|
Nagy Gábor
Őszi mise
Baka István: November
angyalához
1
Egy-egy vers struktúrája gyakori tárgya
az irodalmi beszélgetéseknek. Verscsoportok - pl. szonettciklus, trilógia
- kompozicionális felépítettségéről is gyakran szólunk. A verseskötetek
kompozíciójának azonban mintha kevesebb figyelmet szentelnénk manapság.
Persze megemlítjük, hogy hangulatilag-tartalmilag milyen egységes vagy
éppen milyen változatos a recenzált könyv, ám a felületes beszédnél többre
ritkán méltatjuk a kötetkompozíciót.
Az idei könyvhét
egyik kiemelkedő alkotása, Baka István November angyalához című
könyve tartalmas beszélgetések tárgya lehet - a kompozíciója okán is. Baka
korábbi kötetei is a költő kivételes komponáló tehetségéről tanúskodnak
- nem csak az egyes versek olykor bravúros szerkezete révén, de azáltal
is, ahogy Baka e látszólag (kül)önálló remekléseket egy nagyobb egységbe
illeszti.
A November
angyaláhozt ebből a szempontból is eddigi pályája csúcsának látom.
2
Szembetűnő a számmisztika szerepe a kötet
felépítésében: a 6 - azaz 2x3 - ciklus két nagyobb részre osztható; ezek
mindegyike 3 ciklusból áll, e ciklusok pedig sorrend szerint 3-3-6(=2x3)
verset tartalmaznak. (Időmértékes verslábba átírva a ciklusok versben mért
idejét, két emelkedő verslábat: két anapesztust kapunk.)
A kettes és
a hármas szám tehát strukturáló elem a kötetben. A versek - persze "kibillentett",
erősen ironizált, de mégis - zsoltáros hangja teszi funkcionálissá e kompozicionális
motívumot.
Zsoltáros
hang, hármasság, 6 ciklus - egy zenei műfaj, a mise szerkezetét
idézi. Természetesen nem imitálja azt tökéletesen, az egyes ciklusokat
nehezen feleltethetnénk meg a mise Kyrie eleison, Gloria, Credo,
Sanctus, Benedictus és Agnus Dei részeivel - az ilyen mérvű
utánzás nem is lehet célja egy irodalmi alkotásnak. Az a tény azonban,
hogy a kötet harmadik ciklusa felismerhetően idézi a mise harmadik
tételét, a Credo (in unum Deum) hitvallását, a hatodik ciklus pedig
a mise Agnus Dei tételét, arra utal, hogy Baka tudatosan törekedett
kapcsolatot teremteni zene és irodalom, mise és verseskötet között.
Ezt az "interars"
jelleget azonban rögtön ironizálja is a költő: A Credo hitvallása
a Gecsemáné-ciklusban inkább a kétely hitvallása, de legalábbis
nem az Isten iránti szereteté: "Tudod hogy nem szeretlek Istenem / Hagyj
élni akkor tán meg is szeretlek / s hagyj élni engem akkor is ha nem" (Zsoltár).
Az Agnus
Dei Isten többszöri megszólításából, az ezekhez csatlakozó kérésből
áll. Baka Philoktétész-cilusában közvetlenül is utal erre: "...jobban
élsz a vírusban s a rákban / Mint a tehozzád esdeklő imákban (Én itt
vagyok), a kérésből azonban már csak az Istenre várakozás gyötrelme
marad: "Megszabadultam tőled mégis árvád / Vagyok Uram ki várva várva vár
rád" (Én itt vagyok).
A szerkezet
kisebb szintjein is szervező elem mind a számmisztika, mind a "művészetek-közöttiség",
az intertextualitás e speciális változata. A kötet két verse is
egy-egy közismert operával létesít dialogikus kapcsolatot: A Carmen-trilógia
(íme, a hármasság a mikroszerkezet szintjén) Bizet Carmen című operájával,
a kétrészes strófák (lám, a kettősség) pedig Verdi Trubadúrjával.
Mindkettő
szerepvers (a kötet verseinek fele az), a Carmen Don Josénak, az
elárult szerelmesnek a magánbeszéde, a Strófák Manricónak, a szerelméért
küzdő s végül azt elveszítő tragikus hősnek a monológja. Mindkét esetben
már az opera történeti ideje után vagyunk; a költői én halála után, a túlvilágról
emlékszik vissza küzdelmeire.
3
Miként a szerkezeti kettősség az Orosz
szonettekben, úgy a hármasság is szerepet kap még a kötetben.
A negyedik
ciklus, mely a Tél Alsósztregován címet viseli, ami, miként a többi
cikluscím is, egyben a ciklus nyitóversének is a címe, három trilógiából
áll. Ez a 3x3 vers a mise Sanctus tételét profanizálja, a szerelem
szentségét énekli meg.
A középső
darab a már említett Carmen-trilógia; ezt előzi meg a cikluscímadó
vers, mely Madách Imrét szülőhelyén eleveníti meg, a drámaköltő "bőrébe"
bújva. A November angyalához gazdag irodalmi utalásrendszere az
első ciklussal, a Háry János-versekkel kezdődik; e figura révén Baka mind
Garay János elbeszélő költeményével, mind Kodály Zoltán daljátékával párbeszédet
folytat. (E ciklusról bővebben Fried István írt a Jelenkor júniusi
számában.) A második, Vadszőlő című ciklus orosz irodalmi vonatkozásai
nem meglepőek: elég a Baka-teremtette orosz költőre, Sztyepan Pehotnijra
gondolni, akitől egyébként itt búcsúzik végleg(?) el, a Búcsú barátaimtól
című versben. A Vadszőlő egy valódi orosz költőt idéz meg: Tarkovszkijt,
akitől korábban valóban fordított Baka István.
A harmadik
ciklusban a Klepszidra című vers vonja hatókörébe a magyar irodalom
hgyományait: Molnár Ferenc hősei tűnnek fel itt, a költői én Nemecsekhez
hasonlítja önmagát.
A Carmennek
sem csupán zenei vonatkozásai vannak: maga Baka István fordította A. Blok
több részes Carmen-versét, mely bevallottan hatott művére. A Pügmaliónról
talán előbb eszünkbe jut G.B. Shaw színműve, mint a történet görög mondai
eredete.
Az ötödik
ciklus főszereplője visszatérő figura Baka költészetében: Yorick a Farkasok
órája című kötet főhőse volt, s itt lép újra színre, hogy rögtön búcsút
is vegyen tőle a már említett cikluszáró vers. E ciklus a visszatérés-jelenlét-búcsúzás
hármasságával éppúgy idézheti a Háry János-ciklus egyik szereplőjét, Napóleont,
miként az élet örök körforgását.
A hosszú (6
versből álló) ciklusokban csak egy-egy vers tartalmaz irodalmi utalásokat;
a Gecsemánéban a már említett Klepszidra, a Philoktétészben
pedig az Orosz triptichon. Az orosz tematika és Cvetajeva révén
a triptichon visszautal a Trarkovszkij-versekre is. A triptichon három
része között az hoz létre szoros motivikus kapcsolatot, hogy lírai alanyaik
egyaránt erőszakos halált halt orosz költők.
A Baka által
felvett szerepek rendkívül sokfélék. A hetvenkedő Háry János, a megtört
Tarkovszkij, a tragikus hőssé nemesült Nemecsek, az Ember tragédiáját
megíró Madách, a tépelődő Hamlet helyébe állított (s nem kevésbé tépelődő)
Yorick, a kivégzett Gumiljov, az öngyilkos Jeszenyin és Cvetajeva, Manrico
és Don José és még sorolhatnám - valóságos és látszólagos különbözőségeik
ellenére fontos közös tulajdonsággal rendelkeznek: kivétel nélkül valamennyien
szenvednek. Ki a reménytelen szerelemtől, ki a gyásztól, ki a kételytől;
majd mindegyik mástól, a szenvedésben azonban egyek.
4
A költő szerepei között vannak olyanok,
melyeket a kitartó, sőt dacos, holtukig tartó küzdés jellemez. Ilyen például
Tarkovszkij, Madách, Yorick vagy Nemecsek, s ilyen a görög mondavilágból
feltámasztott, cikluscímmé is emelt Philoktétész, aki tíz éve él Lemnosz
szigetén, gyötrő kételyek és szenvedések közepette, egy kígyómarás okozta
seb rothadásától kínozva, amikor barátja unszolására Trója ellen indul
és megsebzi Páriszt: "... Philoktétész sebétől / bűzlik minden dicsőség minden
íjhúrt / leprától eltorzult vigyor feszít meg / és Párisz minden percben
földre rogy. (Philoktétész).
Baka itt elvágja
Philoktétész történetének fonalát, elhallgatja, hogy sebét meggyógyítják
és boldogan él tovább; mégis, a kötet e fontos verse már címében is tartalmazza
Philoktétész sorsának jobbra fordulását, s így a költő - szemérmesen elhallgatott
- reményeit is.
A Pügmalión,
mely szintén a görög mondavilágból merít, annál szókimondóbb. Baka folytatja
költészetének hagyományait, s leplezetlen erotikával bár, de mégis ízlésesen
ábrázolja a szerelmet. A Pügmalión című trilógia Küprosz király
monológja. Küprosz király saját alkotása, az általa faragott elefántcsont
nőszobor iránt lobbant lángra, s a monda szerint Aphrodité révén
feleségévé is tehette Pügmaliónt. Baka azonban az alkotás befejezte után
veszi fel a történet fonalát, s ha azt várjuk, egyfajta boldog szerelemhimnuszt
olvashatunk, csalódnunk kell: Küprosz, kinek fogynak napjai, s már nem
tud sokáig várni, türelmetlenül várja a szobor megelevenedését, s egyetlen
rögeszme pusztítótüzében él: "nincs vágya más - csak égni, égni, égni."
Itt is elhallgatja Baka, amit a mondából tudhatunk: teljesül Küprosz király
vágya.
Két antik
görög mítosz, két "üdvözüléstörténet", melyek a költő tálalásában tragikus
hangoltságú, mondhatni szenvedéstörténetek.
Közismerten
tragikus volt a szintén megidézett Van Gogh sorsa is. A Van Gogh börtönudvarán
révén újabb művészetet ölel föl Baka kompozíciója, a festészet tovább gazdagítja
a kötet utalásrendszerét s egyben a hármasság-motívum - itt: zene-irodalom-képzőművészet
- jelentéseit is.
5
Baka - tőle szokatlan módon - formaművészetének
széles palettájáról ezúttal megelégedett egyetlen színnel és annak árnyalataival:
mellőzte az anapesztikus és daktilikus formákban rejlő lehetőségeket, a
kötet minden verse jambikus. Mindezt persze tudatosan tette; bámulatos,
ahogy játékos hajlamain erőt vett, s mindent egy nagyobb cél: a nagy kompozíció
szolgálatába állított. Az állandó, monoton jambikus lejtés afféle makacs
ritmusként kíséri a kötet zenéjét.
Figyelemre
méltó a szonett gyakori alkalmazása is. Fegyelmezettséget és pontosságot
igényel ez a forma, mely lezártságával és kerekdedségével itt tán az egész
kötet lezártságának illúzióját is kelti, koncentráltság és gyakorlott kéz
szükséges hozzá - és hit, hit a kerek és egész formákban; e hit megrendüléséről
is szól e kötet, a kételyről, mely ellen ráolvasásszerű, öngyógyító hatású
lehet a szonettforma újbóli és újbóli alkalmazása.
Ha a ritmusban
önkorlátozó volt Baka, a rímelést tekintve épp ellenkezőleg; szinte minden
rímrendszerre találunk példát, még a ma merészen ódonnak ható páros rímre
is. A tiszta rímektől azonban ódzkodik a költő, csak játékos vagy ironizált
szövegkörnyezetben használja: "...s imádj, akár nimfái Pánt! / Vagy
nyalogass el, mint a marcipánt (Pügmalión), s mind az összecsengés
megtörésével ("Kármin-Carmen"), s mind a gyakori éles áthajlásokkal a jól
hangzás, a kerekség feloldására törekszik, a makroszint harmóniáját is
ellenpontozva ezáltal.
6.
A November angyalához művészeteket
egybefogó, az antikvitást és a 20. század lágereit egyaránt megelevenítő
műalkotás.
Baka István
előző köteteinek epikus olvasati lehetősége itt nem érvényes; hiába keresnénk
egy lirizált regény epizódjait. Az epikai analógia helyett zenei analógiák
lehetőségei tűnnek kézenfekvőnek. A mise mint zenei műfaj és a kötet kapcsolatairól
már szóltam; érintettem a motivikus ismétlések szerepét is.
Az egyes versek,
s különösen a Gecsemáné- és a Philoktétész-ciklus biblikus
referenciái felvetnek egy másik értelmezési lehetőséget is. A Gecsemáné
című vers lírai alanyának kiléte legalábbis vitatható; a kezdés ("Már évek
óta csak búcsúzkodom") s más profán közlések (pl. "... a bőröndöm / Becsomagolva")
a közvetlen személyesség feltételezését támogatják, mégsem zárják ki azt
a lehetőséget, amelyet egyébként a cím bibliai utalása is sugall, hogy
ez Krisztus monológja.
Baka István
verseskötete pedig passió, (a költő-) Krisztus szenvedéstörténete feldolgozva
a költészet zenekarának hangjaira, a különböző szerepek énekkarára és egy
magánénekes hangjára; az énekkar a rövid cilusokban, a magánénekes a hosszú
ciklusokban szólal meg, de dallamuk a mesteri szerkesztés révén észrevétlen
egybesimul.
A szenvedések
leghangsúlyosabb oka és paradox módon azok tere: az idő. "Klepszidraként
lassan lefolyva / Infúzió csöpög belém" - így kezdődik a Klepszidra
című vers, mely a Változatok egy orosz témára infúzió-motívumára
játszik rá, ám a gyógyító "fény-infúzió" itt már kínzó eszköz: vízióra.
A Van Gogh börtönudvarán még konkrétabban kimondja az idő nyomasztó
térré-válását, végletes lelassulását: "időd / Fegyházában sinylődő földi
rab, / Keringsz tovább te is."
A szenvedéstörténetbe
vegyülő állandó miseszerű, könyörgő hang lehet annak a látszólag csupán
formai külsődlegességnek is az oka, hogy Baka rendhagyó módon a versek
minden sorát nagy kezdőbetűvel írja, jelezve ezáltal is az Istenhez való
fordulás szándékát. Ez alól csupán a Csak a szavak és a Philoktétész
kivétel. Előbbi a szó, a költészet profán himnusza, elhelyezése révén (a
kötet első felét zárja le) kulcsvers, míg a Philoktétész rímtelenségével
is különbözik a többitől, s minden szempontból a kompozíció egyik kulcsverse.
Akárcsak az utolsó vers, a címadó November angyalához, amely egyszerre
szenvedéstörténet is: "Lefordítottad fáklyádat, de ma - / Bár kőpapucsban
- a szívembe lépsz."; könyörgés is: "Jöjj el hozzám", - a kétely feltételes
módjától lehorgasztva: "Fejem öledbe hajtanám." |
|