kapcsoljuk az argó-studiót
bent ünnepfehér terítéken
a halasztás végső maradéka
keskeny ezüsttálon a kronoszi álom
iszonyú hosszú hallgatag osztás
kinn dühöngő orkán uszonyán
elszáll a gyönge fohász

de nem az emlék
de nem ami űzött

kik ott voltatok
szemben tükör
az égetésnél
amikor a kontúrok füstté
s a parázsló pupilla
befelé tűzött

miféle szálon
bonyolódik a belső
történelem
míg odafenn
elliptikus pályán
elég az utolsó
emberi látvány