(1) Abból a szekrényből lépett ki, amit Helhengeléknek ígértem oda. Szűk farmernadrágot viselt, a szárnya egészen apró volt, s inkább krémszínűnek tűnt, mintsem hófehérnek. Szép arc, nagyon finom vonásokkal. Megnyert csata tájkép után. Mennyországi dossziék pépjéből gyúrt regénykatedrális.

(2) "Mindenki életében egyszer megjelenik egy angyal" — mondta unottan. "És én a te angyalod vagyok." Nagyon fáradtnak látszott. "Van cigarettád?" Leült a számítógép elé, ujjaival játékosan belebabrált a billentyűzetbe. "Ne haragudj, de legjobb lenne, ha abbahagynád ezt az egészet..." "Még jó, hogy nem ajándékoztam el a szekrényt!" — gondoltam. (Még sosem volt dolgom angyallal.) Ki hitte volna, hogy farmernadrágban járnak, s dohányoznak? "Mit kéne abbahagynom?!?" (Egy angyal is lehet szép!)

(3) Angyalhang. A hang angyala. Angyalarc. Az arc angyala. Az írás angyala. Angyalbetű. (Őrizkedj önmagadtól!) Gondolatszendvics: két dimenzió közt egy be nem váltott ígéret. Meg nem váltott világok emléke a csillagködök memóriájában. Üzenet. Angyalprogram. A program angyala. Átvirrasztott élet. Borba mártott toll. Részeges írógép. Likőrt szürcsölő komputer. Mágneses vasmacska a szívben. A figyelmeztetés angyala. Tébolyszökevény. Szőke álomporc. Rádfagyott pillanat a Sors nagy szemétégetőjében. Angyaltánc. A tánc angyala. Az írás metamorfózisa. Novella, mint infúzió.

(4) Írás — a születésedkor érzett hideg ellen való riadt öltözködés húsz évvel később. (Vagy:) Világoskék üvegű ablakok mögötti éjszakák infantilis megtagadása. Írás. Gyönyörűség és undor a méregpohár felett. Tehetetlenség. Hány inger? Hány görcs? Zokogás Isten országának kapuja előtt. Öngyilkosság zoknival. És mégis: írás — az iránytű tájékozatlansága abszolút nulla fokon. És mégis: leoltott neoncsövet ölelgető eszelős szemében az őrület lángja, mint örökmécses. Abszolút hagymaszag.

(5) "Nem jó — fintorog, — nem jó, amit csinálsz. És persze kinek nem jó? Egyszerű szövegéhség? Végkifejletek egy beképzelt drámához? Világvégeérzés takaréklángon? És persze miért ne lenne jó. A szavak drámája újfajta szigetelésben. Kísérletnek sem utolsó. De: energiaszivárgás. Felesleges plazmaveszteség. Szójáték: szivárgás és szívrágás. Mindkettő: sablonfing. We are the work. Day by die." Odakinn sötétedik. Nagy, banánhéj alakú csillagokat álmodnak maguknak a fák. A gödrök éhe a háború óta milliószorosára növekedett. A kiásatlan vermek néma sikollyal várják az ásót. Nyár van. Rohadt ez is, mint a többi. Mészpor és szúnyogok. "Nem jó — fintorog, — nem jó, amit csinálsz. És persze kinek nem jó? Sablonfing. Huszonhét év: huszonhét pengeváltás huszonhét démonnal. Persze, lehet, hogy jó. De: mámorszomj. A bőr alól kifolyó idő. Sokadik figyelmeztetés. Hiába a számítógép: fekete képernyő gyászol halott szöveget. Enyhe vétségbeesés. Mondatmikulások a húsvéti körmenetben." (Még sosem volt dolgom angyallal.) Ki hitte volna, hogy farmernadrágban járnak, s dohányoznak? "Mit kéne abba- hagynom?!?" (Egy angyal is lehet jó!) "Nem jó — fintorog, — nem jó, amit csinálsz. És persze kinek nem jó? Sablonfing. Huszonhét év: huszonhét penge- váltás." Nem értem, pedig kéne nagyon. Az írást nem lehet abbahagyni. Csak annyiban. Az agyban gyűlik a (gondolat)nyál. Sercen a sors: ha rosszak a reflexeid, mást kap el helyetted. Öngyilkosság zoknival. És mégis: írás — az iránytű tájékozatlansága abszolút nulla fokon. És mégis: leoltott neoncsövet ölelgető eszelős szemében az őrület lángja, mint örökmécses. Abszolút hagymaszag. A paradicsom héja, mint tárgyi bizonyíték az Édenre. De: energiaszivárgás. Felesleges plazmaveszteség. Szójáték: szivárgás és szívrágás. Mindkettő: sablonfing. We are the work. Day by die. Ahogy az angyal mondta. (Egy angyalnak is lehet igaza!) Mennyországi dossziék pépjéből gyúrt regénykatedrális. Nem? Nagy, banánhéj alakú csillagokat álmodnak maguknak a fák.

(6) Nem ideillő téma. A kocka el van vétve. Az elme egyetlen fékezőrakétája a haláltudat. Az angyal bele-belebabrál a billentyűzetbe. Ő nem ért az irodalomhoz, mondja, de nem is ez a dolga. Ő csak figyelmeztet. Köteles figyelmeztetni. Általá- ban tizenkét figyelmeztetés elég. A tizenegyediknél megjelenik. Bele-belebabrál a billentyűzetbe. Ő nem ért az irodalomhoz. (Nem ideillő téma?) Hűvös kocka. (Egy angyal is lehet egészséges!) A kutyának is van haláltudata. Lásd: kutyairodalom. Eb ura fikciók, vizslálódások, fancsikók és pincsik, terrierek és horriorok, pulik, rocker spánielek, az ebadón sugárzott vészjelek, vonítás, Mester és Marg Anita. "Apropó, ismeri Marg Anitát?" — kérdezi az angyal. Bele-belebabrál a billen- tyűzetbe. Ő nem ért a nőkhöz, mondja, de nem is ez a dolga. Ő csak figyelmeztet. Köteles figyelmeztetni. Általában tizenkét figyelmeztetés elég. Házasság, mint tiltakozás a pornográfia ellen? Bubópestis, mint rajzfilmfigura? "Nem ideillő téma!" — mondja unottan. Miért unott egy angyal? Bele-belebabrál a billentyűzetbe. "Mindenki életében egyszer megjelenik egy angyal" — mondja unottan, de ezt már tudom. Mitévő legyek? Sablonfing. A kiásatlan vermek néma sikollyal várják az ásót. Nyár van. Ez is olyan rohadt, mint a többi. Mészpor és szúnyogok.

(7) "Nem jó — fintorog, — nem jó, amit csinálsz. És persze kinek nem jó? Neked biztosan jó. Valami helyett, látom az életzászlódon. De: rideg anomáliák. Jópofa kofák a sorspiacon, de: fizetőeszköz, mint recehártya. Fagyott fény, pokolmély, negatív kéj." Világos. Leteszem a fegyvert.

(8) Nagyon meg van kötve a keze. Felsőbb utasítás. Ez érthető. De akkor mi a fenének... Hiszen ez az angyal egy nő! Mi baja van Marg Anitával? Miért nem írhatok soha többé egyetlen sort sem? Kész a magyarázattal. Csak éppen nem közli velem. Mert nő? Mert angyal? Mert farmer van rajta? Megnyert csata tájkép után. Mennyországi dossziék pépjéből gyúrt regénykatedrális. Tej vodkával. Holtrészeg csecsemő fantáziájával borulok elé. De megtiltja, hogy imádjam. Tudom, az Isten... De az ujjait megfoghatom? Amellyel bele-belebabrál a billentyűzetbe. Nagyon meg van kötve a keze. Felsőbb utasítás. Ez érthető. Helhengelék csöngetnek a szekrény miatt. Nem, most még nem adhatom oda... Hogy ki van nálam? Csak egy angyal. Nevetnek. Én is nevetek. "Sablonfing..." — mondom, erre megérzik a helyzet drámaiságát és sürgősen távoznak. Amíg velük foglalkoztam, az angyal ott ült a számítógép előtt és mindent kitörölt a memóriából. Mert nő? Mert angyal? Mert farmer van rajta? Ő nem ért az irodalomhoz, mondja, de nem is ez a dolga. Ő csak figyelmeztet. Köteles figyelmeztetni. Általában tizenkét figyelmeztetés elég. A tizenegyediknél megjelenik. Bele-belebabrál a billentyűzetbe. (Egy angyal is lehet egészséges!) Szédült regényvázlatok fölött hullanak a könnyeim. Önmagam sajnálom, vagy aki a regény által lehettem volna? Összegyűrjem a képernyőt és a papírkosárba hajítsam? De nem most. (Egy angyal is lehet nő!)

(9) Nem esik nehezemre. De mi? Ő. Miért? Angyaltánc. A tánc angyala. Az írás metamorfózisa. Novella, mint infúzió. Angyal, mint sebtapasz. A kereszt pozitív emléke. Hajcsavar. Kielégítetlen regényvázlat. Narkózis.

(10) Nem lehet rá odafigyelni. Minden dolgaim abszolút tudója, a színtiszta szemlélődő. Az ismétlés angyala. Valami hiányzik belőle. Talán az, hogy nem tudja hajszálpontosan a jövőt. Csak körülbelül. Néha ő is meglepődik. Anélkül szívja el a cigarettát, hogy meggyújtaná. Likőrt is elfogad. Kék likőr, pici, talpas pohár, keskeny ajak, halk suttogás, abszolút tekintet. A fény kvantumtermészetéről most inkább nem ejtünk szót. Igazi, kimondhatatlan dolgokat hallgatunk el. Az ismétlődés angyala. Megváltás: megszorítjuk a felénk nyúló kezet. Kiemeltetünk. És írni sem kell hozzá. Nevetni is tud. Szép, pedig nem igazán vannak belső tulajdonságai. Bármi rávetíthető, és olyanná változik. Ez egy idő után zavarólag hat. Mintha kútba néznék, s az örök élet vizében egy teljesen más Én közömbös arcába bámulnék. A pillanat paralízise. Félelem a vízisportoktól. A harang napja. Harapni tud-e vajon? És csókolni? A skorpiótól retteg-e? Nincs csillagjegye. Nem olvas horoszkópot. Mentes attól, ami menthető. Sorshentes bárdja alatt hófehér húsa sohase hasad szét. Oszthatatlanul egy. Az ismétlés angyala. Valami hiányzik belőle. Likőrt is elfogad. Kék likőr, pici, talpas pohár. Ez egy idő után zavarólag hat. Mintha kútba néznék. Szép, pedig nem igazán. És csókolni? Mentes attól. Húsa sohase hasad szét. Likőrt is elfogad. Kék likőr. Az ismétlődés angyala. Igazi, kimondatlan dolgok. És írni sem kell hozzá. Anélkül szívja el a cigarettát. Kiemeltetünk.

(11) Nehogy már belémavatkozzon. (Milyen furcsa: amióta megvettem ezt a számítógépet, nem megy az írás. De ha nem vettem volna, egy sort sem írnék.) Nehogy már teljesen leleplezzen. (Néhány szóra szájkosarat adtam. Csak a felületi érintés volt a dolguk, mégis összekutyulták a dolgokat. Talán éppen azzal, hogy azt jelentették, ami a lényegük.) Nehogy már megmosolyogja kezdődő prózai impo- tenciámat. (Az olyan prózai lenne!)

(12) Nálam tehetségesebb dilettáns nincs a palettán, legalábbis szerinte. Most azt akarja, hogy ne tudjam, mit akar. Csak ülök, és nézem. Egy angyal is lehet látvány. Most kérni fog, vagy egyenesen megfenyeget, hogy hagyjam abba? Netán megzsarol? Van egyáltalán egy angyalnak szabad akarata? Felhívom a Kiadót. Hallani sem akar az új kéziratról. Ha jól megírnám, és utána rögtön meghalnék, esetleg. Akkor üzlet lenne. "Csőd minden vonalon" — így az angyal. "Helhengelék is szomorúak." Miért vagyok a legtehetségesebb dilettáns? — kérdezem. Mert tudnék, de egyszer egy könyvtárban rosszul lettem a tengernyi könyv látványától, s azóta tudat alatt jelentéktelen csepp vagyok a betűk csendes óceánjában? Egy angyal is lehet ostoba. Igazat állít, hogy félrevezessen vele. Vagy egyenesen megfenyeget? Van egyáltalán egy angyalnak lelkiismerete?

(13) Charlie angyala. Jég dupla kriglivel. Nyakond. Holdigiliszta. Zsebtányér. Nyalóránc felsőfokon. Az angyalát! Lehet, hogy csak gázálom? Lámpafüst? Spiri-túsz? X-akta? Y-zacskó? A víg halál angyala. Determinátor. Én meg a diagNoszty fiú esete a pótmamival. Angyalkonty. Mozgástekercs. Rézfüst egy ólomkorbáccsal ingerelt gerletisztítóállomás harminchetes MU-barakkjában. Szénszálas izzóhártya. Angyalháj. Pástétomtemető. Rohadt ez is, mint a többi. Porhó és torlaszok. Sablonhecc. Ecc-pecc, kinevecc. Az angyal hallgatott. Böll-ér kéklett át fehér bőrén. Legalábbis álmomban.

(14) Nem izgat...

(15) Nem izgat... Egyenesen ingerel. "Mindenki életében egyszer megjelenik egy angyal" — mondta unottan. Mintha ez valakit is érdekelne. Inkább ihletet hozhatott volna, mint ilyesfajta információkat. "És én a te angyalod vagyok. Ne legyenek neked más angyalaid énelőttem!" Remélem, az ördög nem tartja fontosnak, hogy most megjelenjen itt. Az angyika nagyon fáradtnak látszott. "Van cigarettád?" Azt mondja, túlírtam magam. Nyolcszáz gépelt oldalon írtam a Nagy Semmiről. Inkább arról a szekrényről írtam volna, amit Helhengeléknek ígértem oda. Nagyon tágas, kényelmes. Ez minden. Műbáj. Szűk farmernadrágot viselt, a szárnya egészen apró volt, s inkább krémszínűnek tűnt, mintsem hófehérnek. Irritált, mintha homokszem ment volna a szemhéjam alá. Szép arc, nagyon finom vonásokkal. Megnyert csata tájkép után. Meg lehet ütni egy angyalt? Esetleg agyon is? Mennyországi dossziék pépjéből gyúrt regénykatedrális, mint asztrálkripta.

(16) Nem ingerel... Egyenesen felizgat. Talán mert az ismétlődés angyala. Minden amit tud és mond, másodlagos. Egyszer már elhangzottak valahol ezek a szavak. Igen, abban a nyolcszáz oldalas regényben. Fogják meg! Tolvaj!

(17) Amit itt összehord, az nem angyali... Felkel a számítógép mellől, de ujjaival játékosan még belebabrál a billentyűzetbe. "Ne haragudj, de legjobb lenne, ha abbahagynád ezt az egészet..." "Még jó, hogy nem ajándékoztam el a szekrényt!" — gondolom. (Még sosem volt dolgom angyallal.) Ki hitte volna, hogy farmernadrágban járnak, s dohányoznak? "Mit kéne abbahagynom?!?" (Az ismétlődés angyala is lehet szép!) "Mindenki abból él, ami egyszer már volt. Isten is. Mert ez a világ egyszer már megvolt. A régiből épült, mint ahogy ebből is... majd..." Összehord hatot és esőt, hetet és havat, nyolcat és jeget. Nekem nyolc. Hallgatni erény. Beszélni jegyiroda.

(18) Hallgass, angyal! A Kiadó kiadós pofonokat helyez kiáltásba, te meg... Némulj innen! Csendesedj agyon. Csirhesedj. Csutulj. Csintulj. Csihulj. Hallgatódj. Irhulj. Mentődj. Másulj. Szikesedj. Zirhulj. Menődj!

(19) Írás — a halálodkor érzett hőség miatt való riadt vetkőzés nyolcvan évvel később. (Vagy:) Kakaóbarna öltönyből vegyszerrel kivont alkoholmámoros estékről fennmaradt digitálisan rögzített élmény. Írás. Egy köpőcsészében talált gyönyörű csecsemő. Telhetetlenség. Hány hiány? Hány kielégülés? Zokogás Isten borozójának kapuja előtt. Gyilkosság zoknival. És mégis: írás — gyöngyökkel kivert lakodalmas kalocsni. És mégis: korcs ebek pofájából lógó mutatóujj. Abszolút fokhagymaszag.

(20) "Nem jó — fintorog —, nem jó, amit csinálsz. És persze kinek nem jó? Egyszerű farkasvakság? Metró elé vetett kövér palacsinták? Hófehérke és a nép gőgje? Kirándulás dögcédulával? És persze miért ne lenne jó. A szavak drámája újfajta szövegkönyvvel. Kísértetnek sem utolsó. De: jellempötty. Felesleges plazmaveszteség. Szójáték: "plazma" és "pl. az mi?" Mindkettő: sablonhecc. We are the wood. Die by day." Odakinn világosodik. Nagy, narancshéj alakú napot álmodnak maguknak a fák. A gödrök éhe a háború óta százmilliószorosára növekedett. A kiásatlan gödrök néma sikollyal várják a bulldózert. Tél van.

(21) A Playboy angyala. Betonpinty. Aszfaltpapagáj. Márványkuvik. Legalizált semittevés. Koromkompót. Füstegres. Bivalymoly. Fullánksütemény. Kacsagörcs. A szómágia angyala. Olcsó papírkötés, pillanatkoporsó, pillantásragasztó. Sikolyfullajtár. A vetkőzés angyala. Örömgyolcs. Lóbabona. Riasztóradír. Homlokfröccs. Zavarszintézis. Angyalgyalu. Szipkaszipoly. Ringlispilfilm. Pilótameccs. Kajszikóc. Sarokpedál. Fitymakutya.

(22) Nincs egyetlen igaz emlékem. Születésem óta nem tudok biztosat a világról. A létezés arctalan katonájának hívnak, egy magasabb Emlékezet hűvös csarnokvizében úszom. Társaim megfáradt Gondolatok, elvesztett háborúból érkező büszke sebesültek. Az erkölcs máglyáján megégtek, a hit oltárán jéggé fagytak. Dermesztő büszkeségüktől megborzongok én is, aki a megtartójuk vagyok. Ha repülni indulok, köpenyem sarkába csimpaszkodva a felhők hűvös érintéséről mesélnek, ha fekszem az ágyon és ábrándozom, megdöfködik az oldalam, amikor pedig a halántékomhoz emelt revolvert készülök elsütni, tálcán hoznak illatos, zsíros rögöket, hogy a föld szagához szoktassanak. És én szédülök ebben a valószínűtlen forgatagban. Álruhák, álarcok, nevetséges maskarák, rizsporos parókák keringenek körülöttem egy földöntúli zene ütemére.

(23) "Ki vagy te?" "Hívtál, hát jöttem. És jönnek majd a többiek is. Halljuk, hogy mi történik veled. Pontosabban látjuk, érezzük, tapintjuk, ízleljük. Tudjuk. Erről beszélgetnek odakinn a virágok. Az autók ezt dudálják. A madarak ezt csiripelik. Ezt sodorja magával a Kozmoszban a napszél. Valamiképpen velünk is ugyanaz történik, ami veled. Sorstársak vagyunk. Össze kéne tartanunk, nem igaz? Össze kéne fogódzkodnunk egy nagy körtáncba."

(24) A hiába élt élet angyala. Negatív metamorfózis. Maszületett ármány. Meteorgazmus. Rögcédula. A révület angyala. Megcsapolt dimenziók alján maradt üledék. Kozmikus lepedék. Rózsából rakott mágia. Lángoló szivárvány egy bánya mélyén. Kénköves önkívület. Csecsemő szájából elhangzó szójáték. A megismételhető élet angyala.

(25) "Légüres térbe kerültél, ahol a tárgyak nem csak a súlyukat vesztik el, hanem a fontosságukat is, s a kiüresedett fogalmak csupán önmaguk nevetségesen gyönge paródiái. De te magad is paródia vagy. Egy félresikerült mikrokozmosz. Behorpadt csillag. Lábak nélküli pók. Kezek nélküli szobrász. Világtalan mesterlövész!" — mondja és levesz egy könyvet a polcról. "Vagy nem olvastad Hamvastól, hogy... " Belelapoz. "A művészet az, ami az ideálokról elmondja azt, ami bennük igazán érdekes. A kapcsolatot a transzcendens erőkkel egyedül a művész tartotta fenn. Az egyetlen hívő. A hitről pedig tudjuk, hogy hegyeket mozdít meg, vagyis hatalmakat idéz. Ezért most a hívő autonóm módon rendelkezik afölött, hogy milyen erőket idézzen. Milyeneknek adja át a hatalmat, milyeneket távolítson el, emeljen ki, szabadítson fel abból az örvényből, amelynek mágusa a művész."

(26) "A tested olyan, mint egy szivacs. Lyukacsos, makacs kis földdarab. Beszélő rög. Csupa félelem. Csupa rettegés. A végtelen boldogság helyett. Eper helyett epe. Méz helyett réz. Mutasd meg, hogy lobog a lélek. Félsz tán az igazság fényétől? Félsz — saját magadtól? Nézd. Nem is valódi lángok ezek. Képzelt plazma. Játék! A Játék a Semmiben van. Ott lobog. És azt suttogja: Kukucs! Ki van itt? Te őrült vagy. Nem tudod, milyen erőket szabadítottál magadra azzal a nyolcszáz oldalas regénnyel."

(27) "Örülök, hogy ezt mondod. De ki vagy te valójában?" "Az egyik játszótársad. Én vagyok a szív, amely nem mozdul benned. Én vagyok az ajak, amelyik néma! A legbarátságosabb ellenség vagyok. Ha úgy tetszik, azok béreltek fel, akiket megcsaltál. Vagy azok akarnak szabadulni tőled, akik megcsaltak? Nem is tudom. De azt akarom, tudd: nem az én feladatom, hogy megváltoztassalak."

(28) Angyaljaj. A jaj angyala. Angyalharc. A harc angyala. A regény angyala. Angyalfilm. A film angyala. Qarkangyal. Fénycsip. (Őrizkedj az öntudattól!) Gondolatszendvics: két dimenzió közt egy be nem váltott ígéret. Meg nem váltott világok emléke a csillagködök memóriájában. Üzenet. Angyalprogram. A program angyala. Átvirrasztott élet. Borba mártott toll. Részeges írógép. Likőrt szürcsölő komputer. Mágneses vasmacska a szívben. A figyelmeztetés angyala. Tébolyszökevény. Szőke álomporc. Rádfagyott pillanat a Sors nagy szemétégetőjében. Angyaltánc. A tánc angyala. Az írás metamorfózisa. Novella, mint infúzió?

(29) "Nem értem, amit írtál. A mondatok végét értem csak. Az utolsó szavakat. Mintha mély kútból felbugyogó hangok lennének. Emily, Elisa, Elizabeth. Ezt hallom folyton. Emily, Elisa, Elizabeth. Ezek csak álnevek. Éjjel ott állnak a sötétség panoptikumában, mozdulatlanul. Nappal pedig... Téged boldogítanak. Más helyeken pedig hazudsz! Hazudsz! Nagyképűség lenne azt hinned, hogy Isten önmagát figyeli benned. Sokkal inkább te figyeled magadban őt. Őt és a hiányát egyszerre. Mert a földi dolgoknak nincs valódi, csupán viszonylagos helyük. Igazi helyüket csak Ő ismeri. S mivel nem döntötte még el azokat, félig-meddig négydimenziós képeket látsz, besötétítő függönyök közti résen kéjjel áttörő gyenge fénycsíkokat, vibráló porszemeket, érzed a nyers film szagát, hallod az ósdi vetítőgépek beteges kattogását, a test zörejeit, az emésztés szimfóniáit, a görbe bottal járó, meghajlott hátú Józanság panaszos nyögését. Amikor felfelé jöttél a lépcsőn, majdnem nekiütköztél annak a fekete kabátos úriembernek. Kalapját mélyen a szemébe húzta, s mikor veled találkozott, kissé elfordult. Nem emlékszel rá, hogy mit mormogott? Azt mondta: Az ember sohase a már leélt életét teszi kockára vagy veszti el, hanem azt, amit még leélhetett volna. Arra kéne emlékezni, ami lesz."

(30) "Takarodj innét!" — ordítottam. "Azonnal takarodj a szobámból!"

(31) Nem ideillő téma. A kocka el van vétve. Az elme egyetlen fékezőrakétája az örök élet tudata. Az angyal bele-belebabrál a billentyűzetbe. Ő nem ért az irodalomhoz, mondja, de nem is ez a dolga. Ő csak figyelmeztet. Köteles figyelmeztetni. Általában tizenkét figyelmeztetés elég. A tizenegyediknél megjelenik, hogy bele-belebabráljon a billentyűzetbe. Ő nem ért az irodalomhoz. (Nem ideillő téma? ) Hűvös kocka. (Egy angyal is lehet beteg!)

(32) "Takarodj innét!" — ordítottam. "Azonnal takarodj a szobámból!" Pedig már nem is volt ott. Helhengelék végül örültek a szekrénynek. Pont elfért az előszobájukban. Csak később olyan furcsán kezdtek el viselkedni. A férfi mintha hirtelen megöregedett volna. Hallottam, amint a felesége néha Emilyt, Elisát és Elizabethet emleget. "Ezek csak álnevek" — védekezett a férj. "Éjjel itt állnak a sötétség panoptikumában, mozdulatlanul. Nappal pedig... Engem boldogítanak." "Hazudsz!" — ordította a felesége.

(33) Nem ideillő téma. A regényt elégettem. Nem írok többet. Tényleg, milyen hatalmakat idézhettem meg? Ma reggel Helhengel bácsi kiugrott a tizenegyedik emeletről.

(34) Nem is valódi lángok ezek. Képzelt plazma. Ki az, aki itt képzelődik? Egy félresikerült mikrokozmosz. Behorpadt csillag. Lábak nélküli pók. Kezek nélküli szobrász. Világtalan mesterlövész, aki már csak arra tud emlékezni, ami lesz.