Láncold meg cellád fényeit
kívánságaid ne ereszd el
tele vannak az éjszakák
magányos szárnyas istenekkel

Kisüt a sarkantyúvirág
kiszökik homlokod félelme
a szárnyathordó ujjain
a fény fonállá tekeredne

Márványból bontja ki magát
nem nézi árnyéka szabását
Légy csönd: takarózván veled
hallhatja szárnya csattogását

Üveggé olvaszd szét magad
hogy termeid uszályát járva
... bármerre fordulsz - Istenig
átsüssön arcodon a szárnya

Hallod: verdes a faladon
az eresztéken átszivárog
zúzd szilánkra a mosolyod
oltsd el a sarkantyúvirágot

Az éjszakára könyökölj
villám nem kél a szárnyaló haragtól
megered patakzik a táj

Álomtalanul alszol