A vizes bundájú kutyát lábbal lökted le
a pokrócról. Elegünk volt már a nyárból.
A folyó vize a kiálló gyökerű fák alól
jó kőhajításnyival beljebb húzódott.
Szemben a szigeten a máskor süllyedő
iszappart most mint az égetett agyag,
olyan fehér volt. Kis forgószelek a
domborúhátú kavicságyon,
forgó alsószoknyájukkal végigsöpörték
a korán elszáradt levelek hullott kupacait.
Augusztus végére járt. Mire fölértünk
a domboldalba, a hatalmas koronájú öreg
gyümölcsfákat pókhálóval szőtte be az
árnyék; a terasz repedéséből vaddarazsak
raja támadt ránk. Délután a levegőben
megállt a fény. Este nagy dörgések közepette
leesett a nyári eső, amire már olyan régóta
vártunk.