Isten elhatározta, hogy ember által fog megszületni. Íme, a lét paroxizmusa, a szeretet szenvedélyének legmagasabb foka, méltó ahhoz a Léthez, amely tiszta Szeretet. Ennek a teljességnek forrása az alázat, mely e születésben az emberi kiszolgáltatottság legmélyére hajolt. Az ember is esetleges az emberi létezésben, de az Isten egyenesen tragikus az emberi létezésben. És éppen mint Isten tragikus. Ez aránytalanságnak kétszeres, minőségét tekintve pedig végtelen. Mégis, a megtestesülés drámája az éjszaka csöndjében kezdődik, ropogó rőzsetűz mellett, álmélkodó pásztorok és éneklő angyalok körében. Nincs zeuszi robaj, nincs égzengés, nem villognak a villámnyalábok sem a kezekben, sem a szemekben. Maga a Békesség születik meg. Nagy csönd övezi a mocorgó Gyermeket, jámbor állatok lehelete melengeti az Édesanya hidegtől megcsípett kezefejét. A tiszta örömben elhallgat az ember, s e pillanattól új időt számol. Isten költői remeklése a valóság.
 

2.

"Teremtsük a jövőt!, mondja Teller Ede, és ezzel mindnyájunkat  megszólít; az idő jövőjét teremteni kell.
 

3.

Európa kereszténnyé lett (hogy ma is az-e, ez más kérdés...). Ezért csak akkor igazán európai a világban, ha másutt, ott, ahol éppen van, nem-európai; átlátszik rajta, mint egy nagyítón a világ sajátossága.
 

4.

Hogyan lehet dicsőíteni egy bárányt? Egy kis állatot, amely nem üvölt, ha följön a hold, nem sziszeg, mint az összetekeredő, gyilkos mérgű izomköteg, hanem mekeg. Remegnek az inai, ha fatörzseket kerülgetve üget feléje a farkas. A Bárány, amelynek egyetlen ereje a gyöngeségbe rejtett istenfiúság és azzal védekezik, hogy ártatlan, itt, a Glóriában olyan hatalmas, hogy a maga alá húzott patás lábai előtt a Világegyetem akkora, mint egy kavics.
 

5.

Szerénynek kell lennünk, hogy lényegesek lehessünk. Hogy hasonlíthassunk a lényegre. Szerénynek kell lennünk azért is, mert az igazság megpillantásához sok töprengésre, a szépség fölfedezéséhez sok gyakorlásra van szükségünk. Hogy közvetíthessük az igazi jót, el kell merülnünk a jeltelenségben, a munkában, ahogyan a bányász bocsátkozik le a föld sötétjébe, anyagába, hogy eljusson az érchez. Az eltemetett holtak alatti mélységben csönd van, a földucolt aknában esetlegesség; a magányos bányász elhagyatott. Mit tud, mit tudhat a szmokingban díszelgő kikiáltó az ő titkaiból? Ehhez a titokhoz már nem is a szerénység, hanem a tiszta hallgatás illik, mely itt, a betlehemi csillag alatt nagyon is beszédes.
 

6.

Az ismeretlen Isten szépsége is ismeretlen. De úgy és annyira, ahogy és amennyire ez az Isten ismeretlenként is ismert bennünk, illetve egyszerre ismert és ismeretlen. Minden tegnapi és tegnapelőtti remekmű szépsége oly "sok", oly más, oly mély, hogy ebből - bár ismert már - "telik" mai ismeretlenségére is. És ellenkezőleg; a még csak meg sem pillantott, de a jövő felől közeledő szépség teljes ismeretlensége mellett is annyira lesz ismert, amennyire emberi szükségünkben fölismerjük - valóban szép.
 

7.

Hegyek között karácsonyoztunk. Itt annyi magas, terebélyes fenyőfát, suhogó fenyőerdőt lát az ember, hogy ünnepében a karácsonyfa - díszeivel, aranypapírba csomagolt csokoládéival - elveszíti jelentőségét. Viszont előtérbe nyomul az ünnep többi vonása: a fölszabadulás, a tágasság, az alászálló békesség. Az, hogy a környék hegyei vonulataikkal fölszabadítanak a város nyomása alól, a völgyben meghúzódó kis falu mintegy megalapozza a teret, ha be van borulva is az ég s az eső zörgése az ereszcsatornában lelassítja életünket.
     A fagyújtáshoz vagy huszan gyűltünk össze. Éneklés közben egyikünk fölzokogott. Hangos csuklása sírássá csillapodott, majd fegyelmezetten elapadt. Nem rökönyödtünk meg; beérett az ünnep. Ez a társunk helyettünk is sírt. Nagyon messziről érkezhetett, de végre megjött.
 

8.

Pascal írja, hogy a szeretetnek nincs esélyes riválisa, mert ehhez minden egyéb jelentéktelen. Az Istenembert el lehet utasítani, de sem megkerülni, sem cáfolni nem lehet. Azt mégsem mondhatjuk: ha nem szerettek, megmentitek a világot. Azt mégsem, hogy az ember üdve ostobaság, igazi üdve az, ha nincs üdve vagyis meghal, elkaparják, takaró földjét meggereblyézik, ámen; kísérletezett az élettel, ő is belebukott, kész. Mehet... És azt sem mondhatjuk, hogy az erkölcstelenség minél radikálisabb, annál inkább vezet örömre, alkotásra, ismeretekre. Jézus Krisztus tanításának ellentéte, az, ami ellen tanít, nem tanítás, hanem a pusztulás gyakorlata. És bár előtte minden jelentős elme hasonlót tanított, az ő tanítása egészen új, mert megváltó, összefoglaló, beteljesítő. Garanciája istenfiúi személyisége.
 

9.

Aki szeret, mer szabadon gondolkodni. Nem besulykolt sémák szerint, nem illedelmesen, nem a rang szintjén, nem hódolatból szolidárisan és nem alacsony számításból; ha ezeket egyáltalán a gondolkodói magatartások körébe sorolhatjuk. Mozgatójuk a renyheség, a kényelem, a karrierizmus, a szolgalelkűség, az önzés. A gondolkodás nem luxus, nem kötekedés, hanem Isten jele rajtunk. E jellel illetve ütjük föl a  fejünket a tömkelegből, erről lehet ránk ismerni, a szellemünkre, a felelősségünkre. Tehát jól kell gondolkodnunk, a dolgok valódi állása szerint. Vagyis sokszor, legtöbbször ár ellenében. De ez a kockázat a szabad gondolkodás tétje. A tiszta lelkiismeret egyben szabad gondolkodást is jelent, mert nem sarkallhat tisztátalan gondolkodásra.
 

10.

Dosztojevszkij: "Ha valaki bebizonyítaná, hogy Krisztus nem tartozik az igazsághoz és valóban úgy lenne, én akkor is inkább Vele maradnék, mintsem az igazsággal."
 

11.

Az utca egyik házában rettegés uralkodik, a szomszédjában csöndes öröm. Az egyik kapu a mennyé, tőle két méterre a másik, a pokolé.
 

12.

A jó gondolkodás arra törekszik, hogy a dolgokból azt hámozza ki, ami bennük van s nem mást. Tehát, aki jól gondolkodik, nem ködösít, nem terel félre, nem hallgat lebéklyózó félelmeire, sem elbizonytalanító tulajdonságaira. A baj általában ott van, hogy egy-egy bonyolult helyzetet nem a saját követelményei alapján ítélünk meg, ilyen követelményeket gyakran el sem ismerünk, azaz régi föltételek nyomvonalán közelítünk új helyzetekhez. A helyzeteket pedig az jellemzi, hogy újak s még újabbak. Ha van ennek a fogalomnak értelme: haladás, akkor az a változó és alkalmazkodó, de a gyökereiben állandó s így helyes gondolkodásmódban nyilvánul meg. Új gondolkodásmóddal új világ épül; új bor új tömlőt követel.
 

13.

Isten neve - "az Exodus metafizikája", írja Etienne Gilson - nemcsak Isten 'történetét', hanem az emberiség és külön-külön minden egyes ember legsajátabb történetét is magába zárja. Ezért aki a szívében tagadja Istent, önmaga szívét is tagadja. S ha ehhez a tagadáshoz még észérveket is fabrikál, az egyenesen bolond, írja J.G.Hamann... A homokszem sem bizonyítani, sem cáfolni nem képes a sivatagot.
 

14.

Aki szeret, szabadon gondolkodik. Aki szabadon gondolkodik, jól gondolkodik. Aki szeret és jól gondolkodik, eljut a megértés művészetéhez.
 

15.

A szabadság - benne akarunk élni valamennyien - nem jelentheti sem a gyűlölet, sem a kóros megkülönböztetés elszabadulását. De jelentheti, sőt kell is jelentenie a társadalmi igazságosságot, vagyis a hitre, fajra, nemre való különbség nélküli jogegyenlőséget, méltányosságot és humánumot. Párbeszédre van szükségünk. Emberi szavakra, hallgató figyelemre, arra, hogy megismerjük egymást, a terheinket. Egymás helyett ugyan nem tudunk sem fájni, sem üdvözülni, de megszabadíthatjuk társainkat ősi, nyomasztó kétségektől, az indokolt-indokolatlan szorongástól s a nyomában burjánzó reménytelenségtől, mert - végzetesnek érzett különbségeink ellenére is egy vagyunk Benne. Ezért egy pohárnyi szónak életmentő hatása lehet.
 

16.

Az én hitem; ez a birtokviszony túlhangsúlyozott. Talán már itt kezdődik a baj. Nyugodtan megfeledkezhetem arról, hogy az a hit, amely éltet engem, az enyém.
 

17.

Ügyeink közszájon forognak, bennük magunk is, de a legkevésbé kívánatos okból s formában, holott a személyiségünk, mi magunk ápoló kezekre, kedvességre, szolíd érdeklődésre vágyunk. Ne nagyon törődjenek velünk, ne túlságosan, csak annyira, hogy megsejtsük: nem esik rosszul másoknak, hogy vagyunk- Vagy talán épp azért rágjuk-nyeszeteljük egymás dolgait, hogy elodázzuk a szembesülés pillanatait? Az a beszéd, amelyben nem sebződünk, a mérlegelő hallgatásból származik. Ebben a hallgatásban, amely tiszteletben tartja jó hírnevünket, nem vádak, hanem mentőkörülmények formálódnak.
     Az a világ, amely Istent nemlétezőnek tekinti, szavakkal tömi meg a hallgatás mélységeit. Ezért önt el vásári szóözön minden teret, lakást, termet, magányt és meghittséget. A szájak automatizmusának korát éljük, s ez egyet jelent az ember mérhetetlen megvetésével. Ebben az áradásban mind alámerülünk. Üres tirádákkal töltjük az időt, mint valami mindkét végén nyitott kályhacsövet.
 

18.

A szeretet jól rendezett, mint gyakorlat is. A jól rendezett szeretet jól rendez embert, életet, világot.
 

19.

Az az éji sötétség, amelyben föltűnt a Gyermek csillaga, a bűnt jelképezi. Az árnyék, amely rávetül a bölcsőre, a kereszté. Ki merte volna hinni, hogy a csekély világosság, amely ama szükséglakásban derengett, mindkettőt túléli s évezredeket, magát a teremtett időt sugározza be?