(Ovidiusnak)
 
 

Ha fullánkos szavaimra méltóbb,
érdemesebb császár regnálna hazámban,
mindent elkövetnék, hogy e lomha
és tompa időkben véghezvigyem
a felségsértést -
s a látszólag független uralkodó
haragját kiérdemeljem,
valamint ennek folyományaként
azt a bizonyos "száműzetés-beutalót",
Tominál százsszorta távolabbra szólót!,
mint valami reskontót elnyerjem,
amit úgy írnék alá
a titkos záradékkal együtt,
minek csak annyi lesz a titka,
hogy önként lemondok a későbbi, bármikori!
szoborállításról:
nem terhelem a provinciát efféle költségekkel -
amikor a limeseken által löknek
ne tudják meg, hogy szerettem itt
csaknem mindent: folyót, hegyet -
csak éppen egy-két apróság zavart,
például a császár és a pannóniai
mocsarak bűze, ettől kifejezetten szenvedek,
ezért döntöttem így, ezért lesz
a távolság édes és az idő röpke...,
de ha lehet, még várok,
amint mondottam: egy méltóbb uralkodótól
várom a megmentő kiűzetést