(T'door:)                                                (T' kijár, ez kijárna:)
                                                                                 "Ahogy vége kell":
                                                                                 Hogy ezt ne feledd...!
                                                                                  (Pour Marno, via/e Hölderlin)
 
 

Hirtelen megvilágul a roppant sok, mint köd
szem előtt, zárványokkal, erős keretű köd
szemek, elúszik a túl sok, a tömérdek,
így lett viselhető, hogy külön nem ne-
vezendő, és nincs többé, hogy nevetség
veszendő. Nincs, hogy az volna. Nincs, hogy
szemed húnyod, egyrészt, nem tudod, mid van,
nem okvetlen te, "ajtó", nem rémképzet,
a legtermészetesebb (nyilván; van; az van).
Nem a virágágy a Hyde Park mellett, télen,
hogy oldalt dőlnél, s nincs ott a virágágy,
képzet csak (attól még oldalt dőlhetsz;
és oda is). De valami lassú, igaz, a (kertészeti?)
visszavonhatatlanságig gyors (gyors egymás-
utánban, eszközei kis darabra darab), benned
folyik eggyé. Köd-e, szemek-e még a szemek,
színük van-e, medvéid neve, lovak neve, Szent Buzgalom,
helyszínek, Hyde Park van-e még utcák (Fekete Humor)
neve, semmi magyarázandó. Merciless! Senki (Hexham!)
sincs, senki iránt nem érzel, ez volt a Grosvenor (köd)
Souare-en, és utána: hirtelen egy Merciless nevű (Dél-Afrika)
ló, és honnét: Dél-Afrikából közvetítették. Fejállás sír.
Nincs, hogy Dél Csillaga Szpéró, nincs, hogy (Kicsiny Sas)
ezért volt, mi, a szemek összefolynak, vég-
érvényesen hatnak, ne feledd, nem kell oldalt (Saslány!)
szédülni viaduktról, Trabantokat irígyelni stralsundi
sziklán, egy ágy, egy távoli tanya, mondjuk, a többi
- végre, bár nem unnád, akkor már nem lenne teher - nem a te
dolgod. Mégis, egy tartam volt, ezt is elélted, ki-élted, s vége.

Ah, kertészeti visszavonhatóság! Század cinca.
Mert oly kedvesek velünk. Bármijükben: oly
naívul ártatlanok, és rá is szorulunk erre
a lelkesedésre. Amíg, mondom! De közben semmit
nem lehet az érdemből megtárgyalni. Minap lecsúsztam a je-
ges Ferenchegyen. De buszozás: no! - Formája
ennek csak a teljes, nyomtalan eltűnés. "Saslány" is lónév!
Így tértek vissza, gyerekkor szakadékai, honorért vonulva,
hegymászókéi, ahol a madár se jár. Nem (nem, nem, nem és nem!)
a tízezer lélek, Medve Gáboré ez, hol melyik
vádolható nem tetsző dolgokkal. Nem vagy (mit mondd nekik)
senkivel összekötve, mint a hegymászók, a teljes
tejsav - vagy gyantakészlet kiszikkadt bennem.
(És ha nem tart többé, amikor nincs már cérna: elvágod.) -
Mondom itt, és egyetértenek vele, honn: míg
tart a cérna, mindent eltűrök, alig várom,
hátam látszódjék, megyek. Nem az, hogy az Et-
nára, más ily Vulkánum. Csak megyek, mondjuk,
Hexhambe, ahol egy fölöslegessé vált ló magától
holtan jön le a ködös túlsó egyenesben
egy akadályról. (Elvágom, felelem Tandori Ágnesnak, a
regényalaknak.) A végén nyomtalan el kell tűnni.)()(
Az Etna krátere sem rossz. A vulkán, távirati
stílusban: működik. S emlékszel, ahogy meg-
beszéltük: hajóról! Áthajolni a hajó korlátján, forró
halántékot, fém-érintettet, a habok (bódulat, semmi
sem lesz akkor, ha ez lesz) látványai hűtik.
És nincs csődület, halottszemle, eltűnés van
külsőbb koordináták mentén, lásd Medve Gábor, ahogy
jönni se akart volna törvényes alien lelkem soha e világra.