malomima a kavicsot sikálja
szakállszómormolás egy vízesésben

de üstdobok és vad rohamzene
barbár szabadság nagy dörömbölésben
és megszakad a csönd és újra döndül
madárpörgettyű húrhangok viszálya
két szárny feszül fehéren összezördül
pogány-e a szertartás spirálja?

az áldozat száll felhőfüstre fénylik
az érlelésről nem tudnak a fák
csavart törzsekkel fúródnak a kékbe
míg ismétlődnek az évezredek
de egyszer egyet úgy dobtak az égbe
szalamandrává tüzelte magát
és izzó csíkja maradt ékezetnek
ám nem érti senki égőn mi kiált
a ferde tűzjel éjkorokon át
a csodára szomjazó emlékezetnek