Az 1986-ban elhunyt Martyn Ferenc festőművész halálának tizedik évfordulóján a Szombathelyi Képtárban emlékkiállítás nyílt, s Tata városában a sokoldalú művész szobrát avatták fel; a nyugat-dunán- túli megyeszékhelyen festészetének gazdagsága bontakozhatott ki, a Vértes és a Gerecse találkozásánál, a tatai tó partján formateremtő művészete kapott állandó nyilvánosságú teret. Az évforduló, az események jó alkalmat teremtenek arra, hogy Martyn Ferenc művészetének utóéletét megvilágítván felidézzünk egy szélesebb körben alig-alig ismert eseménysort, közreadván a festő Írországban - 1989-ben a dublini Modern Művészetek Ír Múzeumában, és 1991-ben a Dolan Moore Galériában - rendezett kiállításainak dokumentumait, visszhangját. Egyúttal közöljük az 1996 nyarán elhangzott tatai szoboravató szövegét is.
 

Martyn Ferenc művei Írországban

Írország kulturális haszonélvezője lett a kelet-európai demokratikus reformfolyamatnak. A galwayi "vadlibák" egyik leszármazottjának James Joyce Ulyssesén alapuló rajzgyűjteményét adományozta Írországnak Magyarország.
     A huszonnégy rajzot, amely Dublin 1904-es képét jeleníti meg, s amelyet a néhai Martyn Ferenc készített, tegnap adta át a Taoiseachet képviselő Haughey úrnak Györke József magyar nagykövet a kormány épületében rendezett ünnepségen.
     A művész özvegye, Martyn Margit - aki részt vett az ünnepségen - elmondta, hogy férje meghagyta végrendeletében: a Joyce-illusztrációkat Írországnak adományozza. A kommunista rendszer még megakadályozta, hogy a műveket Írországba küldjék, de ez a vétó elévült a magyarországi demokrácia beköszöntével.
     Amikor az ír nép képviseletében Haughey úr átvette a gyűjteményt, időszerűnek aposztrofálta az adományt. A dublini Kilmainhamben lévő Royal Hospitalben létrehozott Modern Művészetek Ír Múzeumában a Martyn Ferenc-hagyaték az ír és az egyetemes művészet átfogó kollekciójának, bemutatásának része lesz.
     A Martyn-rajzok 1982-es keltezésűek, vagyis Joyce születésének centenáriumi évében készültek, és Magyarországon a sorozat lapjai még ebben az évben közönség elé kerültek. Dr. James White, az ír nemzeti galéria korábbi igazgatója - aki Martyn barátja és művészetének csodálója volt - a mester feleségével folytatott levelezése során szervezte meg, hogy a rajzokat a tavalyi Bloom-napi ünnepségek alatt állítsák ki a Royal Hospitalben.
     Mint Martyn minden műve, e rajzok is ötvözik az érzékenységet és a kifejező rajztudást. Nem igazi illusztrációk e művek; az Ulysses szövegét csupán kiindulási pontként használják, hogy képzeletben újrateremtsék az 1904-es Dublint és a Joyce-alakokat...

Valamikor 1800 körül a Galway megyei Tulira Castle-beli, jól ismert Martyn-család egyik férfi tagja a magyarországi Somogyba érkezett, és ott alapított családot. Dédunokája, Martyn Ferenc kiváló, modern festőművész lett, aki pályája kezdetén Párizsban folytatta tanulmányait[...]
     Martyn Ferenc - aki 1899. június 16-án született - még egészen kicsi volt, amikor édesanyja meghalt, és ezért a kaposvári Rippl-Rónai-házban nőtt fel. Rippl-Rónai kitűnő festő volt, az első olyan magyar művész, aki bekapcsolódott a Párizsi Iskola munkájába. Martyn általa ismerkedett meg Bonnard, Vuillard és Maillol munkásságával. Ő maga 1926-ban érkezett Párizsba és 1939-ig, a háború kitöréséig időzött a művészetek fővárosában; itt élte át azokat az izgalmas éveket, amikor a kubizmus és az expresszionizmus korai újításai beolvadtak a korszak nonfiguratív művészetébe.
     Képei mindig tartalmaztak különös, térben lebegő, absztrakt alakokat, képzeteket. A dessaui Bauhaus művészeinek stílusában is készített műveket - ahol szintén megfordult és dolgozott -, de a maga számára akkorra már valami képszerűbb, metaforikusabb módszert alakított ki, amely inkább Feiningerre és Kandinszkijra emlékeztetett. Egyes képei rémítő érzelmeket tükröznek - mint például A fasizmus szörnyetegei című sorozat kompozíciói -, míg mások finom, tengeri formákat idéznek - mint például az Írországi emlék című mű -, de az egyedi képzeteket egészen pontosan sohasem lehet azonosítani.
     1943-tól jól ismert könyvekhez készített illusztrációsorozatokat; például Cervantes Don Quijotéjához, Flaubert Bovarynéjához és Mallarmé költeményeihez. Az ezeknél a szerzőknél fel-felbukkanó romantikus elemekhez leleményesen talált képi megfeleléseket - anélkül, hogy lehatárolta volna képzeletvilágát. Ír származásának tudata mindig összekapcsolódott Joyce iránti hódolatával, s nyilvánvalóan ez vezetett ahhoz, hogy huszonnégy lapból álló sorozatot készítsen az Ulysseshez, s így ünnepelje az író születésének századik évfordulóját. E sorozatot először Magyaror- szágon, a tatai várban állították ki.
     Martyn Ferencnek nem az volt a célja, hogy teljes képet alkosson az Ulyssesről - de ki is tudná ezt megcsinálni? Olyan epizódokat választott ki a regényből, amelyek bevezetik a nézőt a Joyce által megteremtett dublini valóságba, s amelyek az egyes részletekből áramló asszociációkhoz kapcsolódnak. Láncz Sándor - aki az 1982-es kiállítás katalógusának bevezetőjét írta, s akinek kétségkívül segített az értelmezésben Martyn Ferenc is - ezt állapította meg: "Ahogy Joyce a maga sajátos eszközeivel rajzolta meg a századelő Dublinját és a dublini embereket, Martyn is hasonló célt tűzött maga elé. Ő is megrajzolja Bloomot, Stephen Dedalust, Mollyt, Gerty MacDowellt, s magát a várost is, de ahogy Joyce a tényeket, a valóságos személyeket és eseményeket arra használta fel, hogy belőlük saját elképzelései szerint komponáljon művet, úgy Martyn a Joyce alkotta világ elemeit alkalmazza önnön elképzelése szerint. Dublin felmagasztosul Martyn szemében: nem a századelő kisvárosát látjuk viszont a rajzokon, hanem az ősi monda székvárosát - négy rajzot szentel e legenda megjelenítésének -, mint Bloom sem az az ír kispolgár többé, akinek Joyce látta: Martyn kezén az ír nép felszabadító erőinek jelképe vált belőle. S ez a sorozat fő jellemző vonása: egy ír származású magyar művész felmagasztosult vallomása ősei hazájáról.
     Ez az elragadó megállapítás összekapcsolja Martyn technikáját Joyce-éval: számunkra természetesen a "vallomás szó a kulcs. Az az út, amelyet Martyn megtesz, visszahat Joyce-éra, és így használja az Ulysses szuggesztivitását is, hogy a saját tapasztalatával tolmácsolhassa. Steven és Bloom ivó alakja a 15. számú képen talán ezt a két száműzöttet - az írót és a festőt - is szimbolizálja, amint átutaznak az életen, amint teljesen ismeretlenül, de gyakran találkoznak a húszas évek Párizsában. Martyn nagyon érzékenyen alkalmaz vizuális-szexuális képzeteket is, mint Bloomét és Gerti MacDowellét a 14. számú képen. S vajon nem a sandymounti templom körvonalazódik az alakok mögött, amelyből a "Tantum Ergo" feszültsége származik?
     Az 1982-es katalógusban is szerepelt az 1. számú rajz kísérőjeként a regény szövegéből a következő sor: "Ez Írország új Messiása! - mondja a polgár. Szentek és józanok szigete! Ez a rajz talán elősegíti, hogy összegezzük Martyn átfogó Joyce/ Dedalus/ Ulysses-képét, az elbeszélőét, akit az ősi mítoszok aurája koronázott meg. Ez a kép újra feltűnik hat rajzon - s talán Martyn Ferenc Írország-szimbólumaként szerepel. Összessé- gében elmondható, hogy nagyszerű művészi teljesítmény ez - és minden bizonnyal a legszebb képzőművészeti tolmácsolása a regénynek, amit valaha is láttam.