Várjuk a buszt, toporgunk.
Figyeljük egymást lehúzott kalapok,
feltűrt gallérok pajzsai mögül.

(oroszlánok lesik így
a gyanútlan gnút,
lapulva a magas fű
biztos sűrűjében -)

A pillanatot várjuk,
hogy egy tűnődő arc
finom porhavára szórjuk
alapadt sírásunk visszamaradt
halálos adag sóját.