|
Balázs Attila
Tatától ótatáig
(naplószerűség)
Állítólag úgy kezdődött, hogy megnyílt
a víz - elképzelhető tépőzáras kombinációban is -, és megjelentek az írók.
Tüstént megrohamozták az Esély Alapítvány táborát, ahol sokan szobát cseréltek
egymással. Illetve cserélgettek addig, míg némelyikük vissza nem került
oda, ahonnan elindult ebben a bonyolult játékban, s akkor megelégedéssel
nyugtázta, hogy legalább nem hagyta magát átverni.
S most a jelenbe!
Részemről is megtörténik a megérkezés. A tábor olyan, amilyen tavaly volt.
Így látom, én is olyan vagyok. Vagy nem? Garaczi ugyanolyan, mint volt.
Mintha akváriumban olvasna fel; kívülről nem hallom, mit mond, csak azt,
ahogy röhög odabenn a tömeg. Garaczi Hunczut László hozza magát. Visszajött
valahonnan. (Abody Ritát nem látom.) Benn kiderül, hogy a Hunczut Garaczi
édesapja aláírását elemzi. Dűlünk. Aztán végre egy sör. Kicsit jobban megdőlünk.
(Kapsreiter)
Utána forralt
bor. Meg a beszélgetés szakrális lényege. Kornis Mihállyal - én nem mityuzhatom,
mityukázhatom le - Németh Gábor beszélget. (Gáborra se mondom, hogy Gabika.
Ficsku Pali az már más! Pali.) Item: Kornis-Németh talk-show. A forralt
bortól - a marihuanán át - a heroinig és különféle heroinákig. (Előtte
Kornis-féle hímtag-tipizálás. Ott is dűltünk.) Aztán Auschwitz. Aztán meg
a sajtó mint az agysejtek Auschwitza. Kornis nem olvas újságot. Inkább
"óvatosan, fürkészve vadászik", ami nála az írást jelenti. Tehát ül előttünk
egy ember, aki szeret írni. S ez az ember végül azt tanácsolja nekünk,
hogy csináljunk gyerekeket. Izgatottan nézünk körül.
A beszélgetés
alatt Kukorelly Endre meztelen lábfején akadt meg a tekintetem. Endre minden
tizenegyedik pillanatban rúgott egyet, alig észrevehetőt, aztán amint elhangzott
Kornis felszólítása, nyomban felpattant és eltűnt az élet erdejében. Nem
értem utol.
Késő este
a BBS filmjei. Örülök, hogy Bollók Csabáéban láthatom Latabár mellett kedvenc
színészemet: Ganczer Sándort. (Mármint, hogy Latabár mellett ő a kedvenc!
a Ganczer.) A feszültség egy vonatfülkébe sürül. Téma: egy gyermek nem
akadály. Mondom, ezt még kivárom, de végül nem lesz semmi. Csak olvasnak.
Kislányom...
Ah, dehogy! Lányom, aki úgy döntött, hogy megfigyelőként az idén ő is részt
vesz a tatai írótáborban, s velem párhuzamban írja a saját naplóját, amelyre
én kíváncsibb lennék, mint a magaméra, súgja a fülembe repdeső szívvel,
hogy bunyó volt a tóparton. Az ominózus esetről Kemény István tényfeltáró
riportja mellékelve (vagy sem). Annyi, hogy most nem a "műnégert" verték.
És társait sem.
Egymást abáltuk.
És a kortárs zenét?
Augusztus 23.
Tata felett leáldozott a hold, s feljött
a nap. Tata bőr. Tata - azt mondják - cipő. Tata díszműbőr, faáru és szőnyeggyár.
Tata malmok és szeszfőző. Tata, készültem, ugye?
BÁDEN ISZT
FERBÓTEN!
Nem zuhanyozunk.
Előadást hallgatunk
a Mikulás-bajszú Nietzschéről, aki tulajdonképpen egy pályatévesztett gyermekíró,
továbbá Rortyról, aki iránt nyitott vagyok, mivel nincs róla kialakult
véleményem.
Andersen sötét
színeire gondolok. Nem jutok sehová, mert Hévízi Ottó szüntelenül magára
tereli a figyelmet az orgiazmussal, amelyben még a fájdalom is jólesik.
Jut eszembe a Balkán, jut eszembe az, hogy reggel hallgattam a híreket,
mert már sehová se megyek tranzisztor nélkül, miként a lányom a Kornis
kiátkozta walkmanje nélkül, s rögtön jut eszembe, hogy ez itt és most esetleg
senkit sem érdekel. (Az sem, hogy Kornis valójában szereti a számítógépét.)
- Julcsi,
ne simogasd azt a kutyát! - hallatszik be kívülről. Elmegyek megnézni a
kutyát. Kicsi, görbe és harap. Ezért nem szólok hozzá többet. Julcsit nem
látom sehol.
Utána ebéd.
Kérdem, micsoda ez? Bunuel-filmekben szoktak hasonló érthetetlen mondatok
elhangzani, miközben a szakácsné önérzetesen elébem tolja a szürrealista
alkotást. Páfrány prézlivel. Közepén egy lyuk. Evés után megengedek a lányomnak
egy hot-dogot.
Bálint, Lajos
és Gyula a tóparti csehóból integet.
Séta a tó
partján. Száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol... Felfújt halak.
Kár értük, kár ezért a tóért. Ki kellene húzni a dugóját, hadd follyék
ki a trutymó, aztán jól kikotorni. (Lányom később megmártózik a trutymóban,
majd irány a zuhany!)
Délután mindenféle
szemináriumok. Ülni is csak lábujjhegyen szabad, meg csak tizenöt és fél
ember vehet részt mindegyiken. Na, azért nem ilyen szigorú a dolog. Nekem
- mint naplóírónak, úgy vélem - van bumáskám. De csak belehallgatok, a
Nagy Videodisznóról szólóba, aztán felmegyek, s csak verem az Erikát, mint
tette azt tavaly Garaczi, a Hunczut (h-val a végén?), s teszi ugyanezt
Kemény úr is. És teszi talán majd valaki jövőre is. Mert mindezt valamikor
le kell írni. Ennyi a titka a dolognak. Éjszaka ne zörögjünk gyermekeinknek.
Fradi-Anderlecht:
1-1 (szerbek lőnek magyar gólt; továbbjutás).
Elfogy a tarhonya.
Vacsora helyett irodalom. Zúgó fejjel és könnyű gyomorral nyugovóra, valamint
a folyékony kenyérbe vetett hittel és gyakorlattal. Szentivánéji álommal.
Előtte még
Karátson Gábor elmondja, hogy szerinte vannak olyan emberek, akik el sem
tudják képzelni, hogy "lehet álmodni egy lovat". Csányi János színész,
fordító és rendező pedig elmeséli a maga megkapó történetét, amely ott
kezdődik, hogy az ember elindul haza, de - valamilyen belső ellenkezésből
- egyszerre csak elindul másfelé a bagolyhuhogásos éjszakában. Nyíregyházából
átszalad Debrecenbe, ahol egy új élet kezdődik. Új lóra ül, vagy valami
ilyesmi. (Derék dolog.)
Augusztus 24.
Elgyötörten ébredek. Előző nap agyonedukáltam
magam, meg ittam is kicsit többet a kelleténél, mindazonáltal nem bírtam
rendesen aludni. Az írók legkitartóbb különítménye lenn diszkózott az ablak
alatt. Csapnivalóan muzsikáltak. (Így volt-e)
- Lenn a fák
között érzem az ősz, valamint Keresztury Tibor pipájának a közeledését.
Tíztől kortárs
költészet. Először Géher tanár úr, aki tavaly Mikulás volt a karácsonyi
rádiós ünnepségen, jön a mai angolszász lírával, majd Margócsy professzor
a fiatal magyar költőkkel. (Keresztury Tibor ide fejest ugrik be.) Margócsy
ilyeneket mond, hogy jó, ha a fiatal költők kiskecskékként ugrálnak, meg
hogy az első kötet a harmadiknál kezdődik. Hiányolja az ars poeticát, s
elárulja, hogy kutyamagazinban is találkozott már verssel. Folyóiratban
fellelhető kutyatáp-rek- lámról nem beszél. De beszél a Csipesszel a
lángot c. kötet apakomplexusáról, aztán vége.
Kérdés nincs.
Jól kibeszélgettük magunkat - hangzik az előadók részéről.
Bableves buktával.
Bozsik Péternek kinőtt a keze. Lányom szeme üveges a rengeteg kólától,
amit összepotyázgatott. Károlyi Csaba rohangál. Jövőre nem harangozza be
ennyire a tábort, mert még ő is kiszorul! Olvastam, amit rólam írt. Nyomába
eredek, de nem érem utol. Sörözés Kontra Ferivel. Békés beszélgetés a háborúról.
Délután mindenféle
szemináriumok. Ha fiatal, csinos és okos, nagyon olvasott nő lennék, bizonyára
Babarczy Eszter lennék. S akkor a Szijj Feri is szeretne engem.
Tizenhét óra.
Nem szeretek esernyővel védeni. (Már amúgy sem oly nagyon.)
Vacsora nincs.
Elmosta az eső, vagy mi van? Károlyi Csaba azt állítja, hogy márpedig ő
eleget rendelt. Ezek szerint egyesek három vacsorát vacsorálnak. Ők egyenként
a háromkirályok. Váljék egészségükre!
Zúzapörkölt
a tóparton. Naplemente, sör Bettes Istvánnal, Z. Németh Istvánnal és másokkal.
Kis traktorok a vízen. Le kellene fényképezni vagy festeni, de se fényképezőgépem,
se vásznam, se ecsetem. Egy felvonás átzúzapörköltezve. (Felolvasóest kiejtve.)
Később beszélgetés
az erdélyi irodalom polgári hagyományairól. Azaz: nem beszélgetés az erdélyi
irodalom polgári hagyományairól. Pontosabban: majdnem beszélgetés az erdélyi
irodalom polgári hagyományairól. Márton Laci, aki az imént még - velem
együtt - mustrálgatta Kingának, az erdélyi néprajzos lánynak a formás,
lebarnult lábát, miközben szüntelenül mosolygott, most nem mosolyog. Mészáros
Sanyi indulatos, majd kiröpül a keze az ablakon. Ismétli, magyarázza, boncolgatja
a kérdést, melynek végén nincs kérdőjel, Szőcs Géza, Visky András és Láng
Zsolt pedig konokul hallgat. Kissé kínos helyzet, ha nem nagyon. A közönség
többször beleröhög. Aztán megindul valami, ami nem kimondotan az erdélyi
irodalom polgári hagyományai, de hallgatható. Érdekes.
Ami magát
az erdélyi magyar irodalom kategóriáját illeti, hát, itt érteni vélem a
problémát. Olyan valami ez, ami hol van, hol pedig nincs, akárcsak a jugoszláviai,
illetve a vajdasági magyar irodalom. Hol látod, hol nem. Attól függ, merről
nézed. Ez vörös posztóként dühíti Mészáros Sanyit. Végül ebben az irányban
semmi sem oldódik meg. Mérkőzés lefújva. Beszélgetés berekesztve.
Aztán még
egy beszélgetés. A Gács Anna és Visky András közrefogta Szőcs Géza testes
guruként üldögél másfél méteres szivarral a kezében. Egy est, egy szivar.
A vége felé Deréky Pali kijelenti, hogy szájbarágósnak találja Géza drámáját,
a Sombereki prütyköket. Szőcs mester ettől a mennyezetet vizsgálja
és felfelé eregeti a füstöt.
Az éjszaka
csúcspontjaként - programon kívül - Jánossy Lajos vad, meztelen törzsi
táncot mutat be valamelyik asztalon.
Augusztus 25.
Süt a nap, madárkák csicseregnek az
ágon és mókuskák rohangálnak fáról fára, az út szélén pedig rendőrkék álldogálnak.
Tíztől posztmodern
képkultúra Perneczky Géza és Szilágyi Ákos előadásában. Unzerdratta, bumzdaratta.
Ákosnak mély a hangja. Én közben még álmodom... Hogy mi is vagyok?
Jut eszembe
a tegnapi tóparti naplemente a zúzapörkölttel és azokkal a vízi traktorocskákkal.
Örökös kérdés: giccses-e a naplemente? Bettes István plasztikusnak találta,
de nem mondott róla bővebbet. Így véltem a magam részéről, ha a vízi traktorocskákat
netalán gondolákra cserélnénk fel, akkor az egész úgy nézne ki a lereszkedő
sötétségben, mint Velence áramszünetben. Elragadtatottságomban mondtam
még pár elmésséget, erre mások úgy reagáltak, hogy elnyertem az össz plüssmacit.
S akkor abbahagytam.
Ebédnél látom
Maestro Mészölyt, miként a fasírtot vizsgálgatja. Semmi egyéb. Csak a kép
megmarad bennem. Ahogy egy sólyom összevadássza az ebédrevalót.
Délután mindenféle
szemináriumok. Többek között a Parti Nagy Lajosé. Érdekelne, de úgy döntök,
hogy nem zavarom őket. Így hát nem naplózom le az eseményt. Meg van JAK-közgyűlés
is. Itt főbb vonalakban arról esik morfondírozás, miképp lehetne például
levegő sűrítéséből pénzt nyerni, illetve hasonlók. Utána két kurátort választanak,
meg ilyesmik. Szeptemberben lesz egy JAK-est az Egyetemi Színpadon. Érdekesnek
ígérkezik. Egyéb pontok megvitatása.
Így látom,
ma sem állok be védeni. Inkább megkeresném Hizsnyai Zolit, s elkapsreitereznék
véle picit. Remélem, lányom megvan még. Nem szöktette meg senki. Valaki
felvetette ennek reális veszélyét... Hogy ugrasson? Idegesítsen? Amúgy is
eléggé ideges vagyok mostanában. S ezen nem segít a JAK-tábor.
Este felolvasó.
Balla Zsófi sehol, Marnóék postafordultával vissza.
Utána zenés
beszélgetés Vidovszky Lászlóval és Weber Kristóffal. Ágoston Zoli kérdez.
A véletlen a zenében Cage-dzsel összefüggésben, meg egyebek. Adorno említve.
Gépzongora majd cselló. Előtte véletlenül megérkezett a feleségem. (Pedig
megfogadtam, hogy ezt le nem írom.)
A borz - nem
tudtam - sajnos reggel énekelt.
Augusztus 26.
Lónyerítésre ébredek ezen a számomra
izgalmasnak ígérkező napon. Hogy is áll ez a napló-ügy? Mi van, ha kivitte
a szél az ablakon?
Tíztől Réz
Pál előadása a Nyugatról, majd beszélgetés a Holmiról, az
Ex Symposionról, a Határról, a Nappali Házról, a Pompeir-l,
a Jelenkorról és a 2000-ről. Karakteresség szempontjából.
Babarczy Eszter szellemes játékkal indít, majd ki-ki mondja a magáét: Réz
Pál, Bozsik Péter, Gulyás Gábor, Károlyi Csaba, Szilasi László, Csuhai
István és Margócsy István. Bár ennek az eseménynek akad egy komoly kritikusa
a végén, én a magam részéről érdekesnek találom, módfelett üdvösnek. S
mindenképp folytatandónak. Egyszer, valahol, máskor. De okvetlenül.
Nehéz lenne,
nem is kell ide mind leírni, hogy ki mit mondott. Réz Pál például egy hosszú
élet egyetlen tapasztalatáról beszélt, amely szerint a rossz írók mindig
rosszat írnak, a jók pedig hol jót, hol rosszat. S a jót inkább azoknak
adják, akik a rosszat is leközlik. Károlyi Csaba szerint pedig sok lap
van, de ki dönthetne, hogy melyik maradjon?
Majd kiderül,
miközben a 2000 példányszáma is közelít a saját nevéhez.
S mindezek
fölött ott áll a levegőben - a mikrofonhoz madzagoltan - egy lila léggömb.
Szombat van,
s én úgy döntök, hogy ezt a naplót nem írom tovább. Már azért se, mert
úgy érzem, szétmegy a fejem az odakinn dübörgő disco-zenétől. Néha mintha
két diszkó is szólna egyszerre. Ez valóban történik, vagy csak bennem?
Vége. S még
csak nem is említettem például Lengyel Pétert.
Elnézést kérek
mindazoktól, akik nem fértek bele ebbe az irományba.
De talán jobb
is nekik így.
(Ótata nem
jött meg.) |
|