"Petőfi úr még igen fiatal
költő, így talán megbocsátható, ha
ízlése nem oly kifinomodott,
nemesen tiszta, művelt, aminút
költőtől igénylünk, mi nélkül
minden tehetség köszörületlen
gyémánt csupán. Szabadjon annyit
megjegyeznünk, hogy e pórias, aljas
ízlés pallérozását a jövőben
kellő hatállyal szolgálná a már
elismert classicitású jeles
művek olvasása. Egyébként
tűzérzelem, szívkincs, lángeszme híján
lapályosak ezek a költemények;
így hát aligha ragadandják
meg olvasóink hő keblét, a szív-
magány csendes óráit fölvidítva
a panaszos lant accordjaival;
mert gyarapítják-e ily nyerseségek
a fennköltebb poesist: "kólyika
kezdi gyötörni a mopszlikutyácskát."?!
Végtére: minden tiszteletreméltó
politicus nézetei dacára
(és ez aligha vehető zokon
a kritika bírószékétől) őt
rossz költőnek kinyilvánítani
vagyunk kénytelenek..."
                              Et cetera.