai Ferenc - Sárisáp, Csíkszentmihályi Róbert, Szabó György, Szabó Tamás, Taubert László - Tata, Péterfy László, B. Hegyi László - Tatabánya). Az emlékművek sorában rendkívül hangsúlyos műcsoportot alkotnak a kopjafák, amelyek mind az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, az I. és II. világháború áldozatai és hősei, az 1956-os forradalom és a forradalmárok emlékének őrzésére hivatottak, valamint a politikai mozgalmak olyan ellentétes eszmeiséget reprezentáló alakjainak megidézésére, mint példának okáért az aradi vértanúk és Kun Béla.
     A kopjafaállítást indukáló tényezők pontos felkutatása és elemzése önálló tanulmányt érdemelne, de a jelenségből az a következtetés megvonható, hogy súlyos eszmei zűrzavar közepette születnek, s jelennek meg köztereinken ezek az időjárás változásait nehezen viselő emlékek.
     Az emlékművek, a szobrok megvalósításának támogatóinak köréből legelső- sorban az önkormányzatokat, illetve a helyi költségvetést kell kiemelnünk, de számos esetben közadakozásból, vagy közadakozásból is biztosították az emlék- műállítás anyagi hátterét. Létesült emlékmű magánszemélyek adományából (Bajót), mecénásként léptek fel gazdálkodó szervezetek (Bábolna Rt), egyházak és egyházközösségek (Esztergom), különböző társadalmi szerveződések (alapít- ványok, iskolák, egyesületek, baráti körök).
     Amennyiben esztétikai aspektusokat mérlegelve közeledünk az 1989-90 és 1996 között keletkezett emlékanyaghoz, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy elenyésző a művészi igény, a művészet-teremtési szándék, s alig-alig született műalkotás. Az ezerkilencszázkilencvenes évek emlékanyaga azt reprezentálja, hogy egy korszak gyorsan pótolni igyekezett történelmi és erkölcsi adósságát, de azzal már alig-alig foglalkozott, hogy mindezt hogyan, s miként teszi: igyekezete leginkább az igénytelenségbe, a semmitmondásba fúlt.