Te tudod, milyen
egy pályaudvar hajnalfelé,
ismered sikoltó csendjét,
tudod, egy kéz milyen,
ha fölemelkedik, alázuhan
és elnyúlik egy széktámlán,
egy kocsmaasztalon
és marad ott: vérrel erezett falevél -
tudod, milyen egy arc,
ha utcalámpa puha hóesésben
s ha viharlámpa szakdó esőben -
mindezt tudod,
mert láttál már
ilyeneket hajnalfelé,

láttál ilyeneket a tükörben.