a felszín árnya     ferde sík
a név betűi kártya összedőlnek
lebegve cseng az elveszett pohár

a kertben élők     égre nőni fák
bent egy sor arc
kontúros némaság
hol tetszhalálán egy sem lép tovább

a láthatatlan láb alatt
predella nyúlik
föld fölötti
és még sincs ege

egy ajknyi rés     ha nem
tör át a szó
sík cellakép
holbein halotti éneke
medrébe fordult
színvak szenvedés

beljebb     a fény
szerkesztette terekben
utat robbant
a lehetetlen