Új Forrás - Tartalomjegyzék - - 1996. 9.sz.
 Írásmisztérium (I.) 
 
 
kétoldalt hullámzik a haláltánc
jobbra fölbuknak a gyilkosok tűz-
csapásaitól a gyöngék, másszínűek
édes rokonok, kislány kezében
meglövik a vizeskannát, kapálgató
néger anya hátáról a csecsemőt
lelövik; az európának nevezett
bordélyban (balra) áll a mulatság;
meztelenek flitterrel pöttyözött
teste villog a szúrófényben,
ügyesebbje rögtön fallosz után kap
végül jut egynek több is, rajtuk
kétágon sikkant, nyöszörög, lovagol;
ordít a városi éj farkascsapata
nedvtől sikamos ágyékkal körbe-
lohol, pönget, táncol, klippezik
mielőtt ráomlanak por nélkül
az épületek; erdőkbe kellene
menekülni, könyörögni a putri
állva maradt kéményének, üssön ki
redves résein a hang, vér, virradat;
estike, illatozz! mint szélrázta
tobozok, hulljon ránk az ige; eljön
a perc, mely az utolsót dobbanja;
lépegess csöndünk tükrén te, kinek
az Abba világossága lüktet erében;
ó, mi kísértetek... ott ülsz a bakon
hosszú ingeden áttűz testragyogásod
halkan bíztatod lovaid, mögötted
gumikereken gördül a Szekér, erős
vasalás az oldalfalain, fölpakolva
a világ; nem
potyog le se kő, se idő, se darabka
foszlány se a bűnből, imádságból