Ahogy a tarka
Bolond így elmélkedett az időről,
Tüdőm kakasa nagyot kukorékolt,
Hogy a bolondok íly nagy szellemek;
S egy óráig szakadatlan nevettem.
Ő pedig mérte.
                           (Shakespeare: Ahogy tetszik)

Nyelv ami zápult észre vall. Mint parlamenteké. Mint fölkapott vasrúd. Vizenyős tekintet oldalugrása. Nyelv: valaki az álmomra is rájár és tömi a zsákot. Emberi nyelv a pácban. Hallgasd magadat. Közvetlenül a lucernás mellett.

Tárt ablak szónoklata gizgaznak ősznek sötét falunak vizeshordó likának döglött varjú fekete hasának ami akár a vánkosom ott károg visszhangosan a szalonzongora baljós valcert. Nincs itthon a zsizsikelő ember s handabandázik ablakom. A függöny lobogó félpalást valami vállon. És odapörköl a szó mindenre ami hámlik-nyálzik és megzavarja földszagot firtató vakond-szimatom s hátracsapja füleim ildomos szögét. - Szomjas vagyok szájra hulló szőrpermet lüktető torok lettem. Így beszél az aléló erő így ügynököl bakancsom sarkának s tipor. Erősnek lenni végső soron erősnek e vaksötétben. Retorika: így végzitek mind. Ordítoznak hánytorgó függönyök.

Fáj a hátam nyafogja a fehér fal. Nyitott idegeibe gyógyszert tömök a konnektorba. Géz az asztal lábán húzza rálép minden jajgat itt. Szorítókötést a kilincsre s az anima négy jelentését vigaszul a négyféle nyitást. A radiátor ömlenyes bordáját simogatom. A felmosórongy félvilági alfelét leöblítem hipermangánnal. Teát főzök állukig húzom a takarót hát te szimuláns becézem az ajtófélfát sose végzek. Amelyik járni tud eltámogatom az ügyeletre a jajongó padhoz. Leültetem sírdogáljon a falra tűzött iszonyú statisztikával. Bírd ki reggelig csak reggelig kérlek.

Szabdalásra emlékszem s hogy tíz maszk és tíz kard áll körülöttem. Most a fosztogatás előtt a félsorsnyi szünet percében a hangulat szántóira a hőség mozdonyára. Jó itt lenni otthonos itt vízbefúltnak lenni.Tenni a tűzre melegedni a nagy víz alatt. Leróttam az illetéket megvagyok fél lábat adtam érte s megfojtva az eszmények is. Önfojtással megfojtva lenyomtatva kővel. Hangulatos itt mondom az él ami nem lett s elmúlt. Zigóta úszkál ígéretes ebihalakkal látszik a vízfelszínen a habokat csapkodó kéznyúlvány ívelő gerinchúr. Az én fajtám barátom. Iszapot enni lüktettetni eliszapult vénát. Ez a semmivilág a napom kiterítem magam aranykor partszegély suhanás.

Hogy út vezet-e itt? Őrülteké. Alig van ki fejében nyárfasort hord tüdejében kakast. Szőlőhegyet a vesében. Kevés a bolond Kapor-anyó kedvence eltartja őket az őszi mező két szem búza s egy jól tejelő egér. Sok a pszichopata kit a gesztenyésen túl a bank portálja előtt vernek agyon. Ott hálnak s lőnek az utcán. Itt - mégis valahogy túlnan - ahová jutottam van-e út. Néptelen vidék ez napokig nem látni senkit s a végén nem az úr csak félszeg zsibbadás vár. Így lesz. Egy szokványos találkozás a szörnyeteggel.

Jóreggelt te reggel. A fény útja szép. Elcsúszik pocsolyára dől és sárosan a felszínre emelkedik a kavicsokkal. Kifakad sárgán a kő. Gyere be hideg is van meleg is. Adnak s az ivóvíznek forrázott csirkeszaga van. Éhes vagy-e rámvakkant s lelóg a kutyatüdő a vágódeszkáról szép mint az álom. Eszünk-iszunk mindent. Levágott libalábak totyognak az asztal körül hol a tó? Békazene szól a konzervekből a spájzból. Irányt talál a menet. Fénytan brekeg pincehangon a fémdobozokban fehér mint a liszt. Ugrani prézlibe csattani zsírba. Fröccsenni gumicsizmára mint mi. A gyerek sokra viszi jelképesen szétszedte az időt. Pörgeti forog forog forog a vekker fogaskereke. Forog kacsázik eldől. Faluvég.