Ideges táj ez. Zörgő sövények
rohannak föl a dombra.
Állat kevés. Ami van, félénk.
Csapdák. És nyüszítés a szélben.

Előttem kezdetek és végzetek tava.
Micsoda erők lassítják hullámait,
hogy szinte állnak? Elsüllyedt
hajó alá bújnak a halak.

Hány ölnyi föld nehezül most
az elásott határkőre? Ott lenn
a rávésett betűk és jelek
már végképp eltömődtek.

Odafenn futnak a felhők,
árnyékuk suhan itt lenn.
Itt minden út olyan törmelékes,
hogy bakancson át is feltöri a lábat.

Itt csak dől a tiszta súly az égből,
de mégis minden a helyén marad.
A múlt leve sötét és sűrű,
és sokáig tart minden baleset.