Kék a szív, mint az alkonyat.
Áll a temetőnél, s rángatja a rácsokat.
Senki se szólítja, hogy elég,
meg hogy minek? Hagyja elgurulni a fejét,
s dobogva tovább siet.
Még nincs vége!, mormogja.
Még jön az éjszaka ---