Születni 1953-ban, Győrött, a Bika jegyében, játszani folyóparton, felfedezéseket s hódításokat tenni, eszmélni, tanulni és kigyulladni. Diákoskodni idegen városban és felfedezni legbelül valami édeset és nyugtalanítót, ami talán tehetség, valami érdemest, ami kiválaszt, elválaszt, de megérteti egyben a szépség és igazság többnyire csalóka igéit. Az alma íze ez.
     Méltó társakat kapni, rájuk lelni a magányban. És mint egy ölelésre: mesterre találni. Emléke is áldott legyen a nevezett, néhai Kormos Istvánnak. Sétálni vele, beszélni vele, csiszolódni az ő szeme villanása, mértéke, nevetése által. Biztatást kapni életreszólót. És közben persze, cseppet sem mellékesen szerelmesnek lenni, szeretve lenni és megállapodni lassan a gyengéd szerelemben. És, cseppet sem mellékesen, figyelni, ismerni, írni, összegyűrni, elhajítani, rendezgetni, megragadni és elveszíteni, kétségbe esni. Az alma íze ez.
     Fennmaradni a gyilkos malomban. Túlélőnek lenni. Szemlélni szenvedést, fájdalmat, csonkulást, lezüllést. És szenvedni. A finom választóvonalakat meghúzni. Bátornak lenni és óvatosnak lenni. Megóvni a csituló lángot. Becsülni az értékest, elfogadni mást, szigorú önvizsgálatot tartani, megbánni és megbocsátani. Az alma íze ez.
     Nagy fordulatok tanúja lenni. Beérni a testreszabott szereppel. Jól szolgálni. A kísértő hiúságot időben eltávoztatni. Megőrizni a józan észt, mértéket és arányt; belátni keserűn, hogy sebeket ejt és sebeket kap, aki tenni kész, elfogadni a tehetség s a világ korlátait. Az alma íze ez.
     Betegnek lenni és hajnalonta felriadni. Rémülten nézni a tükörbe. Dúlva és csapzottan kutatni egy hibát, vétség felett gyötrelembe esni. Képzelődni és tikkadtan fülelni. Egymaga lenni. Családot védeni-nevelni. Elvágyódni és utazni. Szót és barátot szentül megtartani. Nem elszédülni. Az alma íze ez.
     Rendet és tisztaságot tartani. Dolgozni. Ünnepelni. Szótlanul ülni. Meghallgatni. Segítséget adni.
     És mintha mi sem kötne: vágyakozni. Szabadnak lenni. Lélekkel élni. Az emlékező kötelmeit gyakorolni. Naponta kitárni ajtót-ablakot. A daimon parancsát teljesíteni. A szenvedélyt táplálni, őrizni. Takarékosnak lenni. Derűsnek maradni. Tűrni. Részvéttel közeledni, érinteni, simogatni, tartani. Tisztán megörökíteni a való világ titkait és képeit "még fénybe nem fullad a tinta".
 

* Elhangzott Győrben, Villányi László kötetének bemutatásakor 1994. december 8-án.